Idén ünnepli 80. születésnapját David Hockney, a 20. század egyik legfontosabb brit kortárs művésze, akinek ebből az alkalomból minden eddiginél átfogóbb életmű kiállítása látható jelenleg Párizsban. A nagyszabású kiállítás három múzeumóriás együttműködése révén jött létre, így a párizsi már a második helyszín. Ennek apropóján indult nemzetközi turnéra Hockney Ellenfény francia stílusban című festménye a budapesti Ludwig Múzeum gyűjteményéből. Először a londoni Tate Britain kölcsönözte 2017 januárjában, ezt követően júniusban a párizsi Centre Pompidou-ba utazott a mű. A turné következő állomása nem más, mint a New York-i Metropolitan Museum of Art, ahova év végén szállítják a brit sztárművész népszerű festményét.
Az Ellenfény francia stílusban különleges helyet foglal el Hockney életművében valamint a mostani, 2017-es kiállítás-sorozaton belül is. 1974-ben festette meg a képet, amelyen a Louvre egyik ablakát és környékét, rajta keresztül pedig a Louvre parkját látjuk. Hockney tíz évvel korábban kezdett el akril képeket festeni, az időtájt leginkább Kaliforniában alkotott, 1974-ben azonban visszatért az olajfestéshez, Párizsban dolgozott és meghatározó témája az ablak lett: a Louvre épületét választotta tanulmányozásának helyszínéül.
Az Ellenfény francia stílusban már ennek az új alkotói periódusnak köszönhető. Egy korabeli cikk alapján kiderül, hogy Hockney a Jeu de Paume mesterművei iránt is nagy fogékonysággal bír, főként Monet meleg délutáni sápadt fényei, illetve Seurat pointilista textúrái hatnak rá. Hockney a következőt írja erről az időszakról: „Sokat jártam a Modern Művészeti Múzeumba is. […] csodáltam a régmúlt műveit, de a korunkhoz közelebb állókat is, azokat melynek többsége Párizsban készült. A kortárs művészet iránt egyáltalán nem rajongtam. A konceptuális művészet számomra lélektelennek tűnt, teljességgel idegennek, az érzékiségtől mentesnek.” (Hockney 1993/1995)
Magyarországon a művet először 1987-ben állították ki a Magyar Nemzeti Galériában, a Ludwig házaspár gyűjteményét bemutató tárlaton, ezt követően a 1989-ben végleg bekerült a budapesti Ludwig Múzeum állandó gyűjteményébe.
A jelenlegi életmű kiállításon a Centre Pompidou-ban több mint százhatvan mű látható, a fontosabb festmények mellett számos fotó, videó-installáció, rajz; illetve egy 2017 tavaszán készült triptichon is. A francia főváros kiállítása némileg eltér a londonitól, Párizsban nagyobb hangsúlyt kapnak az életmű szerves részét képező rajzok.
Szintén 1974-ben mutatták be a nagyközönségnek a Bigger Splash („Még nagyobb csobbanás”) című filmet, amely Hockney egyik 1967-es, már akkor ikonikus festményéről kapja a címét. A rendező, Jack Hazan egy szokatlan műfajjal kísérletezik, vegyítve fikciót és valóságot. A dokumentumfilmként beállított eseménysor a művész mindennapjait követi, ugyanakkor a narratíva egy jó adag fiktív tartalommal egészül ki. Hockney nem volt elragadtatva a filmtől annak ellenére, hogy nagy hatást váltott ki művészeti körökben és a művész nagy hírnevet kapott a filmnek köszönhetően.
A most 80 éves, még mindig aktívan dolgozó brit művész retrospektív kiállításán legismertebb művei láthatók a hatvanas évektől mostanáig: kaliforniai úszómedencéi, portréi, aktjai, fotókollázsai, nagyméretű tájképei. A kiállítás közel félmillió látogatójával minden idők legsikeresebb kiállítása volt a londoni Tate Britain-ben.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.