Ludwig Múzeum Blog

Félidejéhez érkezett az idei, 60. Velencei Képzőművészeti Biennále. Összeállításunkban a leglátványosabb pavilonok közül válogattunk, olyan kiállításokat idézünk fel, amelyek megjelenésében a színek dominálnak, akárcsak a Magyar Pavilonban Nemes Márton kiállításán.

 Részlet a MAHKU  falfestményéből | Fotó: Boros Géza 

A Központi Pavilon külső megjelenése mindig a főkurátor kiállításához igazodik. Idén a brazil Adriano Pedrosa a főkurátor, aki egy brazil őslakókból álló alkotócsoportot, a MAHKU művészeti kollektívát kérte fel, hogy készítsenek egy monumentális falfestményt az épület homlokzatára. A nagyszabású átalakítást az tette lehetővé, hogy jövőre a főpavilont bezárják és teljesen felújítják, így a Biennále végeztével

a homlokzat helyreállításával nem kell majd bajlódni.

Gigantikus falképén a MAHKU a kapewë pukeni (az aligátorhíd) történetét festette meg. A mítosz az ázsiai és amerikai kontinens közötti áthaladást meséli el. Ahhoz, hogy  átkeljenek a Bering-szoroson, az emberek találtak egy nagy aligátort, aki felajánlotta, hogy ennivalóért cserébe a hátán átviszi őket. Ám ahogy átkeltek, az állatok egyre megfogyatkoztak, és az emberek végül egy kis aligátort kértek meg, aki ezzel elveszítette a tenger alá merült nagy aligátorok bizalmát. Így jött létre az elkülönülés a különböző emberek és földrészek között.

A Központi Pavilon bejárata a MAHKU falfestményével | Fotó: Boros Géza 

A főkurátor azért is választotta nyitóképként a MAHKU alkotását mert hazájában is a bennszülött közösségeket,  gyakran idegenként kezelik, noha őslakosként ők jóval megelőzték a portugál gyarmatosítókat, Pedrosának a főpavilonban látható kiállítása, az Idegenek mindenhol nagy hangsúlyt helyez a különböző kultúrák, a másság elfogadására és kommunikálására, azonban ez a roppant dekoratív, színes és meseszerű nyitókép, az álom és valóság közötti elbeszélés a nyugati ember számára mégis csak egzotikus különlegesség marad.

Sol Calero szabadtéri Kreol Pavilonja  | Fotó: Boros Géza 

A venezuelai művész, Sol Calero szintén latin-amerikai motívumokkal dekorálta a Giardini közepén emelt  ideiglenes pavilont, amelyet az alkotó egy nagyméretű 3D-festménynek szánt. A Pabellón Criollo (Kreol Pavilon) Venezuela nemzeti ételéről kapta a nevét, amelyet hagyományosan maradék rizsből, babból, banánból és húsból készítenek, és tükrözi a régió őslakos, afrikai és európai kultúráinak színes keverékét. A pihenő és találkozó helyként is funkcionáló tarka szabadtéri építményt az előző Biennálék  kiállításai újrafelhasznált anyagaiból építették.

Az Amerikai Pavilon | Fotó: Boros Géza 

Az Amerikai Pavilont kívülről teljesen átfestették. A színpompásra átalakított pavilonban  Jeffrey Gibson állít ki. Ő az első bennszülött származású művész, aki az USA-t képviseli a Biennálén. A kiállítás szervezője a Portlandi Művészeti Múzeum, amely az indián művészet bemutatása egyik legfontosabb intézménye, valamint a művészek vezette Santa Fe-i kreatív programközpont, a SITE. Az eddigi amerikai részvételekhez képest is kimagasló költségvetésű projektet gazdag kísérő programok színesítették: a sajtónapokon például indián előadóművészek zenéltek és táncoltak a pavilon előtt emelt vörös pódiumon.

Enteriőr az amerikai kiállításról | Fotó: Boros Géza 

Gibson egy hibrid vizuális nyelvet kovácsolt össze, amelyet a színek, minták és szövegek merész használata jellemez, amely egyesíti az amerikai, bennszülött és queer történelmet a populáris szubkultúrákra, irodalomra, valamint globális esztétikai és művészeti hagyományokra való hivatkozásokkal. Műveiben gyakran használ kaleidoszkópszerű kompozíciókat a perspektíva eltolására, amellyel a múlt és a jelen eltérő nézetét kínálja a néző számára. A színek meghatározó szerepet játszanak a művész indián hagyományokhoz fűződő kapcsolatában. Egy interjúban erről így beszélt:

„A rikító színhasználatunk miatt  túlságosan is elutasítottak bennünket”

Madárszobor (gyöngytyúk?) Jeffrey Gibson kiállításán | Forrás: craftandtravel.com 

Gibson előszeretettel alkalmaz gyöngyfűzést a munkáiban, amelyek a bennszülöttek kézműves hagyományaiból merítenek. Ezek a kézműves tárgyak „a giccses újdonságok kategóriájába estek, mert nem tekintették őket elég bennszülöttnek vagy elég viktoriánusnak ahhoz az időhöz képest, amelyben készültek” – nyilatkozta. 

Az üveggyöngynek persze lehet negatív jelentése is, gondoljunk csak az indiánok javait üveggyöngyért  megszerző fehér ember rosszemlékű toposzára. (Régészeti leletek szerint az üveggyöngyök Muránóból származtak).

"Több szín van, mint amit a szem látni képes". Az amerikai kiállítás ajándék kitűzője | Forrás: craftandtravel.com 

Az Amerikai Pavilon dobogós helyen került be a színes dolgok szenvedélyes bloggere, Momtaz, a világutazó Szivárványvadász Biennále-mustrájába, amelyben a Biennále legszínesebb pavilonjait szemlézte.

Részlet Juvenal Ravelo kiállításáról a Venezuelai Pavilonból  | Fotó: Boros Géza 

Venezuela kiállítása tisztelgés a kinetikus művészet mestere, Juvenal Ravelo előtt, aki több mint 70 éve foglalkozik a fény és a szín tanulmányozásával, az optikai illúziók természetével. Kiállítása jól illik a Carlo Scarpa tervezte modernista pavilon puritán tereibe. A művész a térben alkotóelemeire bontotta a kromatikus spektrumot,

szekventálta a szivárványt,

hogy a nézők a fény és a szín fizikai élményével találkozva dinamikus kölcsönhatásokon keresztül különböző perspektívákból láthassák a színeket.

Nemes Márton: Inside Outside | Fotó: Bíró Dávid - Bilák Krisztina 

A Magyar Pavilon ugyancsak bővelkedik a színhatásokban. Nemes Márton Techno Zen kiállítása egy több érzékre ható, kiterjesztett festészeti alapokra építkező multimediális installáció, amelyben a színek, a mozgó fényhatások és az ehhez komponált zene

egy élményalapú összhatásban állnak össze.

A pavilon több highlight-válogatásba is bekerült, szerepel például a "leginkább instagrammozható pavilon” összeállításban, vagy a Szivárványvadász említett toplistáján.

 Kiállítási enteriőr a Magyar Pavilon átriumából nézve  |  Fotó: Bíró Dávid - Bilák Krisztina 

A ParametricArchitecture cikkírója a kiállítás térhasználatát is méltatta kiemelve, hogy Nemes absztrakt művészete és dinamikus multimédiális installációja  egy magával ragadó klasszikus szerkezetű épületben jelenik meg posztmodern hangulatot teremtve a pavilonba való belépéskor.

Látogató Nemes Márton Eclipse 11,12 című festményei előtt   | Fotó: Boros Géza 

Nemes Márton kiállításához nagyon dizájnos kiegészítők is készültek, de ennek az ismeretlen látogatónak a műtárgyakhoz illő öltözékét nem ő tervezte.