Ludwig Múzeum Blog

A Ludwig Múzeum kiállítása nem egzotikus érdekességként mutatja be albániai és koszovói művészek munkáit. A posztkommunista országokra jellemző abszurditás a mai Budapestnek is realitása lehet. A szeptember 11-ig látható A bálna, amely tengeralattjáró volt c. tárlatról válogattunk ismerős problémákra reagáló munkákat.

A sorozat első része itt olvasható: Bálna a Balatonban I. – Halálos fenyegetés egy csók miatt

Második rész: Bálna a Balatonban II. – Egyszínűre festett szivárvány

A bálna, amely tengeralattjáró volt – a Ludwig Múzeum kiállításának a címét egy fatális félreértés áldozatául esett bálna ihlette: az 1960-as években az albán partokhoz úszó bálnát a hadsereg ellenséges tengeralattjárónak nézte és tüzet nyitott rá. Egy másik bálnát Magyarországon ismertek félre – bár már halottan érkezett, az a vád merült fel vele szemben, hogy a CIA szolgálatában áll. A két félreértés egymástól teljesen független, mégis közös tőről fakadnak: a két bálna meg nem értettsége egyaránt a külvilágtól elzárkózó szocialista, illetve kommunista berendezkedések paranoiájának volt köszönhető. Előbbi bálna történetét a Ludwig Múzeumban, utóbbi bálna történetét az Új Budapest Galériában (a Bálnában) lehet megismerni.

Armando Lulaj: Úgy kopik, amint gyarapszik (2011), részlet a videóból

A kommunista Albánia az 1950-es, 1960-as évek során egyre inkább bezárkózott. Először az addig baráti Jugoszláviával fordultak szembe, miután Titót az 1940-es évek végén a szovjet propaganda "az imperialisták láncos kutyájának" kiáltotta ki. Az 1950-es évek végére azonban a Szovjetunióval is felmondták az együttműködést, ugyanis az albán diktátor Enver Hoxha Sztálin halála után is kitartott a sztálinizmus mellett, amelytől a Szovjetunió közben eltért. A két kommunista ország közötti viszony elhidegülését mutatja be részben önéletrajzi regényében a híres albán író, Ismail Kadare. A Moszkvában külföldiként élő fiatal albán elbeszélőt egyrészt egyre többször éri hátrányos megkülönböztetés a szovjet hatóságok felől, másrészt a moszkvai albán nagykövetségen a hazai hatóságok képviselői tiltják meg neki, hogy orosz nőkkel létesítsen romantikus kapcsolatot. Szovjet kollégái egyre gyanakvóbbak vele szemben, egy orosz társa így kéri számon:

– Mivel próbálkozik a te Enver Hoxhád? – sziszegte a fogain keresztül. – Nem próbál trükközni, ugye, Alec? Ha-ha-ha! [...] – Láttad Kádár János kezeit a tévében? Mondd csak, láttad? – Nem válaszoltam. – Ha-ha-ha! Tényleg meg kéne nézned. Nem láttad, hogy nincs köröm az ujjai végén? – Továbbra sem mondtam semmit. Goncharov arca már nagyon közel került az enyémhez. – Megpróbálta megkarmolni Oroszország arcát! Szóval kitéptük a körmeit! Érted? Ha-ha-ha!

(Ismail Kadare: Twilight of the Eastern Gods)

Ennek az általános hangulatnak és paranoijának volt köszönhető az a történet, amelyet Armando Lulaj dolgozott fel a velencei biennálén is bemutatott, 2011-es Úgy kopik, amint gyarapszik című munkájában. Már a Szovjetunióval való szakítást követően, 1963-ban az albán haditengerészet egy vízalatti objektumra lett figyelmes a tengerpart közelében. Azt gyanítván, hogy ellenséges tengeralattjárót lepleztek le (legyen az jugoszláv, szovjet vagy amerikai), tüzet nyitottak rá – ezután derült csak ki, hogy az objektum valójában egy bálna volt. A kínos ügyet eltussolandó, a tetemet begyűjtötték és csontjait a tiranai természettudományi múzeumba szállították. Itt bukkant rájuk évtizedekkel később a képzőművész Armando Lulaj.

Armando Lulaj: Úgy kopik, amint gyarapszik (2011), részlet a videóból

Lulaj videóján azt láthatjuk, ahogy a bálna csontváza a természettudományi múzeumot elhagyva feltűnik az albán fővárosban: egy kisebb csoportnyi ember hozza-viszi Tirana ikonikus épületei előtt, mígnem megérkeznek vele a Hoxha sírhelyéül emelt betonpiramishoz (lásd fenn). Azzal, hogy Lulaj a bálna csontvázát, pontosabban annak egy másolatát az egykori diktátor sírhelyéhez szállítja, egy fontos szimbolikus gesztust tesz: egy a természettudományi múzeumba süllyesztett, természettudományi emlékként kezelt történetet hoz fel a felszínre, és az albán történelem részévé, a mai albán társadalom problémájává teszi. Azért is van szükség ilyen gesztusokra, mert a kínos történeti emlékek elnyomása nemcsak Magyarországon, de Albániában is máig zajló folyamat: Hoxha piramisát a jelen állás szerint el fogják bontani, hogy a helyén építsék fel az új albán parlamentet. Ezzel nemcsak egy fontos építészeti érték, de a múlt egy lenyomata is eltűnne.

Armando Lulaj videója a bálnacsontok másolataival a Ludwig Múzeumban (fotó: Rosta József)

A magyarországi bálna története kevéssé véres, de legalább annyira abszurd. Csupán két évvel az albán eset előtt érkezett Magyarországra a Góliát névre keresztelt amerikai bálna preparált teteme, mint látványosság. Először Budapesten a Városligetben állították ki, majd az egész országban körbeutaztatták, bemutatták többek közt Pécsett, Dunaújvárosban, Baján, Kaposváron, Vácott. A hatalmas állat nagy szenzációt keltett, hosszú sorokban vártak felnőttek és gyermekek egyaránt, hogy rápillanthassanak az állatra. Korábban aligha lehetett bárkinek szerencséje bálnát látni: a 68 ezer kilós tetem magában hordozta a vágyott Nyugat ígéretét, a tengerpart szelét...

Góliát bálna (kép forrása)

Elterjedt azonban a pletyka, hogy a szinte cirkuszi látványosság csak álca: azt valójában a CIA szervezte, hogy a bálnát szállító járművel felmérhessék Magyarország útjait. A jármű paraméterei ugyanis közel pontosan megegyeztek az akkor használt ballisztikus rakétaszállítóékkal, így felmerült a gyanú, hogy a felhajtás valójában azt a célt szolgálja, hogy teszteljék, mely utak használhatóak ezeknek a járműveknek a közlekedésére. Ezt azóta sem bizonyítani, sem cáfolni nem sikerült, annyi biztos, hogy a korabeli kémtechnológia már rég nem szorult volna rá ilyen kockázatos furfangokra.

A bálnatetemet szállító, gyanússá vált jármű (kép forrása)

Góliát történetét most az 1963-as év Magyarországát vizsgáló NAGYÍTÁSOK – 1963. AZ OLDÁS ÉS KÖTÉS KORA című kiállítás elevenítette fel, amely szeptember 18-ig látogatható az Új Budapest Galériában. Az albán történet feldolgozó videómunka a Ludwig Múzeum kortárs albániai és koszovói művészetet bemutató kiállításának része. Az A bálna, amely tengeralattjáró volt szeptember 11-ig tart nyitva.

Forrás: Urban Legends, Gyulai Hírlap, Albanianpavilion.org