Az Egyensúlyban. Művek az Art Collection Telekom gyűjteményből című kiállítást a hét elején tekinthették meg utoljára a Ludwig Múzeum látogatói, ugyanis a múzeumok egy időre ismét bezárják kapuikat. Azonban nem maradunk kortárs művészet nélkül! Online felületeinken a következő hetekben továbbra is izgalmas és érdekes információkat osztunk meg az érdeklődőkkel. Időszakos kiállításunktól az alábbi írással búcsúzunk.
Krassimir Terziev, Martina Vacheva, Slavs and Tatars alkotásai a Ludwig Múzeum kiállításán – fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum
Az Egyensúlyban című kiállítás fókuszában a közösség ereje, az emberek közötti kapcsolat és a kommunikáció áll, amely témák a jelenlegi időszakban mind új értelmezést kapnak. A tárlat egyik látványos alkotása a levegőben lebegő ingek köralakban összefonódó csoportja, amely Krassimir Terziev, bolgár művész installációja. Ismerős, mégis idegen a látvány. Miről szól ez a mű?
A Táncra fel! Ruhák a kollektív élethez című installáció 1996-ban készült, amikor Bulgáriában politikai és gazdasági káosz uralkodott. Ez a helyzet arra késztette az eredetileg festőnek készülő Terzievet, hogy új művészeti kifejezési formákat keressen, ez a munka az egyik első installációs alkotása.
Terziev Műve az Egyensúlyban. Művek az Art Collection Telekom gyűjteményéből című kiállítás terében | Fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum
Nyolc fehér inget láthatunk az ujjuknál összevarrva, a plafonról lelógatva, amelyek így egy kört formáznak, ami értelmezhető nosztalgikus visszaemlékezésként a Horo nevű tradicionális bolgár népi körtáncra, amely sok más kultúrában is megtalálható. Míg az együtt táncoló, összekapaszkodó emberek a fizikai valóságot éreztetik, a levegőben lebegő fehér ingek éteri jellege álomszerűvé teszi a művet. Valóságosság és álomszerűség találkozik egy ünnepi és emelkedett pillanatban.
Lebegő ingek a kiállítótérben | Fotó: Végel Dániel / Ludwig Múzeum
Ám a művész elmondása szerint másképp is értelmezhető az installáció: a fehér ingek ugyanis a kényszerzubbonyra is utalhatnak, amelyben az ember karjai kötve vannak, így nem tud szabadulni. Terziev installációja a kilencvenes évek Bulgáriájának ellentmondásos állapotára utal, amely ekkor még mindig egy elzárt posztkommunista ország volt. Ebben az időszakban nyújtott egyfajta stabilitást a népművészet, például a tradicionális körtánc. A művész szavaival élve, jó élmény egy körtánc részese lenni, amely mindenkit egyenlő módon magába foglal, ugyanakkor mindent kizár, ami a körön kívül esik, és „a gyönyörű tánc könnyen delíriummá válhat, kiszabadítva az embert a valóságból”.
A közösségi élmények, a körtáncok most virtuális síkon élhetők át, és talán nem is gond, ha az ember néha "kiszabadul a valóságból". A kortárs művészeti alkotások hatása összetett: lehetőséget adnak arra, hogy kiszakadjunk a valóságból, miközben pont a valóságról szólnak, hiszen mindig aktuálisak. Éppen ezért segítenek feldolgozni a jelent, elgondolkodni arról ami körülöttünk történik, és a művészeti élmény által könnyebbé, élhetőbbé és talán szebbé is tenni a mindennapjainkat.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.