Ludwig Múzeum Blog

A MuseumNext egy négy éve indult kezdeményezés, amely azzal a céllal jött létre, összehozza a világ minden tájáról a múzeumi szakembereket és kutatókat, hogy megosszák egymással a legfrissebb digitális kommunikációs technikákat és tapasztalatokat. A rangos találkozón Mucsi Márton, a Ludwig Múzeum közösségi médiáért felelős webszerkesztője, képviselte múzeumunkat. Alább személyes hangvételű beszámolóját olvashatják.

Egy pohár sangría mellett éjfél után vajon miről beszélget egymással Rui Guerra, Jasper Visser, Nancy Proctor, Tijana Tasich, Frances Narkiewicz, Jim Richardson, Sofia Romualdo, Lori Phillips és a többi múzeumi "geek" ha egy konferencia alkalmával összefutnak a Marmalade bárban? Az időjárásról nem (azon már pár órája túl vannak), sokkal inkább startupokról, a digitális korszak következő lépcsőfokáról és arról, hogy az új technikai vívmányok hogyan hasznosíthatóak majd a jövőben a múzeumokban. Barcelonában járunk a 2012-es MuseumNext konferencián.

A tenger illatán kívül más is átjárja a CCCB (Centre de Cultura Contemporánia de Barcelona) tereit ebben a pár napban, a környék zsúfolásig telik alma logójú gépekkel és az éter is besűrűsödik museumnext-es bejegyzésektől - az első pár órában nem is tudom eldönteni, hogy minek örüljek jobban, annak, hogy egy gyönyörű város utcáit róhatom, vagy hogy csupa olyan ember vesz körül, akik a technikai újítások hívei, akik hisznek a közösség erejében és mindemellett szeretik a művészetet/múzeumokat is.

De mi is az a MuseumNext és hogy kerül a képbe a Ludwig Múzeum? A MuseumNext egy négy éve indult kezdeményezés, aminek célja összehozni a a világ minden tájáról a múzeumi szakembereket és kutatókat, hogy megosszák egymással a legjobb digitális gyakorlatokat és megvitassák mi is a következő lépés. A mi célunk a konferencián való részvétellel az volt, hogy ellessünk pár trükköt a nagyoktól, hiszen idén is olyan múzeumokból érkeztek előadók mint a Tate, a Victoria and Albert Múzeum és a MOMA valamint a hollandiai Van Gogh és a Rijks Múzeum - arról nem is beszélve, hogy nem csak a múzeumok képviselik itt magukat, hanem azok a szakemberek is, akiknek az eszközeit nap-mint-nap használjuk, kedvenceim közé a Wikipédia csapata és a Museum Analytics fejlesztői tartoznak.

A konferencia Nancy Proctor vitaindítójával kezdődött. Ő a Smithsonian mobil stratégiai vezetője, és miután megköszönte, hogy nem a napfényes tengerpartot választottuk előadása helyett gyorsan végigvette a számtalan lehetőséget, amivel csatába szállhatunk a múzeumunk divatosabbá tételéért, - például egy ilyen a sok közül a Ludwig által is próbálgatott kiterjesztett valóság - és sokat beszélt különböző mobil alkalmazásokról melyekkel még könnyebben elérhetjük a célközönséget. Beszédének konklúziója az volt, hogy a múzeumok számára legfontosabb az önismeret; hogy tudjuk, honnan jövünk, merre tartunk, milyen tartalmat kívánunk a közönségnek átadni, milyen élményekkel akarjuk látogatóinkat gazdagítani, bármilyen tervezéshez csak ezután foghatunk hozzá. A digitális és mobil stratégiára nem mint egy különálló egységre kell tekinteni, hanem szerves részévé kell hogy váljon a munkának, a teljes folyamat részét kell képeznie.

Nancy beszédét sok-sok további előadás követte, két napon keresztül párhuzamosan két helyszínen. Ez sokszor komoly fejtörést okozott a konferencia résztvevőinek, hogy melyik előadást is válasszák, de nem lehetett rosszul választani a lehetőségek közül. Élmény volt látni, hogy a konferencia teljes ideje alatt pörögtek a twitter bejegyzések, minden jó ötletet, minden vicces bakit azonnal világgá kürtölt a hallgatóság - ennek köszönhetően a konferencia párhuzamosan zajlott on-line és off-line. A szervezők arról is gondoskodtak, hogy a résztvevők a konferencia előtt összeismerkedhessenek, létrehoztak egy Facebookhoz hasonló múzeumi közösségi oldalt, ahol már korábban megkezdődhetett a barátkozás.

Hamar elrepült a két nap, úgy éreztem, hogy még hetekig tarthatott volna, akkor sem unok rá a társaságra. A legfőbb benyomások közé tartozik, hogy tőlünk nyugatra továbbra is olyan hatalmas emberi és anyagi erőforrásokkal dolgoznak, amiről hazánkban még álmodni is merészség, így a konferencián vázolt ötletek, lehetőségek a jelenlegi körülmények között nem tűnnek könnyedén elérhetőnek számunkra.

Apró összehasonlításként: a Tate webes csapatának létszáma meghaladja a Ludwig összes dolgozójának létszámát. A jólét a készülékeken is meglátszott, kizárólag Apple terméket láttam mindenki kezében, mindenki iPad-eken jegyzetelt, és bár rengeteg mobilapplikációról beszéltek az előadók, az Android szó egyetlen alkalommal sem hangzott el. A pénzen kívül a másik akadály az ötletek hazai alkalmazására a bizalmatlanság, hisz ki bízik egy Wikipédia szócikkben? Itthon szinte senki, ellenben a British Múzeum egyenesen a műtárgyai mellé ragasztja az azokra mutató QR kódokat, hogy a látogató azonnal elérje saját nyelvén a kiállított műhöz kapcsolódó szócikket. Vajon itthon kicsapná a biztosítékot? Pár évet még biztos várnunk kell, hogy megtudjuk mi az, ami nálunk is működik és mi az ami nem.