Július 12-én nyílt meg Huszárlépésben – Sam Havadtoy New Yorkban címmel a Ludwig Múzeum kiállítása, amely a magyar származású művész New Yorkban eltöltött két évtizedét mutatja be. A kiállításon számos művet láthatnak a látogatók a legendás sakkjátszma lépéseit megörökítő festett képektől kezdve a Mickey egér szobrokon át a kálvária 14 stációjáig, amelyek budapesti lomtalanításokon talált, festett ajtók formájában jelennek meg; mindez csipkével borítva, csipke alá temetve. Keith Haring utolsó munkája, a Szárnyasoltár is látható a kiállításon, amelyet Haring és Havadtoy közösen alkotott. Andy Warhol és André Kertész művei is szerepelnek a tárlaton, illetve Yoko Ono munkái is, akinek Havadtoy nemcsak az alkotásban, hanem az életben is társa volt húsz éven át. A kiállítás előkészületei közben a műveket beborító csipkéről beszélgettünk.
Csipkével borított festett ajtók | fotó: Végel Dániel
Ludwig Múzeum: Európában, főleg az idősebb generáció tagjainak otthonaiban a csipke egy jellemző díszítő elem volt. Nagyszülők, szülők bútorain mindenhol ott voltak a kézzel készített, kikeményített csipkék. Máshogy fogadja be egy európai és máshogy egy amerikai néző ezeket a csipkével borított műveket?
Sam Havadtoy: Fontos megemlíteni, hogy a csipke Egyiptomból származik, a selyemruhákat így javítgatták, amikor elkezdtek foszladozni. Mivel egész Európában elterjedt, ezért az átlagos európai néző rögtön tudja, hogy miről van szó. Itthon, gyerekként én is a csipkéken nőttem fel, „porfogónak” hívtuk őket. Amikor kimentem az Egyesült Államokba és lakberendezőként dolgoztam, hiányérzetem volt a lakásokban, és kiderült, hogy a csipke az, ami hiányzik nekem. Utána Yokón keresztül és a feminizmus felfedezése által rájöttem, hogy ezek a csipkék nagyon fontos dolgok voltak a hölgyeknek, mert a házimunka után még volt valami igényük, hogy valamilyen művészeti formában megnyilvánuljanak. Az volt az érzésem, hogy ha ezeket felrakom a kortárs képekre, és szembesítem az olyan embereket ezekkel a képekkel, mint amilyen én voltam, akkor talán ők is felfedezik az értékeket ezekben a képekben.
A különleges az, hogy az emberek bejönnek, megnézik ezeket a képeket, és azt mondják: Ezt ismerem! De nem az én képemet ismeri, hanem amire festve van. Ez egy gyönyörű folyamat az én szememben.
A sakk a kiállítás egyik fő témája (Háttérben a csipkével borított képek a Játszma című sorozatból) | fotó: Végel Dániel
A csipkével borított műveknek vannak rejtett rétegei: az elfedett írások. Lényeges, hogy a nézők ismerjék a művek rejtett rétegeit? Szükséges ismerni az alkotás folyamatát ahhoz, hogy átéljük, megértsük a műveket, vagy elég, ha csak hagyjuk, hogy hassanak ránk?
Szerintem ez a kettő összetett dolog, de ha sikeres a kép vagy a szobor, amit alkottam, annak meg kell állnia a helyét a szöveg nélkül. Mert én azért készítem el a képeket, hogy lefedjem a szövegeket egy bizonyos technikával: a csipkével eltemetem őket. Úgyhogy amit kisugároznak, az válik a műtárggyá.
Sam Havadtoy a Ludwig Múzeum kiállításmegnyitóján | fotó: Végel Dániel
Alkalmazza művészetében a digitális technikát? Szereti ezt a művészeti világot?
Egyáltalán nem szeretem, és épp azt szeretem a csipkében, hogy régi. Úgy tekintek erre, mintha egy ready made-nek egy változatát készíteném, és ebben a digitális világnak nincs helye.
Vendégek a kiállítás megnyitóján | fotó: Végel Dániel
A Huszárlépésben – Sam Havadtoy New Yorkban című kiállítást 2018. szeptember 2-ig tekinthetik meg a Ludwig Múzeumban.
A kiállításhoz kötődő programokról az alábbi linkekre kattintva tájékozódhat:
Sam Havadtoy és a New York-i művészek
Sam Havadtoy és a New York-i művészek
Családi Duna program Sam Havadtoy kiállításában
Sam Havadtoy és Nemes Attila kurátor tárlatvezetése
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.