Ludwig Múzeum Blog

Az idei Velencei Építészeti Biennálén Lettország pavilonját az Arsenaléban egy szupermarketnek rendezték be. A polcokon termékek helyett a korábbi biennálék nemzeti kiállításainak színes kartonpapírból kivágott termékimitációi sorakoznak.

Mosogatószer, gyümölcslé, csoki, tartóstej – nap mint nap találkozunk velük a boltok polcain.  A bevásárlóközpontok otthonos világa inspirálta a Lett Pavilon idei koncepcióját.  Uldis Jaunzems-Pētersons és Ernests Cerbulis kurátor vezetésével a projekt a Velencei Építészeti Biennálé legutóbbi tíz kiállításának 506 nemzeti kiállításból kreált egyedi "termékeket" 2002-től – Lettország első biennálés részvételétől – a legutóbbi Biennáléig, 2021-ig.

Belépve a pavilonba a látogató egy ismerős közegben találja magát, amelyben magától érthető dolog a választás, melyet nemcsak az ár, hanem a termék külső megjelenése, eredete és kommunikációja is erősen befolyásol. 

Részlet a lett kiállításból  | Fotók: Boros Géza

A bolt-installáció egy sokszínű és demokratikus teret képez, ahol a különböző koncepciók/termékek egymás mellett sorakoznak a polcokon. A csomagoláson reklámszövegként a kiállítások koncepciójának rövid kivonatát tüntették fel.

A termékek dizánja a mesterséges intelligencia segítségével készült

és annyira jól sikerült, hogy akár valódi árucikkek csomagolásához és marketingjéhez is felhasználhatók lennének. A T/C Latvija nem véletlenül lett az idei Biennálé legtöbbet instagramozott kiállítása.

Napjaink fogyasztói kapitalizmusának mi lehetne hitelesebb valósága mint egy bevásárlóközpont? „A bevásárlóközpont a tartalom diadala a forma felett; de ugyanakkor a bevásárlóközpont »tartalma« az örök ünnep és a végtelen árubőség ideális »formájában« tárul elénk” (Kiril Kobrin).

Az áruuniverzumban a termék személytelen (ennek megfelelően kiállításban az egykori létrehozók, a nemzeti biztos, a kurátor és a kiállítók neve nem számít)

a márka, a brand a lényeg.

A kiállítás szórólapja ("katalógusa") egy valódi szórólap, amely a bolti reklámok kommersz tipográfiáját követi. A kiállítás otthoni

sajtótájékoztatóját stílszerűen egy rigai hipermarketben tartották meg.

A  kiállításban kellemes háttérzeneként egy pénztári kódleolvasó csipogása szól. A Lett Pavilon az építészeti kiállítási koncepciók játékos történeti kínálatát nyújtja a nézőnek, időutazás, amely alkalmat kínál arra, hogy egy-két momentum erejéig felidézzük az elmúlt húsz év magyar Biennále-szerepléseit is.

 2002: NEXT / Ferencz István, Nagy Tamás és Turányi Gábor építészete

Ez volt az első pályázati úton kiválasztott magyar kiállítás. És mindezidáig az utolsó, amelyik nem projekt kiállítás volt, hanem három építész, Ferencz István, Nagy Tamás és Turányi Gábor munkásságát mutatta be. Ennek megfelelően a címe sem könnyen „márkásítható” (szemben a manapság megszokott egyszavas címekkel), a lettek így az angol cím első szavából képeztek nevet a mangólének.

2004: METAMORPH / Széptől szépig (és vissza)

Az üzletnek természetesen webshopja is van, ahol az egyes termékek megrendelhetők digitális formátumban nulla, print változatban 10 Euróért. Itt éppen a Széptől szépig (és vissza) kiállítás oldalára kattinthatunk. Erre a kiállításra nem szívesen gondolok vissza. Ez volt az az elhíresült kiállítás, amelyen szerzőjogi vita miatt a Szép Házak magazin fotóit le kellett takarni.

A sors fintora, hogy a kiállítást reprezentáló müzlis zacskó felirata sem hibátlan. A mostani tévedés alapja, hogy a kiállítás magyar építész-kurátora annak idején egy olyan 1937-es privátfotót tetetett be a központi katalógusba, ami nem is volt kiállítva. A lettek pedig azt gondolták, hogy a fotó szereplője és szerzője is kiállító művész volt, így ráírták az ő nevüket is a müzlis zacskóra.

2006: CITIES. ARCHITECTURE AND SOCIETY / Re:orient – Rejtett hálózatok architektúrája

Ez a kiállítás megelőzte a korát: már akkor a migrációval foglalkozott, amikor ez a kifejezés még alig volt Magyarországon ismert. Persze nem negatív éllel, hanem kreatívan reflektálva egy jelenségre, a magyarországi kínai szubkultúrára. Sikeres szereplés volt, amit az is mutat, hogy az egyik résztvevőt (Somlai-Fischer Szabolcs Ádámot) meghívták a következő Építészeti Biennále központi kiállításának Experimental Architecture szekciójába.

2008: OUT THERE: ARCHITECTURE BEYOND BUILDING / Corpora in Si(gh)te – doubleNegatives Architecture

A japán-svájci-magyar projektre mint technikai bravúrra emlékszem vissza: a környező fákon és épületeken elhelyezett szenzorokon keresztül a környezeti hatások és a látogatók interakciója egy képlékeny, állandóan változó virtuális építészeti struktúrát hozott létre a kiállítótérben.

2010: PEOPLE MEET IN ARCHITECTURE / BoderLine Architecture

A kiállítás a vonalat és a rajzolást  helyezte a középpontba. Több ezer ceruza lógott az átriumban és ehhez a kiállításhoz készült minden idők legnagyobb méretű magyar Biennále-katalógusa. A kiállítás vezető építésze Ferencz Marcel volt, aki az idei magyar kiállításon is szerepel. 

2012: COMMON GROUND / Spacemaker

Ebben az évben a Magyar Pavilonban építészhallgatók és diákok által készített makettek voltak kiállítva. A Műcsarnok által szervezett kiállításhoz – a magyar szereplések történetében egyedülálló módon – nem készült katalógus.

2014: FUNDAMENTALS / Building

A kiállításnak volt egy külső eleme, az építészcsapat a Giardini régi ülőpadjai helyére vörösfenyőből kilenc egyedi padot készített. A kiállítás utóélete ennek köszönhetően egészen tavalyig tartott, amikor az amortizálódott padokat a Biennále elbontotta.

2016: REPORTING FROM THE FRONT / Activators. Locally Active Architecture

Ebben az esztendőben a pavilon udvarán egy kert épült, és volt egy csap is, amiből vizet lehetett tölteni egy elvihető  műanyagpalackba. A hűs víz, mint ajándék, egy mediterrán országban telitalálat.

2018: FREESPACE / Liberty Bridge. New Urban Horizons 

A Szabihídas projekt az üdítőitalos polcon kapott helyett.  Ez egy valóban üdítő projekt volt az átriumban felépített kilátóval, ahonnét soha nem látott módon tárult fel a látogatók előtt a Giardini látképe. A kiállítás ütős voltát gyengítette, hogy abban az évben az angolok is építettek egy még nagyobb kilátót.

2021: HOW WILL  WE LIVE TOGETHER?  / Othernity. Reconditioning our Modern Heritage

A világjárvány miatt ezt a Biennálét egy évvel el kellett halasztani. A Biennáléra történő belépéshez oltási igazolványra és friss Covid-tesztre volt szükség, a vaporettón pedig maszkot kellett viselni. Néhány nemzeti pavilon zárva maradt, és a nemzetközi együttmüködésben készült magyar kiállítás külföldi résztvevői sem tudtak mind eljönni, így a megnyitó virtuálisan zajlott. A bio reteklé jó választás volt: fanyarsága illik a tegnapi  helyzethez.