Sztereófotót manapság már csak monóban nézünk. Egyetlen kompozícióként nézzük a duplaképet, amit egykoron egy nézőkén keresztül kellett egybe nézni a térbeli hatás elérése érdekében. De épp ettől, a szimpla ismétlődéstől létrejövő, egyszerre valódi és valószerűtlen látványtól lesz izgalmas kézbe venni ma egy ilyen képet. És persze kell hozzá egy jó téma is, ami már önmagában is érdekes – V e l e n c e.
Piazza S. Marco e Stendardi, Venezia
A San Marco székesegyház előtt álló hatalmas zászlótartók 1571-ből származnak, Leopardi művei, melyek bronztalapzaton magasodnak. Itt egyet látunk megduplázva, a valóságban azonban három egyforma van belőle. Eredetileg a velencei gyarmatbirodalom három büszkesége, Ciprus, Kréta és Morea zászlói lobogtak rajta.
Regatta e Stazione Ferrovia
A vasútállomás egykoron még így nézett ki. Egészen kiért a Grand Canaleig, ahol a sokaság éppen a híres evezősverseny, a Regatta rajtjára készülődik.
Venise, Grand Canal, 1908
A háttérben itt is a vasútállomás. A Scalzi-híd – a Mezítlábasok hídja – helyén még egy vashíd áll. A gondola, amiről a fotó készült, épp a híd alatt haladt át, amikor a francia fotós megpillantott az állomás előtt egy feketére festett, zárt motoros hajót – egy halottszállítót – és gyorsan lekapta. Nem tipikus sztereófotótéma, bár sztereófényképet nemcsak vonzó helyekről, hanem drámai helyszíneken, például a háborúkban is készítettek.
Prózai mint egy sajtófotó járvány idején.
Palazzo Cavalli Franchetti
Itt valami tévedés történhetett vagy valami félbemaradt, mert nem a kiszínezett ház a Palazzo Cavalli, hanem a hátrébb lévő épület. Az Accademia hídnál ez a leglátványosabb palota gótikus mérműves homlokzattal és egy – Velencében ritka – előkerttel. Korábban a venetói takarékpénztár központja működött benne, újabban kiállítóhely. Tavaly egy nagyszabású Dubuffet-kiállítással debütáltak.
Interieur S. Marco, Venise
Velence főtemploma, a bazilika belseje. Izgalmasan kaotikus, transzcendens tér. Mintha egy kortárs művészeti installációt, térberendezést látnánk. A századelőn, amikor a Biennále Magyar Pavilonját építették, kedvenc szállodájából, a közeli Hotel Cavallettóból Maróti Géza és szeretett ide járni. „Nem volt nap, hogy a Márkus templom mosaikjai alatt el ne töltöttem volna az én meditáló félórámat. Csodáltam a mosaikok utolérhetetlen extatikáját." – írta a memoárjában.
One of the 150 Canals in Venice: Rio Canonica
Híd híd hátán, az egyik hídról le, a másikra fel. Az egymásba érő hidak megsokszorozódása jól fejezi ki az Velencében való gyaloglás hullámzó ritmusát. A képen a 400 híd közül 2x3, leghátul szerényen a legextrább: a Sóhajok hídja. A képet a sztereófényképek sokszorosítására és terjesztésére szakosodott amerikai cég, az Underwood & Underwood készítette, amely anno milliószámra dobta piacra a világ turisztikai nevezetességeit ábrázoló sorozatait.
Ponte Rialto
Itt pedig az őshíd, a Rialto, a „világ legérdekesebb boltíve” – ahogy Jókai Mór nevezte 1875-ös ottjártakor – „megtelepítve két oldalán szatócsboltokkal és dohánytrafikákkal”.
Rio del Remedo
A fotótörténetben piktoralizmusnak nevezik, azt a korszakot és stílust, amikor a fényképészek a festészetet próbálták utánozni. Itt is nehéz eldönteni, hogy egy tipikus velencei festett látképet, vedutát vagy egy kiszínezett fotót látunk.
Monumento di Canova
Canova fehér márvány síremléke a Frariban. Canova eredetileg Tiziano síremlékének tervezte a művet, de a felállításához nem gyűlt össze elég pénz. A hűvös geometriájú piramis egyszerű monumentalitása ma is megkapó, így megduplázva már-már modern hatású. Ruskin a Velence köveiben nagyon lehúzta: „affectált, nevetséges conceptio, a föltalálást és érzést illetőleg szegényes, üres” – írta. Annyiban igaza van, hogy a síremlék bizonyos értelemben tényleg üres, a Velencében elhunyt szobrászt ugyanis nem ide, hanem a közeli szülővárosában temették el. A félig kinyitott ajtójú kriptában csak a művész szívét tartalmazó urna van.
Panorama de Venise
A távolból nézve olyan mintha egy hatalmas, modern szállodasor emelkedne a lagúna mentén. Figyelemreméltó a kártya kézírásos felirata, visszafogottan elegáns kalligráfiája.
A San Marco kupolái
Felülről nézve különösen helytálló Mary McCarthy megfigyelése miszerint „a San Marco keleti pavilonnak látszik – félig örömtanya, félig hadi sátor, mintha valami szatrapa lakná”. De ez a sok hagymakupola lehetne akár a Makovecz-fürdő teteje is Makóról.
San Marco
A San Marco aranyozott bronzparipái évszázadok óta kedvelt fotótéma és szelfi-helyszín. 1908-ban Maróti Géza is készíttetett magáról itt egy fotót. Ma már csak a szobormásolatok vannak kint, az igazi antik példányokat belépti díj fejében lehet megnézni a bazilika múzeumában.
Rio San Josephie
Szép szecessziós darab a Kawin & Co. „World Series” kártyasorozatából. A chicagoi cég a századelőn sztereográfia-sorozatokban örökítette meg a világ vonzó helyeit. Kicsit túlszínezték és olyan nevű csatornát, hogy „Rio San Josephie” ne keressünk Velencében. Én legalábbis nem találtam. (Update: kolléganőm, Anna szerint ez a Rio San Giuseppe – velenceiül San Isepo – lehet a Biennále szomszédságában).
The Dodges Palace from St Mark's Square
A kép kopott, de a téma örök. Sztereotípia sztereóban: sok turista sok galambbal a Szent Márk téren.
Gondoliers Venise
Muszáj volt egy ilyen képet is berakni.
Carlo Naya módszeresen megörökítette Velence kevésbé felkapott részeit is
Carlo Nayát sem lehet kihagyni, ha velencei fotográfiáról van szó. Igazi klasszis, mint a fenti kép is mutatja.
Doge-palota
A Fortepan jóvoltából ismertté vált magyar sztereófotós, Schoch Frigyes velencei képeiről korábban már írtam. Ezt a képét egy gondoláról készítette, a háttérben a campanilénak kissé fura a tornya, ugyanis az összeomlása utáni újjáépítése még nem fejeződött be. Ez segített a datálásban, miszerint Schoch 1909-ben járt Velencében és ellátogatott a Biennáléra is, ahol megörökítette a frissen elkészült Magyar Pavilon épületét is.
Kilátás a Doge-palota erkéklyéről
Ebben a sztereóképben azt szeretem, hogy becsapós: első ránézésre olyan, mintha egy normál felvétel lenne. A grafikai keretezés is ezt a benyomást erősíti. Az erkélyen átnézve jövünk rá a poénra, hogy a távolban duplán látjuk a San Giorgio Maggiorét! A fotós, Giorgio Sommer (1834-1914) menő nápolyi fényképész volt. Sok jó, szabadon felhasználható itáliai fotó van tőle fent a Wikimedián.
Arsenale
Az Arsenale előtt őrködő négy ókori oroszlán közül a legnagyobb, a Hadioroszlán. „A bejáratot a hírhedett kőoroszlánok őrzik, miket Athene elfoglalása után hoztak ide; a lépcsőkön hevernek a nehéz kőgolyók, mik Corynthot halomba lőtték.” (Jókai Mór) Ezek is zsákmányszobrok, is úgy lopkodták össze őket. Kissé vicces kép: Velence címerállata előtt a kis őrbódé úgy néz ki, mint egy falusi budi.
Venise, Lido
A Lido más mint Velence. Ady Endre is nagyon kedvelte. Négyszer járt Velencében és először még egyáltalán nem volt elragadtatva a várostól. „Őszintén bevallom azt, amit sokan nem mernek. Engem nem érdekel a múlt, elkerülnek az ellágyulások. Istenem, Venezia engem talán húszéves koromban sem gerjesztett volna dalra. Bűzt, dohot szagoltam, csalást, fals színeket láttam…
Erős érzésem egyetlenegy volt a Lidón. Itt már a modern élet láza csapott felém s itt tenger a tenger, nem lagúna”
– írta huszonhat évesen.
Façade de la Basilique Saint-Marc sur la place Saint-Marc
Itt ismerjük a szerzőt: Etienne Clément arról nevezetes, hogy sok felvételt készített francia művészekről, köztük Rodinról és Monet-ról. A kompozícióba sután belógó, ott felejtett széktámla jelzi, hogy műkedvelőről van szó, a második képkockát pedig azt teszi érdekessé, hogy egy sérülés következtében olyan mintha a bazilika mögött egy erdővel benőtt hegy magasodna.
Panorama
Ezt a fényképet valaki megpróbálta utólag kiszínezni, de nem igazán sikerült neki. Az eredmény egy bájosan naiv kis akvarell lett.
Canal Grande
Ezen a felvételen a két kép alkotóelemei egészen hihető módon egyetlen új képpé állnak össze. Fent baloldalt a folt mintha a szürt fényben átderengő nap lenne. A kép kompakt jellegét erősíti a párizsi antikvárius középre zárt vízjele is.
Igazi velencei impresszionista látvány.
Veduta Giardini di Pubblici
A válogatásban ez a legértékesebb darab, 152 euróért lehet megvenni az E-bay-en. 1860 körül készült a sziget sarkában lévő kikötőnél, amely negyedet – kolostorostul, templomostul – Napóleon bontatott el, hogy megépüljün Velence városligete, a Giardini Pubblici (vagy kevésbé kedvelt nevén, a Giardini Napoleonici), ami aztán a Biennáléról lett híres, s amelyben Magyarországnak 111. éve önáló kiállítási pavilonja van.
A kép hátulról, felirattal
A sztereófotó ma már csupán antikvár kuriózum, a múlt érdekes lenyomata, időutazás a múltba, a szterófotózás azonban fontos állomás volt a képi ábrázolások fejlődése útján, melynek következő állomása a mozgókép lett. A térhatású fényképezéstől a mozgóképen át az út pedig egyenesen vezet napjaink virtuális valóság uralta képkultúrájához.
De vajon milyen képalkotó és képnéző technikák születtek volna, ha a fejlődés valamilyen más, mára elfeledett irányba halad tovább?
Milyen fényképezőgépeink lehettek volna?
Hogyan nézne ki például egy sztereó flipbook-néző vagy egy üveglemez kamera?
Erre ad művészi választ Waliczky Tamás újmédia-művész, akinek a tavalyi Velencei Biennále Magyar Pavilonjában nagy sikerrel bemutatott kiálítása, a 24 digitálisan megformált, de analóg elven működő – és soha nem létezett – kamerából álló Képzelt kamerák anyaga, melyet a Ludwig Múzeumban is bemutattunk.
A kiállítást márciusban sajnos idő előtt bezárt, de egy virtuális túra formájában továbbra is megnézhető..
.
A bejegyzés trackback címe: