Január 6-án, vasárnap zár a Nyelvrokonok – észt-magyar kortárs művészeti kiállítás a Ludwig Múzeumban. A kiállítótér egyik lefüggönyözött terméből furcsa éneklő hangok szivárognak ki, amelyek bevonzzák a kíváncsi látogatókat a sötét térbe, ahol Kristina Norman Hozzátok vissza a tüzemet, istenek című videója látható. Még az őszi hónapokban a művésszel együtt megnéztük a videót, majd hosszasan beszélgettünk.
Részlet a videóból | forrás: Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum, Adattár és Digitális Archívum
Először a látványvilágról kérdezném. Mit kell tudni a helyszínről és az épületről, amelyet a videóban látunk?
A helyszín ahol a performansz történik nagyon híres, mindenki ismeri Észtországban. Ez a Dalosmező, ahol ötévente, nyáron megrendezésre kerül a híres Dalfesztivál, amely az egyik legnagyobb nemzeti ünnep Észtországban. Minden alkalommal, amikor megnyitják a Dalfesztivált, a filmben látható magas torony tetején meggyújtják a fesztivál lángját, amely a nemzeti egységet szimbolizálja. Ezen a helyszínen a fesztivál idején akár több százezer ember is összegyűlik. Ezt az épületegyüttest kifejezetten a Dalfesztivál céljából építették 1959-ben, még a szovjet időszakban. 1988-ban itt történt a híres Éneklő Forradalom, amikor több százezer észt gyűlt össze, hogy a függetlenségért énekeljenek.
Dalfesztivál a Dalosmezőn, Tallinban | forrás: flickr.com
Hogyan jelenik meg ez a tér a videóban?
A munkám egy intervenciót mutat be a Dalfesztivál helyszínén, ahol egy kifordított szituációt látunk. Nincsen fesztivál, az egész tér üres. Ahol több százezren szoktak összegyűlni a fesztivál idején, nyáron és kórusok énekelnek, ott most egyetlen ember énekel, egyedül, a téli hidegben. A fesztivál fő szimbóluma a tűz, amelyet a magasban, a torony tetején szoktak meggyújtani, itt most lekerül a földre.
Részlet a videóból | forrás: Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum, Adattár és Digitális Archívum
Mióta létezik a Dalfesztivál?
Az Észt Köztársaság idén ünnepelte a száz éves évfordulóját, de a Dalfesztivál régebb óta létezik. Az első fesztivált 1869-ben, még az Orosz Birodalom idején rendezték, tehát 2019-ben ünnepeli a 150 éves évfordulóját.
Egy ilyen régóta létező esemény miért szolgált alaptémájául most, 2018-ban ennek a műnek?
Fontos tudni, hogy Észtország népességének 30 százaléka a mai napig orosz anyanyelvű. Mostanában újra feléledt egy régi vita arról, hogy a Dalfesztivál repertoárjába bekerülhetne-e csupán egy orosz nyelvű dal. Az emberek egy részét ez felháborítja, mert úgy gondolják, hogy a Dalfesztivál egy szent dolog, és az Éneklő Forradalmon keresztül felszabadította az országot a szovjet hatalomból. Sokan viszont úgy gondolják, hogy több évtized eltelt azóta, és
elérkezett az idő ahhoz, hogy elfogadjuk a kulturális sokszínűséget, mint erősséget és értéket,
amelyből mindenkinek csak előnye származik, és az „észtség” fogalmába integráljunk más kultúrákat is.
Hogyan jelenik meg a kulturális sokszínűség a videóban?
A film főszereplője Sofia Jernberg énekesnő, aki Etiópiából származik és svéd állampolgár, jelenleg Oszlóban él és képzett operaénekes hangon énekel egy népdalt; tehát személyesen reprezentálja a határok nélküli kultúrát. Egy olyan népdalt énekel, amely egyformán megtalálható az észt és az orosz népi kultúrában is, és a videóban mindkét nyelven hallható.
fotó: Karel Koplimets / Tallinn Art Hall
Mi lehet tudni a népdal történetéről? Hogyan vált részévé mind az észt, mind az orosz népi kultúrának?
A dal címe Transvaal, Transvaal és a 19. századi, dél-afrikai gyarmati háborúról szól. A távoli háború híre eljutott az Orosz Birodalomba, ahol született erről egy költemény, majd a versből egy orosz népdal, amelyet azonnal lefordítottak észt nyelvre is. Märt-Matis Lill észt zeneszerző javasolta, hogy ezt a népdalt használjuk a munkámban. Olyan módon dolgozta fel a dalt, hogy észtül és oroszul külön-külön is halljuk, illetve vannak olyan részek, amikor a két nyelv egyszerre szólal meg több szólamban, polifonikus szerkesztéssel. Elhangzik még egy vers is, amelyet Maarja Kangroo írt, és a hatalmi viszonyokról, illetve a tűzről, mint szimbólumról szól.
Részlet a videóból | forrás: Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum, Adattár és Digitális Archívum
Szükséges, hogy a nézők ismerjék a háttérinformációkat, vagy elég, ha csak hagyják hatni a képet és a zenét?
Egyrészt nagy szükség van az észt kontextusra ahhoz, hogy megértsük ezt a munkát, ugyanakkor azt gondolom, hogy a videónak megvan a saját érzelmi ereje, amely képes kommunikálni egy olyan szinten, ahol nem szükséges a magyarázat. Azt is gondolom, hogy manapság nagyon fontos, hogy az emberek nyitottabbá váljanak a különböző perspektívák iránt, és elfogadják, hogy a kultúráink története nagyon összetett. Munkámban felhívom a figyelmet arra, hogy egy kultúra sem képes gyarapodni, gazdagodni és egészségesen fejlődni, ha elszigetelt.
A videó fő üzenete az, hogy bármely kultúra, amely önmagát nagynak tartja, fel kell, hogy ismerje azokat a más kultúrákból származó hatásokat, amelyek nélkül nem válhatott volna naggyá.
A bejegyzés trackback címe: