Még két napig láthatóak a Ludwig Múzeumban Robert Mapplethorpe képei, akinek különleges művészi pályáját és közös kalandjaikat meséli el Patti Smith Kölykök című kötetében.
„Fotózd le őket, ezek művészek. Áh, dehogy, csak kölykök.” Két középosztálybeli turista nyilatkozik így a Central Parkban sétálgató Robert Mapplethorpe-ról és Patti Smith-ről. Nehéz lenne a művész pontos definícióját megadni, akár a külsőségeket, akár személyiségjegyeket illetően. Erre a kérdésre keresi kitartóan a választ a két kölyök is, akik közül a fiú biztos benne, hogy művész, míg a lány a fiú kezébe kapaszkodva kutatja a bizonyosságot.
Patti Smith regénye egy életen át tartó kapcsolat története, amely szerelemnek indult, majd barátsággá szelídült. A punk keresztanyjaként aposztrofált Patti Smith fantasztikus nyelven, lendületes könnyedséggel írja le „élete művészével” töltött éveit, nem véletlenül nyerte el a könyv 2010-ben Amerikában a National Book Awardot. A nagyszerű nyelvezet mellett azonban legalább akkora teljesítmény az az őszinteség, amellyel Smith feltárja a legintimebb pillanataikat is. Ugyan egyes kritikusok szerint sokkal jobb színben tünteti fel Mapplethorpe-t a valóságosnál, erre mentségként szolgál a köztük levő szoros és miden nehézséget túlélő szeretet, emellett ki merné azt állítani, hogy a kívülállóknak megfelelő, objektív módon tud visszaemlékezni élete szerelmére?
Az angol nyelvű kötet borítója
Rendhagyó és kemény szerelem volt az övék, amit nem tört meg sem az éhezés, sem Mapplethorpe ráeszmélése homoszexualitására, sem művészi törekvéseik, sem későbbi sikereik. Két éhenkórász találkozik, akik hisznek abban, hogy olyat fognak alkotni mint senki más. Az elfelezett sajtos szendvicsek, az ellopott művészeti albumok és a végtelenségig hallgatott lemezek mellett pedig kitartóan alkotnak és keresik a megmutatkozás módját. Az érvényesülés útjához a hetvenes évekbeli New York szolgáltatja a díszletet, a szereplő gárdát pedig ma már legendássá vált nevek biztosítják. A Janis Joplin, Allen Ginsberg, Jimi Hendrix, Sam Shepard vagy Andy Warhol határolja azt a világot, ahol Patti és Robert ‒ a két vidéki kölyök ‒ keresi a helyét. Miközben Patti egy könyvesboltban túlórázik pénztárosként Robert stricheléssel teremti elő a lakbérre valót. Patti egy korty alkoholt sem iszik és maximum egy-egy szál cigarettát csen el Robert dobozából, addig Robert folyamatos LSD trippeken keresztül próbálja megragadni a fejében kavargó képeket. Mégis Robert az aki alkotásra, munkára ösztönzi Patti Smith-t, legyen szó rajzolásról, írásról vagy éneklésről.
A szorosan vett szerelemnek Mapplethorpe nemi identitásváltása vett véget. A kezdetekről, Mapplethorpe vívódásairól még pontosan értesülünk, a későbbi történésekről azonban már csak jegyzet szinten. Hogy ennek Smith diszkréciója vagy szemérmessége az oka, ki tudja. Az viszont biztos, hogy a könyv elolvasása után nem lehet nem más szemmel nézni Mapplethorpe fotóit. A művészi tudás és technikai profizmust nem homályosítja el a szöveg, de többé nem is lehet úgy nézni önarcképeire, hogy ne lássuk ott azt a szép mosolyú izgága srácot, aki miközben felizgatta a New York-i művészvilág felét, egy kézfogással és szavak nélkül is bármikor megnyugtatta a zaklatott Pattit.
Patti Smith: Kölykök (Magvető Könyvkiadó 2012, 376 oldal, 3490 Ft). A kötet megvásárolható a Ludwig Múzeum shopjában és a múzeum webshopjában.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.