A könyvtár újdonságai közül ez alkalommal az isztambuli ARTER Galériából kapott katalógusokból szemléztünk. Kétségtelen, hogy pezsgő képzőművészeti élet folyik a városban, és a törökök intenzív kapcsolatokat építenek a nemzetközi szcénával. Idén rendezik meg a 13. Isztambuli Biennálét is, az egyik legizgalmasabb nemzetközi képzőművészeti esemény, Fulya Erdemci kurátor vezetésével, aki nemrégiben az ACAX meghívására Budapesten járt és a Ludwig Múzeumot is felkereste.
Jól látható a határozott nyitás melletti elkötelezettség azokból a katalógusokból is, melyek befutottak a Ludwig Múzeum könyvtárába. Öt olyan művésszel ismerkedhetünk meg a könyvtárukba érkezettkiadványokon keresztül, akiknek hosszú évek óta a világ meghatározó alkotói közé számítanak. Ezen túl műveik bemutatása Isztambulban azért is érdekes, mert ábrázolásmódjuk, témáik erősen provokálhatták az iszlám hagyományokat.
A The Move című kiállítás Adel Abidin beyond (túl), Rosa Barba Annotations (Jegyzetek) és Runa Islam dogs devouring horses (kutyák zabálják fel a lovakat) című kiállítását fogta össze. Adibin iráni származású, Helsinkiben élő művész, installációiban, fotóin és videóin humorosan kommentálja a háború, a nemi szerepek, a kulturális elidegenítés, a Keletről és az ott élőkről alkotott előítéletek problémáit. Az Olaszországban született, Berlinben élő Rosa Barba forgó vetítőgépekből, több méteres celluloid szalagokból épített installációról ismerhető, melyekkel a mozgófilm optikai illúzióira, a filmes elbeszélés és a mozi lenyűgöző világába kalauzolja a látogatót. Runa Islam Londonban élő bangladesi művész költői atmoszférájú filmjeinek, installációnak témája leggyakrabban a film története, anyaga, nyelvezete. A három művész munkáinak közös pontja az elbeszélés ideje, a fény és a mozgás.
A palesztin származású Mona Hatoum kiállítása még inkább próbára teszi az ábrázolási konvenciókat és az iszlám társadalmi-politikai vonatkozásait. Szobrai, filmjei olyan szélsőséges érzésekkel szembesítik a nézőt az emberi testtel, hétköznapi tárgyakkal kapcsolatban, mint a vágyakozás, elragadtatás irtózás, félelem, ugyanakkor művei gyakran egyértelműen állást foglalnak közel-keleti aktuálpolitikai események kapcsán. Műveinek különleges vonása a szürreális humor, ami egyszerre képes értelmi és érzelmi szinten megmozgatni a befogadót.
A testhez még szorosabban kapcsolódó képzeteket tár nézője elé Berlinde de Bruyckere belga szobrász. Talán The Wound (A seb) című kiállítási anyaga a legfelkavaróbb: 19. századi fotókon látjuk műtéti hegek (például muzulmán nőkön végzett nőgyógyászati műtétek) nyomait, különleges betegségek (például hermafroditizmus) dokumentációit, szobrai pedig állati és emberi testeket idéznek, sebekkel, a fájdalom érzetét keltve.
Nevin Aladag török művész, aki ugyancsak a női testhez kapcsolódó egyik alapvető iszlám tabuval, a hajjal foglalkozik. Nagyméretű, műhajból készült installációi megidézik a szépségtől, az öregedéstől elválaszthatatlan manipulációkat. Az elektronikus zenével foglalkozó Erdem Helvacioglu hangszerekből, technikai eszközökből és mindennapi tárgyakból nyer ki hangokat, s ezekből a hangmintákból építkezve készíti kísérleti zenei darabjait, melyeket a katalógushoz (Freedom to the Black) mellékelt CD-n meg is lehet hallgatni − itt, a Ludwig Múzeum könyvtárában.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.