Ludwig Múzeum Blog

Alig több mint egy hónap múlva nyílik a múzeum első emeleti termeiben a kortárs osztrák alkotó, Erwin Wurm kiállítása. Előzetesen újságírók egy csoportjával meglátogattuk a művészt limbergi stúdiójában. Addig is ízelítőül egy műve látható a kiállítótermekbe vezető lépcső aljánál: egy darab Wurm talán leghíresebb sorozatából, az ún. Egyperces szobrok közül. A mű lényege, hogy a néző valósítja meg, hozza létre a művet úgy, hogy követi a művész képes utasítását…

Erwin Wurm: Hülye II. című egyperces szobra a művész által megjelenítve | Forrás: www.erwinwurm.at 

Wurm „egyperces” munkáiban radikálisan újragondolja a szobrászat határait, a szobrok szerepét a kortárs művészetben.

Az alkotó a klasszikus, zárt szoborfogalom statikusságával a szobor létrehozásának nyitottságát állítja szembe. Míg a térben rögzített háromdimenziós szobor alapvetően állandó, adott formájú objektum a térben, addig Wurmot a szobor létrehozásának dinamikus folyamata érdekli. Értelmezésében a szobor voltaképpen szituáció, amelyet az ember a tárgyakkal és más emberi testekkel közösen kialakít, felvesz.

Erwin Wurm Egyperces szobrának tárgya várja a bátor közreműködőket a Ludwig Múzeum lépcsőházában | Fotó: Somogyvári Ágnes

A wurmi szemlélet erősen kritikus, miközben sok szállal kapcsolódik a pop art könnyedségéhez és a konceptualizmus anyagtalanságához. A szobrászatról való gondolkodás meghatározó kortárs pozíciójának bemutatása a Ludwig Múzeumban annyiban is más, mint egy hagyományos kiállítás, hogy Wurm szobrát a nézőnek magának kell létrehoznia

Az Egyperces szobor először jön létre a Ludwig Múzeum lépcsőházában, bemutatja a múzeum munkatársa | Fotó: Somogyvári Ágnes

Erwin Wurm a 90-as évektől kezdve készíti egyperces szobrait, amelyek sajátosan értelmezik a kortárs szobor fogalmát.

A művész által készített rajzos használati utasítás alapján maga a látogató hozza létre a szobrot.

A vállalkozó szellemű befogadó hétköznapi tárgyakkal, dolgokkal lép kapcsolatba, melynek során a mindennapok bármely anyaga-eszköze szobor tárgyává válhat. A művész a környezetétől elidegenedett, komor mementóként magasodó szobrok látványát írja felül műalkotó gyakorlatával.

A művész által készített rajzos használati utasítás a széken látható | Fotó: Somogyvári Ágnes

Felfogásával Wurm újraértelmezi a szobrászat fogalmát, ezzel alapjaiban kérdőjelezi meg a szobrokkal kapcsolatos befogadói elvárásokat, egyben kísérletet tesz a szobrászat időbeli, társadalmi és interaktív dimenzióinak újraformálására. Művei fontos eleme a szerzőség és a megvalósítás különválasztása, majd újraegyesítése a nézőben: a látogató aktív résztvevőként és az élő szobor szerkezeti elemeként hozza létre a munkát. Wurm legtöbb Egypercese vicces helyzet, ugyanakkor komoly kihívást jelentő testgyakorlat is.

Az interaktív, „ideiglenes” szoborban felhasznált szék maga is érdekes darab: a neves 20. századi osztrák építész és tervező, Roland Rainer (1910-2004) designszéke. A szögletes formákból építkező, háttámláján átlyuggatott „Stadthallenstuhl” kiállított példányát kell magára vennie, azaz a karfájánál fogva felemelnie és másként használnia a látogatónak

Roland Rainer építész és tervező designszéke | Fotó: Somogyvári Ágnes

Tehát

bátran, álljunk fel az emelvényre, vegyük karjainkra az odakészített széket,

ahogy a rajzos-képes használati utasításon látható! Tartsuk ki a széket, amíg csak bírjuk (legalább egy percig!)! Közben nézegethetjük magunkat a fali tükörben, vagy fotókat készíthetnek az élő szoborról a kísérők, hozzátartozók, barátok

„Idősebbek is elkezdhetik!”

Erwin Wurm: Egyperces munkák. A szobrászat mint program

Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum

július 6. – szeptember 23.