A hetvenéves korában elhunyt Halász Károly a magyar képzőművészet egyik meghatározó alakja, kinek halálhíre a 2017 áprilisára tervezett, a Pécsi Műhelyt bemutató kiállítás előkészületei közben érte múzeumunkat.
Halász Károly: Privát adás II., 1974, fotó (Paksi Képtár)
A csoport tagjaként, land art kísérletek során jutott el geometrikus absztrakt, pop art és op art tanulmányokat követően a konceptuális fotográfiáig. Az elsők között foglalkozott a televízióval mint művészeti problémával, komplex sorozatok – tv-objektek, fotóakciók, modulált monitorok – formájában. A Privát adás című fotóperformanszokban a tévé olyan pszeudomédiumként jelent meg, ahol az alkotó saját, rejtőzködő identitásának is teret adott. A kádári elhallgatás rendszerét megsértve alakította ki a maga diszkrét nyelvezetét homoszexualitásáról, s hozta létre saját magával vívott küzdelmének, a felvállalt sors és éntudat önvallomás-szerű lenyomatait.
A Paksra, a kömlődi Dunakanyar festői magányába visszahúzódó művész az 1980-as évekre dolgozta ki a rá jellemző neogeometriát. E művek a fotó és a festészet határterületén kalandoznak, míg a Taposott képek sajátosan szubverzív formában mutatkoznak meg. Halász – ez a mindig derűs és hihetetlen életszeretettel teli figura – munkássága Pakson teljesedett ki; alapítója volt a Vizuális Kísérleti Alkotótelepnek és a Paksi Képtárnak, s olyan progresszió képviselője a hazai művészettörténetnek, aki sok tekintetben elsőgenerációs művész, valódi úttörő volt.
Halász Károly: Magasles No. 7.,1972–77, akril, vászon (A Ludwig Múzeum gyűjteményéből)
A Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum több kiállítás során is magabiztosan fordulhatott Halász Károly életművéhez: a Ludwig Goes Pop + The East Side Story, a Helyszíni szemle – A múzeum a múzeumról c. kiállítások csak kiragadott példák arra, amikor érdemi szereplője volt különböző művészeti diskurzusoknak. Intézménykritikai művei – pl. a Mini múzeum (1972), a Múzeum – a jelen és a jövő múzeuma (1977), – a korai intermediális művészet gyöngyszemei. Több műve is szerepel gyűjteményünkben.
Nemcsak a kömlődi Dunakanyar lett magányosabb, hanem mi is, akik ismertük őt, feltehetjük a kérdést Nietzschével:
„Vajon nem lett-e hidegebb?”
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.