Ma 50 éve, 1968. április 11-én történt, hogy Rudi Dutschkét, az 1960-as évek nyugat-német diáklázadásainak vezérét meglőtték. Dutschke túlélte a támadást, azonban a merénylet súlyos következményekkel járt nemcsak Dutschke életében, hanem a lázadás történéseit illetően is.
Rudi Dutschke (forrás: Spiegel Online)
„Életünk egyik legfontosabb célja, hogy az igazság iránt elkötelezettek legyünk. Úgy érhetjük el a szabadságot és a rendet, ha folyamatosan harcolunk az igazságért.”
Rudi Dutschke Kelet-Németországban nőtt fel. Nem volt hajlandó bevonulni katonának, ezért ellehetetlenítették egyetemi tanulmányait. Ekkor döntött úgy, 1961-ben, hogy Nyugat-Berlinben jelentkezik egyetemre. Emiatt egyre többet járt át Berlin nyugati részére, amikor hirtelen el lett vágva a hazavezető út, és felépült a berlini fal. Dutschke Nyugat-Berlinben maradt, és az ottani Szabadegyetemen szociológiát, filozófiát, történelmet tanult. Naplójában úgy írt erről az időszakról, hogy csodálatosan érzi magát, mert napi 10-12 órát tanul, olvas, többek között Heidegger, és Sartre műveit. 1965-ben csatlakozott a Sozialistischer Deutscher Studentenbund nevű baloldali diákcsoporthoz, amely a diákmozgalmak központi szervezete volt. Egyetemi évei alatt már vezető személyiséggé vált, és a vietnámi háború ellen tiltakozó demonstrációkat szervezett.
1968. Diáklázadás Berlinben a vietnámi háború ellen (fotó: gettyimages)
Küzdött többek között Németország egyesítésért, a harmadik világbeli országok felszabadításáért, a közép- és kelet-európai országok demokratizálásáért, a szegénység megszüntetéséért, azonban a mozgalmak egyre erőszakosabbá váló irányát elutasította, és az intézmények megváltoztatásában látta a megoldást.
1968. április 11-én a nyílt utcán Josef Bachmann, egy antikommunista fiatal fejbe lőtte Dutschket, aki túlélte a támadást, de a sérülés miatt meg kellett újra tanulnia beszélni, és írni. A merénylet után több ezer diák vonult az utcára, 27 városban, mert azt hitték, hogy a Springer-újságok felelősek a támadásért, amelyek erőteljesen támadták Dutschke tevékenységét. Nem adták hírül, hogy Dutschke túlélte a támadást, így a felbőszült tömeg több helyszínen erőszakossá vált. A merénylet következményének tekinthető a radikális Vörös Hadsereg Frakció megalakulása, amely az erőszak erejében hitt.
Dutschke és családja a merénylet után az Egyesült Királyságba majd Dániába költözött, ahol az egykori diákvezér a doktoriján dolgozott, és fokozatosan kezdett visszatérni a német politikai életbe. Éppen a hazaköltözést tervezték, amikor a sérülése szövődményeként fellépő epilepsziás roham okozta balesetben, 39 évesen elhunyt.
Bár nem élhette meg a berlini fal leomlását, Rudi Dutschke emlékét az újraegyesített város egyik utcájának neve őrzi.
A forradalmak témáját feldolgozó, Permanens forradalom. Mai ukrán képzőművészet című kiállítás június 24-ig tekinthető meg a Ludwig Múzeumban.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.