Ludwig Múzeum Blog

Különleges kondigépekkel, speciális mozgás-fejlesztő eszközökkel teli gyakorlóterem várja a múzeumi környezethez szokott látogatókat a Ludwig Múzeum első emeletén. Megnyílt Lakner Antal Munkaállomás című kiállítása.

© GLÓDI Balázs / Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum Adattára

A hivatalos sajtómegnyitó rövid beszéddel és Lakner Antal tárlatvezetésével kezdődött csütörtök este a Ludwig Múzeumban. Mint Bencsik Barnabás, a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum igazgatója elmondta, egy több szempontból is különleges és jelentős tárlatot tekinthetnek meg a látogatók 2013. január 6-ig. Kiemelte, hogy Lakner Antal alkotásaival egy olyan életmű érkezett a múzeumba, amely ismertebb külföldön mint itthon, így a magyar közönség nem csupán egy újabb kortárs magyar alkotóval ismerkedhet meg, hanem egyben egy nemzetközileg elismert művésszel is. Hozzátette, hogy a kiállítás jelentőségét növeli, hogy a kortárs képzőművészetnek egy egészen új aspektusát mutatja meg. Ezeknek a szempontoknak megfelelően állították össze a kiállítás anyagát is, amelyek közül három csoportot emelt ki Bencsik Barnabás: az INERS – Passzív munkaeszközöket, a városi passzív közlekedésre reflektáló munkákat (INERS – Training in Moving Spaces) és különböző kutatáson alapuló műveket, illetve azok dokumentációját.

Bencsik Barnabás és Lakner Antal© GLÓDI Balázs / Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum Adattára

Bencsik Barnabás beszéde után Lakner Antal tartott vezetést. Elsőként az INERS-sorozatot mutatta be, amely különböző munkafolyamatokat (talicskázás, falfestés, fűrészelés) imitáló gépekből áll. Az INERS-ről Lakner Antal elmondta, hogy 1998 óta tervezi és készíti a gépeket, amelyek mint műalkotások több ponton is eltérnek a klasszikus értelemben vett képzőművészeti alkotásoktól. Fontosnak tartotta kiemelni, hogy bár az INERS darabjai oly formán rokoníthatók a hagyományos műalkotásokkal, hogy ebben az esetben is az emberi test áll a középpontban, abban viszont teljesen eltérnek azoktól, hogy itt a látogatók nem csupán megszemlélhetik a műveket, hanem ki is próbálhatják őket. Ezenközben pedig, Lakner reményei szerint, elgondolkodhatnak majd arról is, hogy mi a test funkciója a 21. században, vagy hogy bizonyos mozgásformák teljes eltűnésre vannak-e ítélve?

Fűrészelnek a látogatók© GLÓDI Balázs / Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum Adattára

Helyettük viszont újak töltik be a hétköznapjainkat, amelyek zömében a technikai eszközökhöz köthetők. Erre reflektálnak a már említett kondigépek logikáját követő tárgyak mint a bankkártya automatát idéző INERS Haptikos (HTM, Haptic Training Machine, 2009), vagy a nehezített nyomógombú mobiltelefon (INERS Handypress, 1999). Szintén a mozgásról – azaz leginkább a városi passzív közlekedés okozta mozgás hiányáról – szólnak azok a munkák, amelyek azt mutatják be, hogy a felvonó-nyújtógyakorlatok (Elevator Stretching, 2006) vagy egy metró-szörf felszerelés (Tunnel Surfing, 2006) révén miképp használhatnánk ki a közlekedési eszközökön töltött időt. A Ludwig Múzeum-beli kiállításra készült új sorozat, az INERS First Life (2012) a webkommunikációs eszközök által radikálisan átalakított élettér és interperszonális kapcsolatok mindennapos rituáléit, apró kézmozdulatait gyakoroltatják a látogatókkal.

Lakner Antal a metró-szörffel© GLÓDI Balázs / Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum Adattára

Szintén átélhetők, megtapasztalhatók a kiállításon az ún. Dupla- és mikrogravitációs állapotok (2005). A két részből (Passive Dress és Black Hole) álló műcsoport a gravitáció testre gyakorolt hatásával játszik. A Passive Dress öltözetet felvéve a normál 1G értékű gravitáció helyett 2G-s nyomás alá kerülünk. A szkafander-szerű öltözetben saját testünk súlya alatt meggörnyedve válnak érzékelhetővé testünk erőfeszítései, amelyet annak érdekében fejt ki, hogy nap-nap után talpon maradjunk. Ennek a nehézségnek a szöges ellentétét tapasztalhatjuk meg a Black Hole izolációs tartályban, amelyben a víz magas sókoncentrációjának köszönhetően lebeg a test, így a rá ható gravitáció szinte a nullára csökken.

Lakner Antal bemutatja a Passive Dress-t© GLÓDI Balázs / Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum Adattára

A tárlat többi termében Lakner régebbi munkái kaptak helyet, amelyekről szólva a művész kihangsúlyozta, hogy nem szokása archiválni a munkáit, de ebben az esetben a múzeum kérésére változtatott ezen a véleményén. A művész döntésének pedig a látogatók csak örülhetnek, mert így láthatják a Berlinbe tervezett hegy, a Bundesberg (2002–2006) terveit, az 1997-es Isztambuli biennáléra készült fiktív interkontinentális metrótérképet (azóta már működik is Isztambulban földalatti vasút, részben azon a vonalon, ahol Lakner megtervezte). Szintén láthatóak Lakner futurisztikus termék-tervei, mint a Spermocolor (1997) névre hallgató sperma-színező teakeverék vagy a különleges növényi létformákat bemutató Eurofarm család: a csak a földben növő „ideális szobanövény”, az Eurotrop (1998) és az emberi bőrrel szimbiózist alkotó Dermoherba (2000).

A kiállításon meghívott vendégként szereplő Téreltérítés munkacsoport a merőben újfajta, szokatlan, és a látogató számára mindenféleképpen izgalmas kihívást jelentő kiállításra reagálva egy speciális egypontos, ún. Bai Hui térterápiás fejmasszázst kínál hétvégente a látogatóknak, amelyet ha igénybe vesznek, javul a térérzékelésük.