Félidejéhez érkezett az idei, 60. Velencei Képzőművészeti Biennále. Összeállításunkban a leglátványosabb pavilonok közül válogattunk, olyan kiállításokat idézünk fel, amelyek megjelenésében a színek dominálnak, akárcsak a Magyar Pavilonban Nemes Márton kiállításán.
Részlet a MAHKU falfestményéből | Fotó: Boros Géza
A Központi Pavilon külső megjelenése mindig a főkurátor kiállításához igazodik. Idén a brazil Adriano Pedrosa a főkurátor, aki egy brazil őslakókból álló alkotócsoportot, a MAHKU művészeti kollektívát kérte fel, hogy készítsenek egy monumentális falfestményt az épület homlokzatára. A nagyszabású átalakítást az tette lehetővé, hogy jövőre a főpavilont bezárják és teljesen felújítják, így a Biennále végeztével
a homlokzat helyreállításával nem kell majd bajlódni.
Gigantikus falképén a MAHKU a kapewë pukeni (az aligátorhíd) történetét festette meg. A mítosz az ázsiai és amerikai kontinens közötti áthaladást meséli el. Ahhoz, hogy átkeljenek a Bering-szoroson, az emberek találtak egy nagy aligátort, aki felajánlotta, hogy ennivalóért cserébe a hátán átviszi őket. Ám ahogy átkeltek, az állatok egyre megfogyatkoztak, és az emberek végül egy kis aligátort kértek meg, aki ezzel elveszítette a tenger alá merült nagy aligátorok bizalmát. Így jött létre az elkülönülés a különböző emberek és földrészek között.
A Központi Pavilon bejárata a MAHKU falfestményével | Fotó: Boros Géza
A főkurátor azért is választotta nyitóképként a MAHKU alkotását mert hazájában is a bennszülött közösségeket, gyakran idegenként kezelik, noha őslakosként ők jóval megelőzték a portugál gyarmatosítókat, Pedrosának a főpavilonban látható kiállítása, az Idegenek mindenhol nagy hangsúlyt helyez a különböző kultúrák, a másság elfogadására és kommunikálására, azonban ez a roppant dekoratív, színes és meseszerű nyitókép, az álom és valóság közötti elbeszélés a nyugati ember számára mégis csak egzotikus különlegesség marad.
Sol Calero szabadtéri Kreol Pavilonja | Fotó: Boros Géza
A venezuelai művész, Sol Calero szintén latin-amerikai motívumokkal dekorálta a Giardini közepén emelt ideiglenes pavilont, amelyet az alkotó egy nagyméretű 3D-festménynek szánt. A Pabellón Criollo (Kreol Pavilon) Venezuela nemzeti ételéről kapta a nevét, amelyet hagyományosan maradék rizsből, babból, banánból és húsból készítenek, és tükrözi a régió őslakos, afrikai és európai kultúráinak színes keverékét. A pihenő és találkozó helyként is funkcionáló tarka szabadtéri építményt az előző Biennálék kiállításai újrafelhasznált anyagaiból építették.
Az Amerikai Pavilon | Fotó: Boros Géza
Az Amerikai Pavilont kívülről teljesen átfestették. A színpompásra átalakított pavilonban Jeffrey Gibson állít ki. Ő az első bennszülött származású művész, aki az USA-t képviseli a Biennálén. A kiállítás szervezője a Portlandi Művészeti Múzeum, amely az indián művészet bemutatása egyik legfontosabb intézménye, valamint a művészek vezette Santa Fe-i kreatív programközpont, a SITE. Az eddigi amerikai részvételekhez képest is kimagasló költségvetésű projektet gazdag kísérő programok színesítették: a sajtónapokon például indián előadóművészek zenéltek és táncoltak a pavilon előtt emelt vörös pódiumon.
Enteriőr az amerikai kiállításról | Fotó: Boros Géza
Gibson egy hibrid vizuális nyelvet kovácsolt össze, amelyet a színek, minták és szövegek merész használata jellemez, amely egyesíti az amerikai, bennszülött és queer történelmet a populáris szubkultúrákra, irodalomra, valamint globális esztétikai és művészeti hagyományokra való hivatkozásokkal. Műveiben gyakran használ kaleidoszkópszerű kompozíciókat a perspektíva eltolására, amellyel a múlt és a jelen eltérő nézetét kínálja a néző számára. A színek meghatározó szerepet játszanak a művész indián hagyományokhoz fűződő kapcsolatában. Egy interjúban erről így beszélt:
„A rikító színhasználatunk miatt túlságosan is elutasítottak bennünket”
Madárszobor (gyöngytyúk?) Jeffrey Gibson kiállításán | Forrás: craftandtravel.com
Gibson előszeretettel alkalmaz gyöngyfűzést a munkáiban, amelyek a bennszülöttek kézműves hagyományaiból merítenek. Ezek a kézműves tárgyak „a giccses újdonságok kategóriájába estek, mert nem tekintették őket elég bennszülöttnek vagy elég viktoriánusnak ahhoz az időhöz képest, amelyben készültek” – nyilatkozta.
Az üveggyöngynek persze lehet negatív jelentése is, gondoljunk csak az indiánok javait üveggyöngyért megszerző fehér ember rosszemlékű toposzára. (Régészeti leletek szerint az üveggyöngyök Muránóból származtak).
"Több szín van, mint amit a szem látni képes". Az amerikai kiállítás ajándék kitűzője | Forrás: craftandtravel.com
Az Amerikai Pavilon dobogós helyen került be a színes dolgok szenvedélyes bloggere, Momtaz, a világutazó Szivárványvadász Biennále-mustrájába, amelyben a Biennále legszínesebb pavilonjait szemlézte.
Részlet Juvenal Ravelo kiállításáról a Venezuelai Pavilonból | Fotó: Boros Géza
Venezuela kiállítása tisztelgés a kinetikus művészet mestere, Juvenal Ravelo előtt, aki több mint 70 éve foglalkozik a fény és a szín tanulmányozásával, az optikai illúziók természetével. Kiállítása jól illik a Carlo Scarpa tervezte modernista pavilon puritán tereibe. A művész a térben alkotóelemeire bontotta a kromatikus spektrumot,
szekventálta a szivárványt,
hogy a nézők a fény és a szín fizikai élményével találkozva dinamikus kölcsönhatásokon keresztül különböző perspektívákból láthassák a színeket.
Nemes Márton: Inside Outside | Fotó: Bíró Dávid - Bilák Krisztina
A Magyar Pavilon ugyancsak bővelkedik a színhatásokban. Nemes Márton Techno Zen kiállítása egy több érzékre ható, kiterjesztett festészeti alapokra építkező multimediális installáció, amelyben a színek, a mozgó fényhatások és az ehhez komponált zene
egy élményalapú összhatásban állnak össze.
A pavilon több highlight-válogatásba is bekerült, szerepel például a "leginkább instagrammozható pavilon” összeállításban, vagy a Szivárványvadász említett toplistáján.
Kiállítási enteriőr a Magyar Pavilon átriumából nézve | Fotó: Bíró Dávid - Bilák Krisztina
A ParametricArchitecture cikkírója a kiállítás térhasználatát is méltatta kiemelve, hogy Nemes absztrakt művészete és dinamikus multimédiális installációja egy magával ragadó klasszikus szerkezetű épületben jelenik meg posztmodern hangulatot teremtve a pavilonba való belépéskor.
Látogató Nemes Márton Eclipse 11,12 című festményei előtt | Fotó: Boros Géza
Nemes Márton kiállításához nagyon dizájnos kiegészítők is készültek, de ennek az ismeretlen látogatónak a műtárgyakhoz illő öltözékét nem ő tervezte.
A 60. Velencei Képzőművészeti Biennále 2024. november 24-ig látogatható. Nemes Márton velencei kiállítási anyagát - bővített formában - 2024. december 20. és 2025. március 9. között a Ludwig Múzeumban is bemutatjuk.
A bejegyzés trackback címe: