Ludwig Múzeum Blog

A Lumú a Rock/tér/idő kiállítás kapcsán több rendszerkritikus témát emel be a múzeumi térbe. A kiállítás partnere a Tilos Rádió, a Múzeumok Éjszakáján programot hoz a rendezvényein rendőri kíséretre szoruló Budapest Pride, a Rock/tér/idő Filmklubban pedig műsoron volt a dalszövegei miatt lecsukott CPg-tagokról szóló, tízezres nézőszámot hozó Pol Pot megye punkjai is.

Elsőként a 80-as évek kult státuszba emelkedett punkközegéről most is forgatni tervező Kövessy Róberttel, a 2000 óta állandó fesztiválmeghívott Pol Pot megye punkjai című film rendezőjével beszéltünk. Tényfeltáró dokumentumfilmje a Come on Punk group, azaz a CPg együttes történetét dolgozza fel, akik a legendákkal ellentétben csirkét például sosem daráltak színpadon, de a Hanglemezgyár vezetőjét tényleg erősen elküldték a francba.

Előbb mondtad, hogy úgy látod, a kiállítás fókuszában álló korszak érdekli az embereket, a fiatalokat is. Szerinted miért?

Kövessy Róbert: Jó kérdés! (nevet) Talán a lázadás miatt. Akkor abban volt hit. Ma nem lehet igazán lázadni, ügyes a rendszer. Az úgynevezett demokráciában nagyjából mindent szabad, kilencven százalékban pofázni is. Akkor nem lehetett, és ez az érzés benne volt mindenkiben. A 80-as években az 56-os generáció is fiatalabb volt,

a punk pedig a rendszer elleni örök lázadás nosztalgiája.

A kitörési vágyé, az igazságérzeté. Az én korosztályomban, a 70-esekében, de még a 80-asokéban is mindez még él – mert átéltük a szocializmust. A most működő rendszerben akkora a kavalkád, hogy ha beszélsz is, leszarják. A rendszerváltás előtt volt súlya annak, amit mondtál. Lehet, ha a CPg-t is lazábban kezelik, sosem lesz ekkora jelentőségük.

Azt mondod a meg nem élt idő utáni nosztalgia miatt is lehet vonzó a téma. Mi lenne a mostani fiatalok tagadása?

KR: Kisebb klubok mélyén most is lehet lázadni. Nem nagyon figyelem mostanában, mi történik, a punkot tudom követni. Most például forgattam volna az elmaradt ETA-koncerten.

Min dolgozol?

KR: Folytatnám a Pol Pot és a Punktérítő után egy harmadik résszel a filmjeimet. A CPg és a Közellenség tagjai valóban ültek a dalszövegeik miatt, átlagosan két évet, de volt, aki felfüggesztettet kapott. Például az Auróra, pontosabban Dauer (Demeter János – a szerk.), az eredeti énekes, akit visszaplombált kamionban csempésztek ki aztán az országból. Azt látom, most két tábor van a punkon belül is: van a jobbos és van a balos. Ez a megosztottság jellemző Amerikára is, ami amúgy szinte mesterségesen felépített dolog. Úgy látom, a kétpártrendszer nem sokban különbözik az egypártrendszertől. Most még csak igazán hova sincs kitörni, nem is nagyon látok olyan lázadókat, mint a 80-as évek punkjai. Az irodalomban sem. Bár az akkoriban sem volt erős, egy-két kivételtől eltekintve mindenki emigrált. Szoktam is mondani, hogy pár CPg-szöveg többet ér, mint pár kiló Szép versek-kötet.

Miért kezdtél a rendszerváltás után tíz évvel ezzel a témával foglalkozni?

KR: Mikor belekezdtem, nem gondoltam, hogy ez ennyire megmozgatja majd az embereket. Senki nem nyúlt a jelenséghez, a félelem jellemző volt. De azóta sem nagyon szedik elő. A nyugati média viszont felfigyelt rájuk, Hemü (Horváth Attila – a szerk.) a Kretensből például a New York Times címlapján szerepelt. Nálunk inkább politikai, ideológiai alapon volt beszarás, hiszen az ideológia épített az emberi aljasságra, gyávaságra vagy, ahogy a CPg fogalmazott, „tetűségre”. Csak mellesleg csaptak oda az önszerveződő bandákra a koncertek, a bulik ellenőrzésével, ellehetetlenítésével. Bár a kitiltottság érzése csak olaj volt a tűzre, Erdős Péter (a Kádár-rendszer popzenei világának irányítója – a szerk.) nyomulása szánalmasan kontraproduktívan hatott a szubkultúrán belül és kívül is. A legendák részben ebből nőttek ki, és csak a mindent megőrző és felülíró szájhagyományt erősítették, amivel nem lehetett mit kezdeni... Ilyen szájhagyományokat ma nem ismerek, kár érte, ez is a csüggedtség jele, hogy nincs tovább.

Végül hogy indult a forgatás?

Az MTV-ben dolgoztam, kerestem a témákat. Maximum 15 perces anyagokat csinálhattunk dokumentumfilmesként, mikor kaptam egy fülest, hogy a CPg gitárosa Szegeden a zsinagógában idegenvezető. Megkerestem Güzüt (Benkő Zoltán, a CPg frontembere, gitáros – a szerk.), de nem szerette volna ezt a filmet. Azt mondta, már elmúlt, vége. Megkerestem a többieket is, ők benne lettek volna, de Güzü nélkül nem forgathattunk. Ő írta a szövegeket, ő volt a központi ember. Közben kiment Amerikába szerencsét próbálni, aztán miután két év múlva hazajött, már akarta. Gyorsan kellett lépni, nehogy meggondolja magát. Végül három napom volt a forgatásra. Filmileg nem is vagyok annyira megelégedve a Pol Pottal, a Punktérítő már jobb volt. Ott volt négy és fél napom. (mosolyog)

Hogyan hatott rád az a három nap?

KR: Akkor jöttem rá én is, mik történtek. Pedig én átéltem ezt az időszakot, voltak tapasztalataim. Nálunk az iskolaújságot tiltották be, amelyben én is benne voltam. Végig kellett járnunk a gimnáziumot, hogy visszagyűjtsük a példányokat. Később az érettségin megmondták, hogy nem tanulhatok tovább. Mikor vizsgáztam, egyetlen független ember ült a bizottságban, és ő felállt, mikor bejöttem. Töriből és magyarból ötösre vizsgáztam, de mindenhova kettest írtak a bizonyítványba. Akkor a CPg-nek már csak a legendája élt.

Te hova jártál koncertekre?

KR: Az FMK-ba (Fiatal Művészek Klubja), az Almássy térre, az FMH-ba, aztán a Lyukba. A Tilos az Á csak később jött. Volt pezsgő alternatív élet.

//

Régi idők punkja
A zenekar neve sok félreértésre adott okot. „Cigánypusztító/püfölő galeri"-nek is nevezték őket. Mindez részben egy fél-illegálisan terjesztett hangkazettának, részben Erdős Péternek, a Hanglemezgyár igazgatójának volt köszönhető. A CPg a legelső punkzenekarok közé tartozott Magyarországon, ők voltak az akkori társadalmi-politikai rezsim számára a legreakciósabbak, a legpimaszabbak. „Pol Pot" (Csongrád) megye fiataljainak szövegei valóban naiv társadalombírálatként hatottak. A CPg tagjait állam- és közösségellenes izgatás címen két év börtönbüntetéssel jutalmazta a támogató-tűrő-tiltó rendszer.

„Áll egy ifjú élmunkás a téren, kommunista szombatra megy éppen.” (CPg)

bn