Ludwig Múzeum Blog

Július 11-én nyílt meg Király Tamás divattervező retrospektív Out of the Box című kiállítása a Ludwig Múzeumban. Almási J. Csaba fotográfus az 1980-as évek közepe óta dolgozott együtt a divattervezővel. Nagy örömmel fogadta a kiállítás kurátorának, Timár Katalinnak a felkérését, hogy részt vegyen a kiállítás anyagának összeállításában. Több ezer darabból álló fotóarchívumából válogatták ki a kiállításon látható pótolhatatlan felvételeket. A tárlat megnyitója előtt pár nappal, az előkészületek közben beszélgettünk.

Király Tamás és modelljei a Gellért-hegyen 1990-ben | fotó: Almási J. Csaba 

Ludwig Múzeum (S.Zs.): Mikor találkoztatok először Király Tamással?

Almási J. Csaba: Gyerekkoromban, még a nyolcvanas évek elején szülővárosomban, Csengerben Szendrő Iván forgatott egy filmet, amiben szerepeltem, és Tamás volt a jelmeztervező. Egy romos kastélyban volt a forgatás, ahol egyszer csak megjelent Király Tamás a hosszú fekete hajával, a fehér tornacipőjében, az ő jellegzetes nyolcvanas évekbeli öltözékében.

Király Tamás az 1988-as berlini bemutatón | fotó: Almási J. Csaba 

Hogyan kezdődött a közös munka?

Amikor 18 éves koromban Budapestre kerültem sokszor találkoztunk koncerteken, ekkortól kezdve az összes bemutatóján részt vettem mint kezdő fotós, jelmezkészítő, szereplő, modell vagy háttérmunkás. Ott voltam a budapesti bemutatókon a Petőfi Csarnokban, a Váci utcában, a Szigeten, a külföldi show-kon Koppenhágában, Bécsben, Grazban és a híres 1988-as berlini bemutatón is.

Az 1988-as Dressater divatbemutató Nyugat-Berlinben, a Hamburger Bahnhof épületében | fotó: Almási J. Csaba

Hogyan hatott rád a Király Tamással való közös munka, illetve az az alternatív művészközeg, amelybe általa belekerültél?

Tamás barátai zenészek, képzőművészek, filmesek voltak, akikkel együtt töltöttük a szabadidőnket is. Ebben az underground zenei közegben a Tamást mindenki ismerte. Ez az időszak nagyon meghatározó volt a pályám szempontjából, formálta az ízlésvilágomat, és rálátást adott arra, hogy milyen egy divatbemutató a kulisszák mögött. A mai napig profitálok ebből például a színházi munkámban, és a filmes közeg sem riaszt vissza, hiszen ezeket a Tamással mind kipróbáltam.

Király Tamás és a Baltazár Színház tagjai, az általa tervezett jelmezekben 2011-ben | fotó: Almási J. Csaba  

A nyolcvanas években, amikor alig lehetett tudni bármit a nyugati tendenciákról, hogyan szerzett Tamás információkat a külföldi trendekről?

Úgy gondolom, hogy ha valakiben benne van az őstehetség, akkor függetlenül attól, hogy el van-e szigetelve, hogy a vasfüggönyön túl vagy innen van, valamilyen szinten megérzi a szellemi áramlatokat. És a Tamásban ez benne volt.

Hogyan viszonyult a híres külföldi divattervezők munkájához?

Tamás a klasszikus divat felett álló művész volt, ugyanakkor a divat gyökereit tiszteletben tartotta. Ismerte a nemzetközi sztárok, Vivienne Westwood, Jean Paul Gaultier vagy Chanel munkásságát, de mégis önálló volt és egyedi. Ennek az egyediségnek és a tehetségének köszönhetően vált nemzetközileg is ismertté. A külföldi magazinok és tévéstábok, ha Budapestre érkeztek, mindig megkeresték.

Vivienne Westwood és Király Tamás az 1988-as berlini bemutató utáni bulin | fotó: Almási J. Csaba

Itt el volt szigetelve, és mégis meg tudta valósítani a művészetét pénz és komoly háttérstáb nélkül. A ruhákat sem kereskedelmi célból tervezte. Tehát nem egy klasszikus értelemben vett divattervező volt, mint mondjuk egy divatháznak a vezetője, aki mögött ott vannak a befektetők. Kifejezetten „anti-fashion” produkciókat is csinált, hogy kicsit polgárpukkasztó legyen, és az embereket kimozdítsa a szürke hétköznapokból. 

Egy alternatív művész volt, akinek voltak álmai, és ezeket meg tudta valósítani.

Kimozdulva a szürke hétköznapokból, Király Tamás és csapata 1989-ben | fotó: Almási J. Csaba

Milyen volt Király Tamás munkamódszere?

Teammunkában dolgoztunk Tamás lakásán mindig egyszerre egy projekten, amit először megterveztünk. Ez egy kötetlen munka volt, közben elkészült egy ebéd, ittunk egy pohár pezsgőt, jöttek-mentek az emberek. Este lehet, hogy egy koncertbe torkollott a munka, aztán másnap folytattuk.

Tamás mindig egyedileg tervezte a ruhákat az egyes modellekre. Civilekkel is dolgozott, táncosokkal, kezdő színészekkel, exhibicionistákkal, furcsa figurákkal. Ami manapság a nemzetközi divattrendekben gyakori, hogy a különleges karaktereket keresik, az nála alap volt, már harminc évvel ezelőtt is. A ruhák mind kézzel készültek, szintén Tamás lakásán. Mindig előre látta maga előtt az egész kollekciót a hajjal, sminkkel és egyéb kiegészítőkkel együtt.

Király Tamás "ruhaszobrai" a Ludwig Múzeum kiállításán | fotó: Almási J. Csaba 

Aztán jöttek a bemutatók. Sokszor önkéntes alapon készült a smink, a haj, az öltöztetés, a háttérmunka, a zene. A helyszíneket felajánlották, ezzel szponzorálták őt. A nézőtér pedig mindig megtelt, mert a Tamás nagyon jól értett a reklámhoz is. A Váci utcai performanszok például szájról szájra terjedő reklámként működtek.

Váci utcai performansz, 1986 | fotó: Almási J. Csaba

Abban az időben nehezen lehetett hozzájutni bármilyen anyaghoz. Hogyan szereztétek be ezeket?

Kihívásnak tekintette, hogy úgy öntse formába az elképzeléseit, hogy az színpadképes legyen, és ezt a legolcsóbb anyagokból is meg tudta valósítani. Ugyanazt a ruhát meg tudta volna csinálni brüsszeli csipkéből is, de abból is, amit itthon lehetett akkor kapni bármelyik méteráruboltban.

Fantasztikus volt az a kreativitás, ahogy mondjuk fekete nejlonból olyan estélyi ruhát varázsolt, ami úgy nézett ki, mintha fekete csipkéből lenne.

Király Tamás ruhakölteményei a legkülönfélébb anyagokból a Ludwig Múzeum kiállításán | fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum

Kifejezetten kereste az egyedi anyagokat: hulladékot, műanyagot, giccset, kínai árukat vagy a speciális magyar termékeket. Például a berlini kollekcióban olyan hatású anyagot használt, ami a kékfestőre hasonlított, ugyanakkor a legolcsóbb pamutból készült pomponok díszítették a ruhákat. A kalapok bársonnyal voltak bevonva, mindeközben a lányok kismamacipőt viseltek, amitől teljesen elképedt a berlini közönség, hiszen soha nem láttak még ilyet. Ez is egy zseniális ötlet volt, hiszen a kismamacipőnek a beszerzése nem okozott gondot itthon, ott mégis nagyot szólt!

A berlini bemutatón a modellek kismamacipőt viseltek | fotó: Almási J. Csaba

Szerinted van helye a divatnak a múzeumban?

Budapest kulturális színességéből a divat sem maradhat ki, és ez intézményi szinten is meg kell, hogy valósuljon. Tehát divattal kapcsolatos kiállításnak igenis helye van, és úgy gondolom, hogy a Tamás munkásságát bemutató tárlat egy nagy mérföldkő lesz ebben a folyamatban.

Milyen érzésekkel várod a kiállítást?

Nagyon boldog vagyok, hogy Tamásnak életműkiállítása nyílik egy ilyen neves intézményben. A munkássága megérdemli azt, hogy a nagyközönség is megismerje, hiszen ő egy szűk réteget képviselt. Sajnos ő már nem láthatja ezt a kiállítást, mégis ez a tárlat a legnagyobb visszajelzés számára, ami igazolja a művészetét és a több évtizedes munkáját. Kifejezi és elismeri azt, hogy ő valóban megelőzte a korát.

Király Tamás tulajdonképpen most kerül a helyére ezáltal a kiállítás által.

A Ludwig Múzeum kiállításán | fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum

Névjegy: Almási J. Csaba fotográfus két évtizeden át volt Király Tamás divattervező munkatársa. Szinte az összes magyar magazinnal dolgozott már együtt. A kilencvenes években rendszeresen járt a világ divat-fővárosaiban rendezett bemutatókra fotózni, emellett a Friderikusz Showban szereplő sztárokat is ő fényképezte Alain Delontól Sofia Lorenig. Nyolc évig volt a Vígszínház fotósa, és számos magyar tervezővel dolgozott/ dolgozik együtt. Jelenleg a Metropolitan Egyetemen tanít divatfotó szakon, illetve továbbra is folytatja fotográfusi munkáját. 

Almási J. Csaba | forrás: facebook

Almási J. Csaba augusztus 24-én tart tárlatvezetést a Király Tamás. Out of the Box című kiállításban, amelyet szeptember 15-ig tekinthetnek meg az érdeklődők.