VERS L’INFINI – Kincsek a falban

|

Sorozatunk Konok Tamás életmű-kiállításához kapcsolódik és a 2019-ben megjelent Emlékkövek című önéletrajzát követi. A memoir alapján néhány érdekes, néhol humoros történetet elevenítünk fel a művész családjától, gyermek- és ifjúkorától egészen az 1959-es emigrálásáig.

Az idő magában hordozza az elmúlást. A jelen megállíthatatlan pillanat, és oly rövid, hogy szinte nem is létezik. […] Számtalan név, ismerős és egykori barát alakja halványul emlékeim halmazában, és befedi őket a feledés finom szemcséjű pora. A régmúlt oldalairól viszont számos rég elfelejtett esemény képe hívódik elő.

Az első világháború idején, immár sokadik alkalommal nagy rokoni társaság érkezett a Budapestre, a Toldy utca 26. szám alatt álló villába. A több lakosztályból álló épület a Sándy-család tulajdonában állt – ebben a házban született, és élt hat éves koráig Konok Tamás is.

regmult_idok_emlekei_a_toldy_utca_haz_konok_hetey_muveszeti_alapitvany.jpgRégmúlt idők emlékei – a Toldy utca ház, Konok – Hetey Művészeti Alapítvány

Születésekor itt lakott anyai dédapja, id. Sándy Gyula romantikus festő özvegye (s egyben Tompa Mihály keresztlánya), illetve nagyapja, Sándy Gyula építész (akinek például olyan épületeket köszönhetünk, mint a szecessziós Budavári Postapalota, 1924–1926).

regmult_idok_emlekei_a_toldy_utca_szalon_konok_hetey_muveszeti_alapitvany.jpgRégmúlt idők emlékei – a Toldy utca szalon, Konok – Hetey Művészeti Alapítvány

A polgári nagyszalont festmények, régi bútorok, ingaórák, szobrok díszítették, de volt egy titokzatos tárgy a kamrában, egy hombár (azaz lábakon álló láda), amelyet csak 1906-ban, az örökhagyó halálának ötvenedik évfordulója után nyithattak ki. A különös végrendeletet Ferenczy István szobrász (1792–1865) hagyta, és olyanok ellenjegyezték illetve pecsételték le a ládát, mint Bajza József, Toldy Ferenc és Vörösmarty Mihály.

id_sandy_gyula_kozepkori_vartorony_a_budai_var_oldalaban_1875_laj_vaszon_jpg-r.jpgSándy Gyula: Középkori vártorony a Budai Vár oldalában, 1875

A Rimaszombaton született anyai ági ős Rómában Canova és a dán szobrász, Thorvaldsen műtermében dolgozott; ez utóbbi mutatta be Széchenyi István grófnak, akit két hétig kalauzolt a városban. A művészek akkori társadalmi helyzetét jelzi, hogy városnézéskor csak a kocsis mellett utazhatott, honoráriumot nem kapott, azaz a Magyar Tudományos Akadémia megalapításban oroszlánrészt vállaló főúr egyszerű szolgának tekintette. Az önbecsülésben mélyen megbántott művésznek ez talán kedvét szegte, de gyűjtői szenvedélyét nem érintette. 86 szoborból álló gyűjteményét hazatérésekor felajánlotta a Nemzeti Múzeumnak, de az értéktelen vacaknak titulálta. Ezután írta meg Ferenczy testamentumát.

a_postapalota.jpgA Postapalota. Forrás: Tervlap

A láda első felnyitáskor Konok nagyapja rögtön rájött, hogy a szobrok nem antik másolatok, hanem korai reneszánsz és barokk alkotások, ráadásul számos, a műtárgylistában szereplő munka hiányzott, ahogy egyes szobrok részletei is. Elment hát a szobrász rimaszombati házába (ami akkor még a család tulajdonában állt), és módszeresen végigkopogtatta a falakat, míg nem egy boltív alatti üregben megtalálta a szabadságharc ideje alatt elrejtett műveket (köztük azt a lovast is, ami egy ágaskodó lovon ült – s amely szobrot a szakirodalom Leonardo da Vincinek tulajdonít). 

A nagyszámú örökös utolsó összejövetelén a hagyaték sorsáról kellett dönteni; egyesek Svájcba menekítették volna a „vagyont”, mások magánmúzeumot rendeztek volna belőle; Sándy Gyula viszont a Szépművészeti Múzeumnak kínálta volna fel eladásra. A vételárat a múzeum hadikölcsönben ajánlotta fel (amely összeg győzelem esetén megduplázódott volna). Így esett, hogy míg az elvesztett háborút követően a Szépművészeti Múzeum nagy értékű, a gyűjteményt megalapozó szobrokhoz jutott, a család „kisemmizve” maradt.

A család hosszú évékig próbálkozott jóvátétellel (még maga Konok is felkereste 1953-ban a Szépművészeti Múzeum akkori igazgatóját) – sikertelenül. A szobrok származását igazoló dokumentumok nagy része megtalálható a Konok – Hetey Művészeti Alapítványban (ahogy a szobrász több rajza, és levelezése is).

Szobrászkörzőjét Konok Tamás örökölte, gyakran használta festményei készítésekor. 

 Eberhardt Gersli Csupi 


Konok Tamás: Emlékkövek. Fejezetek egy önéletrajzból
Új Művészet, Budapest, 2019
keménytábla, 252 oldal
(a kiadvány a Ludwig Múzeum Shopban is kapható)

A bejegyzés trackback címe:

https://ludwigmuseum.blog.hu/api/trackback/id/tr216415888

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása