Megnyílt a The Dead Web – The End című kiállítás a Ludwig Múzeumban. A tárlat nagyrészt médiaművészeti alkotásokon keresztül mutatja be, hogy milyenné válna a világ, ha az internet egyszer csak összeomlana. A látványában és hangvilágában is egyedi kiállítás egyik kurátora Nathalie Bachand, akit a québec-i székhelyű Molior szervezete kért fel a Ludwig Múzeummal közös munkára. A megnyitó napján, az utolsó hangpróba előtt beszélgettünk.
Projet Eva: Az internet tárgya (2017) kinetikus installáció | Fotó: Glódi Balázs / Ludwig Múzeum
Ludwig Múzeum (S. Zs.): Mikor kezdtél médiaművészettel foglalkozni?
Nathalie Bachand: 2006-ban kerültem a montreali Elektra Festivalhoz, ami egy digitális művészeti fesztivál és biennále egyben. 10 évig dolgoztam ott mint koordinátor és fejlesztési menedzser. Ebben az időszakban találkoztam először a médiaművészettel, később független kurátor lettem.
Milyen művészeti területek érdekeltek mielőtt a médiaművészet felé fordultál?
Eleinte a tradicionálisabb vizuális művészettel foglalkoztam, és abból szereztem mester diplomát, aztán kerültem az Elektrához. Szóval ez az átalakulás természetesen zajlott.
Hogyan kerültél kapcsolatba a Ludwig Múzeummal?
A Molior médiaművészeti szervezeten keresztül, amelynek Aurélie Besson az igazgatója. 2017-ben találkoztunk Fabényi Juliával, a Ludwig Múzeum igazgatójával, Szipőcs Krisztinával, a múzeum szakmai igazgatóhelyettesével és Kónya Bélával, a kiállítás másik kurátorával, amikor előhozakodtam a tárlat ötletével. Béla nagyon nyitott volt a tematika iránt, hiszen már évek óta szervezi a MAPS konferenciát (Media Art Preservation Symposium). Tavaly júliusban már kurátori látogatás keretén belül jöttem Budapestre, hogy megnézzem a helyszínt.
Látogatók a The Dead Web – The End megnyitóján | Fotó: Glódi Balázs / Ludwig Múzeum
Milyennek találod a Ludwig Múzeum kiállítóterét?
Ahogy a tér fel van osztva, az tökéletes. Az összes terem kitűnően szolgálja a műveket. A The Dead Web első változatában kevesebb mű volt, így kihasználtuk a nagy tér adta adottságokat, és kibővítettük az anyagot még számos magyar alkotással.
Honnan jött a kiállítás tematikájának ötlete?
2015-ben sok cikket olvastam egy szimpóziumról, amit a Royal Societyben, Londonban tartottak az internet kapacitásának lehetséges összeroppanásáról. Ez az elképzelés mindenfelé elterjedt a médiában. Akkor jutott eszembe, hogy ez egy nagyon izgalmas téma lehetne az első olyan kiállításhoz, amit független kurátorként rendeznék meg.
Zics Brigitta: Szemioszféra: A web halála (2020) | Fotó: Glódi Balázs / Ludwig Múzeum
Mesélnél a kiállítás anyagáról?
Számos művészeti gyakorlat megmutatkozik ezen a tárlaton: olajkép, interaktív installáció, animáció, videó, szobor. Számomra minden egyes alkotásnak megvan a maga ereje. Mivel ennyire sokféle munka látható itt, minden látogató találhat olyat köztük, ami közel áll hozzá.
Milyen hasonlóságokat, illetve különbségeket vettél észre a magyar és a kanadai médiaművészeti gyakorlat között?
Amire külön felfigyeltem, az az, hogy kevesebb a fizikailag megjelenő, tárgyi installáció a médiaművészeti alkotások között a magyar alkotóknál, mint Kanadában. Tehát kevesebb az olyan munka, amely szobrászati és technológiai mű egyszerre. A magyar alkotások között több a videómű és a webalapú munka. Ezt a kiállításon is lehet érzékelni.
Truniger Lukas, Hein Nicola L.: Membránok (2017) performatív installáció | Fotó: Glódi Balázs / Ludwig Múzeum
Mesélnél a Molior szervezetéről?
A Molior egy olyan québec-i nonprofit szervezet, amely a kanadai művészet külföldi népszerűsítésével foglalkozik. Az általuk bemutatott kiállításokhoz vendég kurátorokat hívnak meg, így kértek fel engem is.
Mit gondolsz, itt Magyarországon milyen jövője van a médiaművészetnek?
Bárki számára érdekes lehet, aki kíváncsi az ilyen jellegű művészetre. Sőt, izgalmassá válhat új nézők számára is. Azt gondolom, hogy a kortárs művészet világában a médiaművészeti alkotások néha könnyebben befogadhatók, mivel kevésbé konceptuálisak és sok esetben interaktívak. Szóval én alapvetően optimistán tekintek a jövőbe a médiaművészet magyarországi sorsát illetően.
A kiállítás kurátorai Nathalie Bachand és Kónya Béla a megnyitó előtti sajtóvezetésen | Fotó: Glódi Balázs / Ludwig Múzeum
A The Dead Web – The End című kiállítás április 26-ig látogatható a Ludwig Múzeum első emeleti kiállítóterében.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.