Ludwig Múzeum Blog

Németh Ilonától már láthattunk beszélő ágyat, tavon úszó szigetet A hős, a hősnő és a szerző című tárlaton pedig Reggel című videomunkájával szerepel, amelyben magát a művészt láthatjuk kommandósok gyűrűjében. Az alábbi beszélgetésből megtudhatják, hogy mit gondol a hősökről, ahogy azt is, hogy miért a saját lakásában, az ő főszereplésével készült a Reggel?

Németh Ilona: Reggel (2003)

- A kiállítás címe A hős, a hősnő és a szerző. Ön szerint ki a hős? - Automatikusan azt válaszolnám, hogy nincs, mert hogy másol tartunk; nincsenek hősök, mert nincsenek történetek sem. Ettől függetlenül vannak pillanatnyilag sorsfordító hősök, akik egy időre felvillannak. Ez alatt azt értem, hogy vannak akik bizonyos helyzetekben kiállnak valamiért vagy valakiért, de nem hosszan tartó hősök.

- Hogy érti azt, hogy másfele tartunk? - Ha figyelembe vesszük, hogy a világ merre halad, hogy miként lépett be a modernitásba majd a posztmodernbe, akkor világosan látszik, hogy már nincsenek nagy történetek, nagy megkérdőjelezhetetlenül pozitív hősök. Minden relativizálódik, elég csak az olyan politikai definíciókra gondolni mint jobboldal, ki a baloldal, hogy melyik oldalnak éppen pozitív vagy negatív a megítélése.

- Ez azt jelenti, hogy a hősnők is eltűntek? - Nekem a hősnő egy önálló entitás és semmiképpen sem keverném össze a hős oldalán megjelenő hősnével. Ettől függetlenül, hogy ha vannak mikro hősök, akkor természetesen vannak mikro hősnők is. Ha viszont azokat a régi, rejtett hősnőket vesszük, akik egy gazdag férj mellett támogatták a kultúrát, befolyással voltak akár a politika életre is, nos ők véleményem szerint Magyarországon még nincsenek.

Németh Ilona: Reggel (2003), forrás: Németh Ilona

- Ugyanakkor a kommersz kultúrában, főleg a filmekben, egyre több az önmagáért kiálló, harcos nőalak. Gondolok itt Lara Croftra vagy a rajzfilmek harcos királylányaira. - Igen, de ezek a hősnők még mindig, és majd minden esetben, hiányos öltözékben és kifogástalan alakkal jelennek meg, holott az esztétikus külsőnek nincs köze a hősséghez. Teszem hozzá, hogy annak, hogy a nő legyen szép, évezredes hagyományai vannak. Bár manapság divatos dolog a médiát okolni a női szépségre vonatkozó felfokozott elvárások miatt – és van is erre vonatkozó felelőssége – , de nem szabad elfelejteni, hogy női szépségideál mindig is volt, még ha koronként változott is. Velem is megtörtént, hogy egy munkám kapcsán szóvá tették, hogy nem szép a női főszereplő és hogy ilyen kinézetű nőt nem lenne szabad mutogatni. Nekem nagyon megdöbbentő volt, mert egy abszolút szellemi síkon mozgó videóról van szó, aminek kapcsán eszembe se jutott, hogy ez szempont lehet. És rájöttem, hogy végül is bárkin, bármikor számon kérhető ez a fajta mínusz.

- Mit szólt, amikor kiderült hogy a Reggel (2003) egy ilyen cím alatt futó kiállításon fog szerepelni? - Érdekesnek találtam, mert tavaly már szerepelt a Reggel egy a Ludwig Múzeum gyűjteményéből válogató kiállításon (Valami változás – Új szerzemények 2009-2011), egy egészen más kontextusban. Bár az a kiállítást inkább beszámoló jellegű volt, mégis az alkotások kiadtak egy koncepciót. Amikor kiderült, hogy a Tímár Kati (a kiállítás kurátora; a szerk.) szerepeltetné ezen a tárlaton nagyon megörültem neki, mert egy új jelentést adott a munkámnak. Eredetileg ugyanis nem volt nagy jelentősége annak, hogy a videó főszereplője nő vagy férfi. Ebben a kontextusban viszont mindenképpen megjelenik az emberalakú hős vagy hősnőség kérdése.

- Adja magát a kérdés: a videóban ki a hős? Vagy a hősnő? - Szerintem nincs hős a videóban, hanem egy bizonyos helyzet leképezése van. Ha a „ki a hős” kérdés szempontjából nézzük, akkor egy nem jelenlévő hős a hős. És itt visszakanyarodnék a beszélgetésünk elejére, hogy manapság nincsenek hősök; attól, hogy valaki főszereplője valaminek, még nem feltétlenül hős. Épp ezért a Reggel esetében azt gondolom, hogy a hős maga az a fenomén, amiről szól a videó. Ennek semmi köze a filmben megjelenő, látható emberekhez, beleértve saját magamat (a videóban látható nő Németh Ilona; a szerk.) is.

Németh Ilona: Reggel (2003), forrás: Németh Ilona

- A videót a saját lakásában forgatták. Ez szándékos volt? - Nem is lett volna értelme, hogy más lakásban forgassam, ahogy annak sem, hogy más játssza el a szerepemet. Amiről szólni akartam, ahhoz nagyon kellett, hogy én szerepeljek a filmben, azzal együtt hogy nagyon ritkán és nem szívesen szerepelek az alkotásaimban. Ebben az esetben viszont nem is tudtam elképzelni ezt másként. Pont a saját lakásom használatával, a magam szerepeltetésével tudtam a legjobban rávilágítani arra kettősségre, arra a párhuzamos világra ami az élet privát és publikus formáját illeti.

- Ezek szerint a szerző lehet egyszerre szerző és hős? - Igen, sőt számomra mindig a szerző az igazi hős. Egy filmnél vagy egy színdarabnál is a legjobban a rendező érdekel, miközben az igazi szerző az író, de a rendező az aki aktualizálja és a közönség elé tárja a szöveget, ami által megszületik a mű.