Sorozatunk Konok Tamás életmű-kiállításához kapcsolódik és a 2019-ben megjelent Emlékkövek című önéletrajzát követi. A memoir alapján néhány érdekes, néhol humoros történetet elevenítünk fel a művész családjától, gyermek- és ifjúkorától egészen az 1959-es emigrálásáig.
„Az idő magában hordozza az elmúlást. A jelen megállíthatatlan pillanat, és oly rövid, hogy szinte nem is létezik. […] Számtalan név, ismerős és egykori barát alakja halványul emlékeim halmazában, és befedi őket a feledés finom szemcséjű pora. A régmúlt oldalairól viszont számos rég elfelejtett esemény képe hívódik elő.”
Az első világháború idején, immár sokadik alkalommal nagy rokoni társaság érkezett a Budapestre, a Toldy utca 26. szám alatt álló villába. A több lakosztályból álló épület a Sándy-család tulajdonában állt – ebben a házban született, és élt hat éves koráig Konok Tamás is.
Születésekor itt lakott anyai dédapja, id. Sándy Gyula romantikus festő özvegye (s egyben Tompa Mihály keresztlánya), illetve nagyapja, Sándy Gyula építész (akinek például olyan épületeket köszönhetünk, mint a szecessziós Budavári Postapalota, 1924–1926).
A polgári nagyszalont festmények, régi bútorok, ingaórák, szobrok díszítették, de volt egy titokzatos tárgy a kamrában, egy hombár (azaz lábakon álló láda), amelyet csak 1906-ban, az örökhagyó halálának ötvenedik évfordulója után nyithattak ki. A különös végrendeletet Ferenczy István szobrász (1792–1865) hagyta, és olyanok ellenjegyezték illetve pecsételték le a ládát, mint Bajza József, Toldy Ferenc és Vörösmarty Mihály.
A Rimaszombaton született anyai ági ős Rómában Canova és a dán szobrász, Thorvaldsen műtermében dolgozott; ez utóbbi mutatta be Széchenyi István grófnak, akit két hétig kalauzolt a városban. A művészek akkori társadalmi helyzetét jelzi, hogy városnézéskor csak a kocsis mellett utazhatott, honoráriumot nem kapott, azaz a Magyar Tudományos Akadémia megalapításban oroszlánrészt vállaló főúr egyszerű szolgának tekintette. Az önbecsülésben mélyen megbántott művésznek ez talán kedvét szegte, de gyűjtői szenvedélyét nem érintette. 86 szoborból álló gyűjteményét hazatérésekor felajánlotta a Nemzeti Múzeumnak, de az értéktelen vacaknak titulálta. Ezután írta meg Ferenczy testamentumát.
A láda első felnyitáskor Konok nagyapja rögtön rájött, hogy a szobrok nem antik másolatok, hanem korai reneszánsz és barokk alkotások, ráadásul számos, a műtárgylistában szereplő munka hiányzott, ahogy egyes szobrok részletei is. Elment hát a szobrász rimaszombati házába (ami akkor még a család tulajdonában állt), és módszeresen végigkopogtatta a falakat, míg nem egy boltív alatti üregben megtalálta a szabadságharc ideje alatt elrejtett műveket (köztük azt a lovast is, ami egy ágaskodó lovon ült – s amely szobrot a szakirodalom Leonardo da Vincinek tulajdonít).
A nagyszámú örökös utolsó összejövetelén a hagyaték sorsáról kellett dönteni; egyesek Svájcba menekítették volna a „vagyont”, mások magánmúzeumot rendeztek volna belőle; Sándy Gyula viszont a Szépművészeti Múzeumnak kínálta volna fel eladásra. A vételárat a múzeum hadikölcsönben ajánlotta fel (amely összeg győzelem esetén megduplázódott volna). Így esett, hogy míg az elvesztett háborút követően a Szépművészeti Múzeum nagy értékű, a gyűjteményt megalapozó szobrokhoz jutott, a család „kisemmizve” maradt.
A család hosszú évékig próbálkozott jóvátétellel (még maga Konok is felkereste 1953-ban a Szépművészeti Múzeum akkori igazgatóját) – sikertelenül. A szobrok származását igazoló dokumentumok nagy része megtalálható a Konok – Hetey Művészeti Alapítványban (ahogy a szobrász több rajza, és levelezése is).
Szobrászkörzőjét Konok Tamás örökölte, gyakran használta festményei készítésekor.
Eberhardt Gersli Csupi
Konok Tamás: Emlékkövek. Fejezetek egy önéletrajzból
Új Művészet, Budapest, 2019
keménytábla, 252 oldal
(a kiadvány a Ludwig Múzeum Shopban is kapható)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.