Ludwig Múzeum Blog

Ma estig látható a Short List 2019 – Esterházy Art Award című kiállítás a Ludwig Múzeumban, amely a 2009-ben alapított díjra jelölt 25 művész munkáját mutatja be. Idén Győri Andrea Éva, Nemes Márton és Puklus Péter alkotásait díjazta a szakmai zsűri, akiket egy-egy rövid interjúban kérdeztünk a díjról, munkáikról és a kiállításról. Az interjúk második része következik, amelyben Győri Andrea Évával beszélgettünk.

Győri Andrea Éva a díjátadón | Fotó: Végel Dániel / Ludwig Múzeum

Ludwig Múzeum (S. Zs.): Mit jelentett számodra, hogy a Short Listbe beválasztották a műveidet, illetve milyen jelentősége van annak, hogy egyike vagy a díj nyerteseinek?

Győri Andrea Éva: 15 évvel ezelőtt költöztem el Magyarországról, miután befejeztem az első évet a Képzőművészeti Egyetemet festő szakán. Tanulmányaim, munkásságom és karrierem nagy részét külföldön építettem. Természetesen nagyon büszke és boldog vagyok, hogy egyike lehetek a díjazottaknak, és ez érzékenyen érint, mert ez az első támogatás, ami Magyarország felől jön.

Győri Andrea Éva átveszi a díjat | Fotó: Végel Dániel / Ludwig Múzeum

Azt gondolom, hogy ez egy “coming home” kezdete is lehet egy olyan világba, ahol születtem és szocializálódtam, de 15 év hosszú idő, és sok minden történt azóta minden téren. A kiállítás és a díj, akár mint egy kapu is funkcionálhat köztem és Magyarország között. Inspiráló és érdekes érzés kinyitni ezt a kaput, de emellett, mintha ismeretlenbe lépnék, ahol néha egy ismerős arc felbukkan, azután eltűnik a ködben. Azt gondolom, hogy ez egy izgalmas és előnyös helyzet, mert viszonylag “szűz kézzel, szűz tudattal és szűz érzelmekkel” tudok hozzányúlni bizonyos kérdésekhez és témákhoz, sokkal inkább, mintha ezt a 15 évet Magyarországon töltöttem volna. Gyakorlatilag bármit megtehetek.

Mesélnél a díjnyertes munkáidról, amelyek most a kiállításon szerepelnek?

A munkák nagy része a hollandiai Vleeshal Center for Contemporary Art, Middelburg felkérésére készültek az egyéni kiállításomra “Traumatized Lemon” címmel, amiket a Van Eyck Residencián, Maastrichtban hoztam létre.

A munkáim általánosan a test és a tudat kapcsolatát vizsgálják a személyes és szociális folyamatokra adott reakciók tükrében. Az emberi kapcsolatok szakavatott megfigyelőjeként egyszerre veszem fel a megfigyelő, a résztvevő és a vizsgált személy szerepét.

Győri Andrea Éva díjnyertes munkái a Ludwig Múzeum kiállításán | Fotó: Végel Dániel / Ludwig Múzeum

Politikai, valamint poétikus színezettel átitatva foglalkozom a női testtel, annak prezentálásával, illetve a privát és nem privát szféra közötti határok kérdését feszegető hatalmi normákkal és tabukkal. A mindenkit érintő és általános érdeklődés középpontjában álló területek kölcsönös felfedezése, mint a szexualitás, fóbiák, fájdalom, vidámság, kulturális normák és ezek átlépése olyan performatív alapot teremt, amely alapvető a művészi megközelítésemben; egyben tematizálják a betegségekkel járó egyéb, a betegeket érintő mentális, fizikai és szociális aspektusokat is.

Munkáim kérdéseket vetnek fel a családról, nőiségről, az önmagunkról kialakított képről és önmagunk megfigyeléséről, miközben felfedi a néző önmagához fűződő kapcsolatát.

Munkáimmal harcosan és optimistán vetítem előre, hogy a megszokott struktúrák bármikor megváltoztathatók.

Győri Andrea Éva művei a Ludwig Múzeum kiállítóterében | Fotó: Végel Dániel / Ludwig Múzeum

Milyen helyet foglal el ez a munkád az életművedben az eddigi, illetve következő műveidhez viszonyítva?

Amíg sok munkám, mint például a Vibrationhighway is, amit a Manifestara hoztam létre Zürichben egy intim környezetben való, részvételen alapuló analízis. Ezzel szemben ezek a munkacsoportok és a velük kapcsolatos tapasztalások úgy áramlottak végig rajtam, mint egy médiumon, aki közvetítő szerepet tölt be emberek, nemek, korosztályok és embercsoportok, társadalmi struktúrák között.

Egy nagyon intenzív időszak kezdetekor készültek a munkák. Szinte vallásos tudattal.

Mivel ezek a munkák egy transzformáció kezdete alatt készültek, talán mérföldkövek. Transzformáció, egy testrész elvesztésének a traumája, és ennek az új fizikai és tudati helyzetnek az átfordítása egy jövőbeni képre és érzésre, amely még ismeretlen. Testrésztől való megszabadulás, a nőiességre vonatkozó társadalmi nyomástól való megszabadulás, tumortól való megszabadulás. A hatalmi harcok megváltoztathatók.

Győri Andrea Éva művei a Ludwig Múzeum kiállítóterében | Fotó: Végel Dániel / Ludwig Múzeum

Nagyon extrém volt a szituáció is: kórház - műterem között, kemoterápia, teljes fizikai legyengülés, mégis hinni, “hogy életben maradsz”. Intenzív időszak, a túlélés és a folytonos változás miatt. Amikor új energiákat gyűjt a személy, hogy mássá váljon, és másokkal tudjon lenni. A Van Eyck Academy és Rooz Gortzak, a Vleeshal direktora nagyon sok támogatást nyújtottak a produkcióban, és a kezelésekkel járó nehézségekkel kapcsolatban.

Munkásságom a test és a tudat kapcsolatának folytonos regisztrációja, és vizsgálása egy olyan rendszerben, ahol a projektek és a kutatási témák összekapcsolódnak.

Ez a munkacsoport összeköti a korábbi kollaboratív munkákat az egyéni tapasztalásokkal, és a privát és nem privát (közösségi szféra) közötti kapcsolatot, illetve átjárhatóságot teszi lehetővé a későbbi praxisomban.

Győri Andrea Éva és Nemes Márton a kiállítás megnyitóján | Fotó: Végel Dániel / Ludwig Múzeum

Az Short List 2019 – Esterházy Art Award című kiállítás ma este nyolc óráig látható a Ludwig Múzeum második emeleti kiállítóterében.

A Puklus Péterrel és Nemes Mártonnal készült interjú itt olvasható.