Ludwig Múzeum Blog

A Konok Tamás életmű-kiállításához kapcsolódó sorozatunk 4. része.

Az ifjú Konok Tamást a család zenei pályára szánta; az egyik legelső emléke az, hogy a zene áthatja mindennapjait. Édesapja sokszor csak a maga örömére hegedült, de hetente kétszer az általa alapított vonósnégyes bevonult a Toldy utcai ház szalonjába, és Mozart, Schubert vagy Beethoven műveit játszották. Bárhová is vezényelték id. Konokot, mindig talált partnereket az esti házizenéhez – egy ízben még a győri katonazenekart is neki kellett irányítania. Édesapja két húga is zenével foglakozott; egyikük konzervatóriumban tanított, Konok másik nagynénjéből pedig zongoraművész lett. Édesanyjának kiváló énekhangja volt, és gyakran zongorázott a szalonban álló Steinway zongorán.

 Fortepan / id Konok Tamás, 1939

A kis Konok hat évesen kapta meg az első hegedűjét – s bár borzalmasan gyűlölte a gyakorlást, főként, hogy ez egyik tanára büntetésként állandóan a haját húzta –, mégis már nyolc évesen pódiumra állt a győri városháza nagytermében. A Csapai Mária zongorakíséretével előadott művek között szerepelt a Nagy a feje, búsuljon a ló kezdetű népdal hegedű átirata, s a koncert annak ellenére lett sikeres, hogy a lámpalázas ifjú belesült az első kísérletbe. A zenei pálya felé tett második lépésként a gimnázium mellett Konok a győri konzervatóriumban is tanult. S bár 1947-ben más szakmát/hivatást választott – „Eldöntöttem, hogy festőművész leszek” – a zenétől sosem szakadt el, rendszeresen eljárt a Zeneakadémia óráira, maga is sokszor zenélt együtt barátaival. Tehetségét néha (bár inkább szükségből) pénzre tudta váltani (az ötvenes években például a nagytétényi bányagyutacsgyár üzemi zenekarában játszott; az előadások „sikerét” nagyban elősegítette, hogy a munkások egy idő csak nagyon hallkan játszottak, vagy imitálták a hegedülést).

 Konok Tamás első nyilvános fellépésének próbája, 1938. Konok – Hetey Alapítvány

Döntő elhatározása előtt megpróbálkozott a színjátszással is; a gimnázium hagyományai szerint a felső éves diákoknak minden évben elő kellett adni egy színdarabot. Mivel a nő szerepeket a győri leánygimnázium tanulói alakították, így Konok is lelkesen járt a próbákra (ráadásul ezzel azt is elérte, hogy felmentést kapott az írás- és szóbeli vizsgákból). Színpadi karrierje egy epizódszereppel kezdődött („fölényes arckifejezéssel az egyik szereplőre felsegítettem a kabátot”), majd sovány testalkata miatt megkapta a Halál szerepét az Akárki című, késő középkori moralitásjátékban, végül még egy főszerepet is kapott (teljesítményét utólag nettó ripacskodásként értékelte).

Konok Tamás a Császár és komédiás címszerepében, 1948. Konok - Hetey Alapítvány 

Érettségije előtt Konok komoly dilemmába ütközött; a némettanár úgy engedte volna át a vizsgán, ha franciából átmegy, a franciatanár pedig a német végeredményéhez kötötte döntését. A frankofón napokhoz kapcsolódva Molière A fösvény című darabjának nagyjelenetéhez kerestek szereplőt, amire végső kétségbeesésében jelentkezett, és bemagolta a szöveget – szerencsére édesanyja jól beszélt franciául, így a helyes kiejtést is meg tudta tanulni. Persze szükség volt még ún. színpadi eszközökre (félőrült rohangálása közben heves gesztikulálásra, sírásra, földre zuhanásra). Előadása – főleg belépője, a még a színpad mögül elordított „tolvaj, tolvaj, gyilkos, orgyilkos!” – frenetikus sikert aratott, de el kellett bújnia a francia nagykövet elől, nehogy kiderüljön, hogy egy szót sem beszél franciául. Talán az előadás miatt az érettségin matematikából a négy alapműveletet kapta (bár a szorzásba már belesült, de átengedték), de a később, a sötét ötvenes években jól jött neki a rutin.

Konok nagypapája, Sándy Gyula, 1943                    Férfifej a gimnáziumi szakkörből, 1947

Konok-Hetey Alapítvány

Konok kisgyerekként arról ábrándozott, hogy művész lesz; dédapja (id. Sándy Gyula) festményeit nézve tisztán látta maga előtt, hogy műveit a királyi palotában a fejére tett babérkoszorúval ismerik el (ezért aztán már nem kell többet számtannal foglalkoznia). Gimnazistaként viszont az ábrándot tettek is követték; eljárt a rajzszakkörbe, és Horváth Dezső szabadiskolájába (aki aztán 1948 nyarán bejuttatta egy előkészítő kurzusra). Elsőre felvették – sorozatunk ötödik része a Képzőművészeti Főiskolán eltöltött időszak sokszor nyomasztó, sokszor viszont nagyon is humoros történeteiből válogat.

 Eberhardt Gersli Csupi 

Sorozatunk Konok Tamás életmű-kiállításához kapcsolódik és a 2019-ben megjelent Emlékkövek című önéletrajzát követi. 

Konok Tamás: Emlékkövek. Fejezetek egy önéletrajzból
Új Művészet, Budapest, 2019
keménytábla, 252 oldal
(a kiadvány a Ludwig Múzeum Shopban is kapható)