Az amúgy is szinte páriaként kezelt roma társadalomban, éppen annak patriarchális jellege miatt a nők még inkább alávetett helyzetben voltak. Sok női roma művésznek maga a vászon és papír volt a szabadság egyetlen terepe, s az alkotás okozta öröm és boldogság az egyetlen mód, hogy kitörhessenek egy olyan világból, ahol valóban kézzel fogható a nyomor. Festék híján gyakran kerítészománcot, vászon helyett farostlemezt használtak vagy cigarettadobozra rajzoltak.
Számos roma nőművész (Oláh Jolán, Orsós Teréz, Bada Márta, Csámpai Rozi, Ráczné Kalányos Gyöngyi) közül viszont csak az extravaganciájáról elhíresült, kíméletlenül szókimondó Omara (Oláh Mara) lett nem csupán a magyar, hanem a nemzetközi művészeti szcénában is ismert. Pedig ő sem festőnek készült; 11 éves korában anyja betegsége miatt kimaradt az iskolából, hogy pénzt keressen. Ettől kezdve egészen a rokkantnyugdíjazásáig takarításból élt.
Festeni 1988-ban kezdett el: leginkább cím nélküli képeket magáról és lányáról. Az írott, szöveges képek, másként vizuális napló megszületését a felháborodás hívta elő. Nem csupán semmibe vették, de műveinek gyakran más címet is adtak. Mara pihen – írták, miközben ő azt festette le, amikor egy temetésen szó szerint kisírta a(z üveg)szemét, és a fűben letérdelve azt kereste (38 évesen melanóma miatt a bal szemét eltávolították). Egy másik festmény – melyen lányával együtt szerepelt – Leszbikusok címet kapta; azon túl, hogy először nem is értette, hogy e szó mit jelent, innentől kezdve kommentálta a művein megfestett témákat, a kirekesztések, megalázások soha meg nem szűnő áradatát.
OMARA (OLÁH MARA): ÓVODA, 1971 (1998), olaj, farost, Vásárlás a Nemzeti Kulturális Alap hozzájárulásával, 2013, (fotó: Rosta József)
A Ludwig Múzeum gyűjteményében található ún. „kék” sorozat nyolc festményből áll, melyet két esemény zár keretbe, Omara és lánya elhibázott párválasztása (Már akkor éreztem, hogy akit szeretek, nem hozzám való, 1962 – Lányom esküvője, 1989). A sorozat talán leglíraibb és legszorongatóbb festménye az Óvoda, 1971., mely az osztott képmezővel, a kétféle nézőponttal és festésmóddal is hangsúlyoz olyan kettős érzelmeket, mint az az összekapaszkodás vágya és az elválás nehézsége, a családi egység megtartásának igénye és a külvilág elvárásainak való megfelelés kényszere. Omara – mint egyedülálló, többszörösen hátrányos helyzetből induló roma nő – művészeti jelentősége itt is megjelenik; nagyon ritka az, ha valaki egyetlen műben képes összesűríteni a vádiratot a többségi társadalommal, a hatalom rasszizmusával vagy a közönnyel szemben.
Omara "kék" sorozata jelenleg az Időgép című gyűjteményi kiállításon látható. A többi darabról bővebb információ a Ludwig Múzeum weboldalán található.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.