Ludwig Múzeum Blog

„Folyamatos adaptációra és revízióra van szükség, különben gyakorlatilag megszűnik létezni a műtárgy.”

Komoróczky Tamás: Lullaby, 2004, videó, loop, 4'

A „Mentés másként” – Mi marad az újmédia-művészetből? című, csütörtökön nyíló kiállítás bemutatja a Ludwig Múzeum gyűjteményének magyarországi médiaművészeti anyagát, a kezdetektől napjainkig. A kiállítás előkészületei közben Kónya Bélával, a Ludwig Múzeum főrestaurátorával, a kiállítás kurátorával beszélgettünk.

Ludwig Múzeum: Honnan ered a kiállítás koncepciójának ötlete?

Kónya Béla: 2011-ben Forgács Péter Dunai Exodus című művét kikölcsönözték a Ludwig Múzeumtól. Ez egy bonyolult, interaktív, ötcsatornás videóinstalláció – ekkor ébredtünk rá, hogy a művész jelenléte nélkül nem lehet installálni a művet egy külföldi kiállításon. A médiaművészeti anyagoknak az állapotfelmérése, megőrzése, utaztatása, raktározása, bemutatása stb. sokkal összetettebb feladat, mint egy hagyományos szoboré, festményé. Ez volt a kiindulópont. Aztán 2015-ben elkezdtünk itt a Ludwig Múzeumban egy kutatást, amely a gyűjtemény médiaművészeti anyagát célozta meg, és szerveztünk egy nemzetközi konferenciát. Ezt idén márciusban folytatjuk, a MAPS 2017-re olyan neves intézményekből érkeznek majd előadók, mint pl. a New York-i MOMA, a New York University vagy a londoni Tate. Tulajdonképpen a konferencia kibővítéseként jön létre maga a kiállítás; számos régóta be nem mutatott művet állítunk ki, sokat új adaptációban.

LM: Erre tudnál példát mondani?

KB: Ilyen például Waliczky Tamás Kert című műve. Korábban úgy láthattuk egy tévé képernyőjén, hogy látszott a képsáv. Most, hogy a látogató érzékelje a megjelenítési technikák közötti különbséget, a régi tévékészülék mellett projektorral vetítve is látható lesz a mű. Sugár János Az analfabéta írógépe című műve szintén egy képernyőn jelent meg, a hangot pedig csak fülhallgatóval hallhattuk. A tévé mint szobrászati elem a mostani kiállításon el fog tűnni, a kép vetítve lesz, a fülhallgatót pedig felváltja a plafonról érkező úgynevezett „hangzuhany”. Forgács Péter Dunai exodusa utoljára több mint tíz évvel ezelőtt volt itt a múzeumban bemutatva. Bár az eredeti vetítőgépeket fogjuk használni, újítás lesz, hogy nem vásznakra, hanem a szürkére festett falra történik majd a vetítés. Ezáltal úgy tud sötétté válni a terem, hogy nem lesznek zavaró, a vásznakról visszaverődő fények. Ugyanakkor a legutóbbihoz képest most kisebb térben lesz majd a vetítés, de próbáljuk ugyanazt a hatást elérni, mint egy nagyobb térben.

Ezek apró különbségeknek tűnnek, egy festmény vagy egy szobor megőrzéséhez és kiállításához képest mégis egészen újszerű dilemmákat jelentenek egy múzeum számára.

Forgács Péter: Dunai Exodus, 2005, ötcsatornás interaktív videóinstalláció

LM: Erre vonatkozik a kiállítás címe („Mentés másként...”) – is?

KB: A médiaművészeti alkotások technológiai eszközei az évek múlásával öregednek, miközben a technológia nagyon gyorsan fejlődik. Ezeket a műveket mind adathordozókon, különböző technikai berendezéseken kell megjeleníteni. A technológia állandó megújulása szükségessé teszi a művek eszközeinek cseréjét és pótlását, különben  veszélybe kerülhet a mű és annak hosszú távú bemutatása. Tehát folyamatos adaptációra és revízióra van szükség, különben gyakorlatilag megszűnik létezni a műtárgy.

LM: Mi az oka annak, hogy ez a kiállítás csak egy hónapig lesz nyitva?

KB: Ezek a művek rendkívül könnyen rongálódnak és sok karbantartást igényelnek a kiállítás ideje alatt is. Folyamatosan cserélni vagy frissíteni kell bennük valamit. Kockázatos a működtetésük, hiszen akár egy rövid áramkimaradás esetén is rengeteg adat elveszhet, sok mű esetében nincsen megfogható, fizikai műtárgy.

Az említett műveket és a többi médiaművészeti alkotást megtekinthetik a csütörtökön, 18 órakor nyíló „Mentés másként…” – Mi marad az újmédia-művészetből? című kiállításon.