Vasárnap zárt volna a The Dead Web című kiállítás a Ludwig Múzeumban. Ha másképp alakul az elmúlt néhány hét, akkor biztosan valamilyen őrült, utópisztikus, hyper-hightech finisszázsprogramon vehettünk volna részt a hétvégén. Most azonban más időket élünk, így most csendesebben, egy írással búcsúzunk a kiállítástól, amelyen szerepelt a múzeum gyűjteményének öt darabja is. Előző bejegyzéseinkben olvashattak Csontó Lajos Ne félj! és Roman Ondak Meghosszabbított álom című munkájáról. A sorozat utolsó részében további három alkotásról mesélünk.
Részlet a Société Realiste Fountainhead című művéből | Forrás: Ludwig Múzeum
Bori Bálint: Félidő
Üres fémdobozokból, gyakorlatilag hulladékból, ha úgy tetszik, talált tárgyakból összeállított szerkezetet láthatunk, amelyhez ha közel lépünk, felgyullad a tetején a fény, és az építmény zenélni kezd – a régi zenedobozkákra emlékeztet. Megfoghatatlan zenét játszik, dallam nélküli, éteri zaj-zene ez, amely betölti a teret. A fémdobozok belsejében gitárhúrok vannak kifeszítve, amelyek napenergia hatására berezonálnak, a dobozok falai pedig visszaverik, így felerősítik a húrok hangját. A múzeum zárt kiállítóterében a napfényt egy kis lámpa helyettesíti, amely mozgás hatására felkapcsol. Ez világítja meg az építmény tetején található napelemet, ekkor egy kis motor mozgásba lendül, és megszólaltatja a húrokat.
A kiállítás megnyitóján | Fotó: Glódi Balázs / Ludwig Múzeum
A kiállítás az internet nélküli világot mutatja be, így ez a mű a digitális technológia által létrehozott művészet és a klasszikusabb eszközöket alkalmazó műalkotások közötti különbségekre is felhívja a figyelmet. A digitális kultúra a művészetben is megnyitotta a kapukat egy sokszínű és tág világ felé, amelyben különösen kiemelt helyet foglal el a digitális zene. A Félidő című alkotás ugyanakkor arra emlékeztet minket, hogy a természet vagy ember által megszólaltatott valódi hangok, a fizika törvényei szerint létrejövő valós hangrezgések ereje a mai, modern korban is ősi, autentikus energiákat hordoznak, amelyek egészen más hatással vannak az emberre, mint a mesterségesen előidézett hangeffektek. Ezt a hatást erősíti fel a mű eredeti koncepciója, a napfény energiájának beemelése, amely az ókori kultúrák napkultuszát, Egyiptomot vagy Mexikót juttathatja eszünkbe .
Bori Bálint Félidő | Fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum
A Félidő című munka felhívja figyelmünket arra, hogy
bármilyen fejlett a kultúránk, ha nem jutunk kellő mennyiségű természetes energiához, legyen az a napfény, vagy sokunk számára az élő zene, akkor ezek nagyon tudnak hiányozni.
Az elmúlt hetekben, amióta tart a karantén, ezt megtapasztalhattuk. Szerencsére a nap továbbra is minden reggel felkel, és amíg arra várunk, hogy újra hallgathassunk élő zenét, és érzékelhessük a hangszerek és énekhangok valós rezgéseit, addig otthonunkban továbbra is részt vehetünk az online koncerteken.
Société Réaliste: The Fountainhead
Fekete-fehér képeket látunk a kiállítótér falára vetítve. Letisztult, steril képek épületekről, emberi szereplők nélkül. A videó alapja az az Ayn Rand regényéből készült film, amelynek magyar címe Az ősforrás. Az eredeti filmben egy modernista építész történetét ismerhetjük meg, akinek alakját a híres építész, Frank Lloyd Wright ihlette. A főszereplő küzdelmet folytat a rossz közízlés ellen, miközben New York városát, illetve a kapitalizmust emeli dicsfénybe. A filmet végül sokan ideológiai célokra használták fel az évek során, így mondanivalója, eredeti jelentése, képi világa háttérbe szorult. A Société viszont olyan módon használta fel az eredeti filmet, hogy az esszenciájává redukálta. A kivonatolt, emberi szereplők nélküli filmben kizárólag New York modern épületeit látjuk, amely így egy különleges képi és építészeti nyelvezetet teremt.
Egy olyan világot látunk, ahol a modern technológia egyre magasabbra jut, és amelynek köszönhetően az épületek is (szó szerint) az égbe törnek.
A kiállítás tematikájára reflektálva a film rámutat arra, hogy a modern világban a technológiai gazdaságon alapul minden, bár ez már az internet megjelenése előtti időkben is így volt.
A The Fountainhead című mű a Westkunst-Ostkunst című gyűjteményi kiállításon is szerepelt | Fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum
A Ludwig Múzeum másik jelenlegi kiállítása, a Lassú élet. Radikális hétköznapok, illetve saját hétköznapjaink most viszont pont a lelassulásról szólnak, arról, hogy a nagyvárossal szemben felértékelődött a természet közelsége, vagy az olyan tevékenységek, amelyek mellőzik a modern technológiákat, pl. az otthoni kenyérsütés vagy zöldségtermesztés a gangon.
Várnai Gyula: Lem
Várnai videóműve a 2017-es Velencei Képzőművészeti Biennáléra készült, és a Peace on Earth! című kiállítás részeként volt látható. Az utópiák fontosságáról szóló tárlat bemutatta, hogy a jövőről alkotott elképzelésekre – akár teljesülnek, akár nem – azért van szükség, mert ezek visznek előre.
A jövőről alkotott víziók terén Stanisław Lem, lengyel scifiíró gondolatai már a hetvenes években előremutatóak voltak. Várnai videójában egy fiktív interjút láthatunk, amelyben a művész 2017-ben tesz fel a 21. századi világról kérdéseket, amelyekre Lem az 1970-es évekből válaszol, egy korabeli interjú összevágott részleteiben. Válaszaiban olyan problémákra, jelenségekre hívja fel a figyelmet, amelyek a 21. században váltak igazán érvényessé.
Várnai Gyula Lem (részlet), 2017 | Forrás: Ludwig Múzeum
Bár sok elméletet alkotunk – a múltban – a jövőről, vannak helyzetek, amelyekre nem számítunk előre.
a jövőbe tekintés, főleg ha ezt bizakodva tesszük, ma különösen szükséges.
A jövőbe tekintve azt már biztosan elmondhatjuk, hogy a The Dead Web című kiállításon szereplő és írásainkban bemutatott öt gyűjteményi alkotással fogunk találkozni további tárlatainkon. Addig a raktárakban pihenve várják, hogy a múzeum újra megnyissa kapuit látogatóink előtt. Azonban addig sem kell ludwigos tartalmak nélkül maradnunk. A múzeum weboldalán, a #múzeum otthonról linkre kattintva naponta frissülő anyagokat böngészhetnek az érdeklődők.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.