A beat-nemzedék, Jack Kerouac, William Burroughs és Allen Ginsberg alapjaiban határozta meg a 20. század második felének nyugati kultúráját. November 9-től Allen Ginsberg munkásságát és személyiségét mutatja be a Ludwig Múzeum egy multimédiás kiállítás keretében.
Nemzedéke egyik legkiválóbb szelleme (forrás)
"Láttam nemzedékem legkiválóbb szellemeit őrülettől szétroncsoltan, éhezve hisztérikus-pucéran" - így kezdődik a beat-nemzedék programadó alkotása, Allen Ginsberg Üvöltés című verse, amely meghatározta ennek az 1940-es években New Yorkból és San Franciscóból indult, és később az egész világon elterjedt kultúrának a világképét.
A Ludwig Múzeumban november 9-én nyíló és január 5-ig tartó kiállítás performansz-felvételek, filmek, szövegek, fényképek, kézirat-reprodukciók és eddig kiadatlan dokumentumok segítségével vezet végig ezen a nem akármilyen történeten.
A multimédiás kiállítás kurátora az a Jean-Jacques Lebel, aki költőként, aktivistaként Franciaországban már az ötvenes évektől népszerűsítője volt a beatmozgalomnak. Egyebek mellett ő ültette át franciára Allen Ginsberg, William Burroughs vagy Gregory Corso műveit. Ilyen például a legendás Pull My Daisy, Ginsberg, Kerouac és Neal Cassady közös műve. Alighanem igazi csemege az a korábban még be nem mutatott interjú, amelyet Jean-Jacques Lebel Párizsban készített Ginsberggel.
Túllép egy didaktikus kiállítás keretein
A "beatnikeknek" címzett, de nem csak nekik szóló levelében Jean-Jacques Lebel vizuális és akusztikus antológiának nevezi a kiállítást, amelynek keretében "élményszerűen megtapasztalhatunk egy vetített képekkel teli fantasztikus világot, s virtuálisan bebarangolhatjuk" ezt a multikulturális mozgalmat.
"Ismert és ismeretlen filmek, nyilvános felolvasások, felvételek, sohasem látott riportok, szövegek, képzőművészeti alkotások, viták, fotók és a legkülönfélébb dokumentumok... Ez a korábban még nyilvánosság elé nem tárt, első ízben itt bemutatott összeállítás a maga labirintusszerű távlatával, nemzetközi és multimediális jellegével túllép egy lineáris és didaktikus múzeumi kiállítás keretein" - fogalmaz a művészetelméleti szerzőként számtalan könyvet jegyző kurátor.
Jean-Jacques Lebel (forrás)
A homofóbia és a rasszista paranoia ellen
"Felfedezhetjük kézirataikat, rajzaikat, megismerhetjük életmódjukat csakúgy, mint a kifejezés szabadsága és a kispolgári morál kötöttségei alóli felszabadulás iránti elkötelezettségüket, illetve az etnocentrizmus, a homofóbia és a rasszista paranoia ellen vagy a természetvédelem érdekében folytatott harcukat. Felmérhetjük, milyen úttörő szerepet játszottak íróként és kozmopolitaként azokban a jelentős nemzetközi mozgalmakban, amelyek tiltakozásukat fejezték ki a vietnámi háború, a Wall Street, a Pentagon, az atombomba és a nukleáris ipar, illetve általában a kulturális és politikai imperializmus minden formája ellen" - írja Jean-Jacques Lebel.
A kiállítás egyébként három franciaországi és egy német intézmény (Centre Pompidou, Metz; Champs Libres, Rennes; Fresnoy, Tourcoing; ZKM, Karlsruhe) együttműködésével valósult meg idén tavasszal, Budapesten pedig kísérőprogramokkal kiegészítve lesz látható.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.