Velence nemcsak a régmúlt, hanem a tegnap emlékeinek is a városa.
Az idei Velencei Biennále magyar kiállítóját, Keresztes Zsófiát többek között Szerb Antal Utas és holdvilág könyve ihlette. A velencei kiállítás asszociatív kiindulópontját a regénynek az a mozzanata adta, amikor a főhős Velencéből Ravennába érkezve egyedül indul felfedezni a mozaikokat, hogy általuk a gyermekkorát felidézze és ez az élmény megerősíti benne azt, hogy a jelen óhatatlanul a múlt fragmentumaira épül.
Mozaikokkal Velencében nemcsak a Magyar Pavilonban vagy a San Marco bazilikában, hanem az utcán is találkozhatunk – a lábunk alatt. A San Marco környékén, a Merceria bevásárló utcácskáiban
az 1960–70-es években kedvelt hirdetési műfaj volt az utcai reklámmozaik.
A kőburkolatba süllyesztett színes feliratok egy-egy közeli üzletre, szállodára, étteremre, szolgáltatásra hívták fel a figyelmet, gyakran nyilakkal mutatva a megfelelő irányt az utcalabirintusban áramló turistáknak. A hirdetők többsége már nincs meg, a reklámmozaikok viszont az eltűnt idők nosztalgikus nyomaként máig fennmaradtak. Ezeket gyűjtöttük össze.
Renata Boutique, Viaggi Sattis Travel (Calle Larga de Ascension)
Hogy a Renata Butik vagy a Viaggi Sattis Travel utazási iroda nem lesz örök életű, bizonyára már annak idején is sejteni lehetett, amikor egy az örökkévalóságnak szánt műfajban, mozaikban örökítették meg a nevüket. De ki gondolta volna, hogy a nemzeti légitársaság, az Alitalia is megszűnik egyszer, és ma már csak egy kék mozaik emlékeztet rájuk a Szent Márk tér mögötti egykori irodájuk mellett.
Foto Blitz (Calle dei Balloni)
Meglepő módon ez a fotós bolt ma is működik, sőt Kodak film is kapható benne.
Albergo Ristorante S. Marco (Sotoportego dei Dai)
Ez a kedvencem közvetlenül a Szent Márk térről nyíló átjáróban található. A fényesre kopott szürke kő és a kitöredezett kockás sarok sajátos patinát kölcsönöz a kompozíciónak. A kőburkolat sok száz éves, Casanova is járhatott rajta, amikor törzshelyére, az innen pár lépésre található Caffé Florianba igyekezett. Ehhez képest a mozaik kora maximum annyi, mint egy nyugdíjközeli turistáé, aki már sokadszor jár ezen a helyen és „saját múltja műemlékeit” (Szerb Antal) keresi.
Pasticceria E. Rosa Salva (Marzara S. Zulian)
Ennek a mozaiknak a dizájnja nagyon hasonlít az előzőjéhez. Valószínűleg a készítőjük azonos. A reklámozott cukrászdinasztiának négy üzlete és egy ugyanilyen nevű szállodája – „harangtoronyra néző szobákkal” – is van Velencében, amelyet ugyanaz a választékosság és kifinomultság jellemzi, mint a süteményeiket.
Restaurant Taverna dei Dogi (Campo SS. Filippo e Giacomo)
Trattoria antico Carbonera (Calle Bembo)
A vörös-sárga kockás keretezés, illetve az írott betűk stílusa alapján ennek a két ma is létező étteremnek a mozaikja is ugyanabból a kerámiaműhelyből kerülhetett ki, mint az előzőek.
Antico Pignolo Night Club (Calla Larga)
Martini Night-Club (Calle dell Sastor)
Erről az éjjeli mulatóba invitáló tábláról egy Martini-koktélos sztriptízbár jut eszembe. Valójában az egykori kávéházat az alapító tulajdonosról, Martini úrról nevezték el. A helynek azonban van egy kis stichje: a kávéház felett egy kupleráj működött 1958-ig, amikor a bordélyházakat betiltották Olaszországban. Az Antico Martini mégsem erről híres, hanem arról, hogy ez ma Velence egyik legelőkelőbb étterme közvetlenül a La Fenice operaszínház mellett. Jean Cocteau, Igor Stravinsky, Jean-Paul Sartre és Simone de Beauvoir vagy Jack Nicholson egyaránt megfordult benne, nem beszélve az olasz hírességekről. S a múlt kötelez. Bejegyzés a vendégkönyvből:
„Ha tudod, hogyan kell örömmel átélni a múltat, annyit jelent, hogy kétszer éltél."
Ristorante Antico Martini
Albergo Splendido Pensione (Cale Morosini de la Regina o dei Piguni)
Ez a „pompás szálloda és panzió” sincs már meg, hiába követjük a nyilat, sehová sem vezet. Pedig - ha igaz - talán erről az 1934-es újsághirdetésben szereplő szállodáról van szó, ami különösen kedvelt volt a "magyar úri közönség" körében.
A nyilak (Per San Marco, Per Rialto, Per Accademia, Per Ferrovia) alapvető kellékei a Velencében történő tájékozódásnak. Már Szerb Antal is megfigyelte, hogy itt „az emberek csak egyes útvonalakon járnak, mint a hangyák, mikor vándorlásra indulnak a kerti úton keresztbe; a többi utca üresen marad”. A főcsapásról letérő turista óhatatlanul eltéved.
American Express (Calle Larga de Ascension)
A világ legismertebb utazási csekk kibocsájtója, az American Express kék alapú logója 1974 óta nem sokat változott. De ki használ még papír alapú csekket?
Ristorante Albergo Graspo de Ua (Rialto)
A Szent Márk tértől távolabb már alig vannak reklámmozaikok. A Rialtónál található táblán a nyíl egy sikátorba vezet, ahol 1828 óta működik a kis hotel és étterem, aminek a cégére egy nagy szőlőfürt.
Casino di Venezia (Strada Nova)
Velence kaszinója már 1638 óta működik. Mostani helyére az 1950-es években költözött. A Canal Grandéra néző reneszánsz palota egykoron a dózsék rezidenciája, később Richard Wagner utolsó lakhelye volt. A szerencsejáték-palotát a forgalmas Strada Nován reklámozó mozaik esetében azt is tudjuk, hogy hol készült: a tábla sarkában ott van a Scuola Mosaicisti del Friuli emblémája. A mozaikiskola idén ünnepelte a fennállása 100. évfordulóját.
Hotel Basilea (Rio Tera Lista di Spagna)
A Bázelról elnevezett Hotel Basilea kopott táblája egy takaros kis szállodát reklámoz a vasútállomás közelében. Nem messze tőle egy még szerényebb szálloda, az Albergo S. Lucia táblájára bukkanhatunk, amely egy ma már ritkaságszámba menő egy csillagos kategóriájú szállodát hirdet.
Albergo Santa Lucia (Rio Tera Lista di Spagna)
Hotel Concordia (Calle Larga)
Hotel Regina
Villa Pannonia (Via Doge Michiel)
Régebben szokás volt egy-egy jobb szálloda nevét a bejárat elé mozaikból kirakni. Nem annyira reklám céllal, inkább üdvözlésként, annak megerősítéseként, hogy a vendég jó helyen jár, megérkezett. Egy ilyen régimódi mozaik ma is patinát kölcsönöz a helynek. Felgyorsult korunkban azonban
mozaik helyett praktikusabb megoldás a céges logóval ellátott lábtörlő szőnyeg.
Mint a fenti képen a Lidón, a Villa Pannonia előtt. További ikonográfiai újítás: a négy kocka azt jelenti, hogy ez egy négy csillagos szálloda.
Pauly & C. Furnace (Ramo va in Canonica)
A Pauly & C. Murano egyik legrégebbi üveggyára. Művészi üveget, római falfestményeket, mozaikokat és csillárokat gyártanak. A történelmi márkát és céget nemrégiben felvásárolta egy feltörekvő üvegcég, az iDOGI, amely fényűző csillárairól híres. A változás jele, hogy – vélhetően – a költségracionalizálás jegyében a Pauly & C. Szent Márk téri galériáját bezárták. Már csak a kiadó helyiség portálján az egykori cégfelirat betűinek nyoma és egy közeli járdamozaik emlékeztet a hajdani fénykorra.
Hotel Bisanzio (Calle del la Pieta)
A Bisanzio olaszul Bizáncot jelent. A róla elnevezett elegáns hotel bejárati cégére stílszerűen aranymozaikból készült. Az ide vezető szürke járdamozaik ehhez képest visszafogott és modern hatású.
Fabrizio Plessi: Mosaica, 2022. A Dior kirakatában (Salizida San Moise)
Felfedező utunk végén, a luxusmárkák utcájában egy különleges mozaikalkotás fogad bennünket a Dior kirakatában. A divatcég idén a Biennále alkalmából a velencei sztárművészt, Fabrizio Plessit kérte fel ikonikus női táskája, a Lady Dior újraértelmezésére. (A steppelt mintás, kétfüles kézitáskát Lady Diana viselte először.)
Plessi a Szent Márk bazilikát díszítő mozaikokból és Velence szimbólumából, az aranyból merített ihletet, amely a Diornak is arculati eleme. A táskát borító mozaikot a nagy múltú Orsoni manufaktúra készítette, amely 1908-ban a Biennále Magyar Pavilonjának a mozaikjaihoz is szállította az alapanyagot Róth Miksáéknak. A bőrtáskát az Orsoni által őrzött ősi bizánci hagyomány szerint gyártott
2200 darab 24 karátos arannyal bevont mozaikkocka borítja.
Az Orsoni az egyetlen műhely, amely képes az exkluzív San Marco Gold mozaik előállítására.
A táska oldalán egy beépített ledképernyőn a Dior név világít a víz ritmusára hullámozva, a várost körülvevő lagúnát idézve. (A víz és a videó Plessi munkásságában központi médium, mint arról 2014-ben a Ludwig Múzeumban rendezett Liquid Labirinth című kiállításán is meggyőződhettünk.)
A táskának hangja is van, a tengermorajlás a kirakaton keresztül is hallatszik. A „modernitás digitális fényével” megvilágított alkotás – a művész szavaival – „egyensúlyba hozza az antikvitás szellemét a mával, az arany erejével és a víz folyékonyságával”, s az időtlen szépség klasszikus ideáját közvetíti. A mű egy velencei művész kortársi tisztelgése Velence mozaikkultúrája előtt, és egyúttal van benne valami finom fricska is a fokozhatatlan luxus irracionalitásával szemben.
Giccses?
Ez a kérdés olykor felmerül Plessi újabb munkáival kapcsolatban. 2020-ban például a Museo Correrben rendezett kiállításán a múzeum ablakaiba ledképernyőkre aranyszínű vízeséseket applikált, és este a Szent Márk tér úgy nézett ki, mintha be lenne aranyozva. Mintha a térre kifolyt volna az arany.
Fabrizio Plessi: Az arany kora. Installáció a Szent Márk téren a Museo Correr ablakaiban, 2020.
A bejegyzés trackback címe: