A sivatagtól a városokig

|

A fenntarthatóság és a jövőalakítás gyakorlatai a Kiterjesztett jelenben. Műtárgyak Éjszakája a Ludwig Múzeumban.

Idén az eseménysorozat hívószava a fenntarthatóság, így mi is ennek tükrében tekintjük át a Kiterjesztett jelen – Átmeneti valóságok című, a korszakok közötti átmeneti időszakokat, a „korszakhiányokat” vizsgáló kiállítást. A kurátori koncepció szerint ma is egy ilyen átmenetet élünk meg, a meghívott művészek pedig arra a kérdésre próbáltak válaszolni, hogy miként lehet értelmezni jelenünket és jövőnket egy ilyen szemüvegen keresztül.

Ezek után úgy tűnhet, ez a kiállítás nem kapcsolódik szorosan a fenntarthatóság témájához, míg 2021-ben a Lassú élet. Hétköznapi radikalizmusok című projekt pont ezt járta körül a társadalom, a gazdaság és a környezetvédelem szemszögéből. Érdemes kiemelni, hogy a Lassú élet volt a múzeum első, tudatosan zöld projektje is, amely egyrészt a múzeum működésébe vont be zöld megoldásokat, másrészt a kiállításhoz kapcsolódó programokon keresztül a látogatók sok egyszerű, saját háztartásukban megvalósítható ötletet vihettek haza a biokertészettel, az ökologikus hulladékkezeléssel vagy a főzéssel kapcsolatban.

 Azonban, a ma és a holnap kérdései elkerülhetetlenül összefonódnak a fenntartható fejlődés koncepciójával és annak kritikájával, így a Kiterjesztett jelen fogalom- és műtárgy-mátrixában is jelen vannak ide kötődő művek és gondolatok. A kiállításban szereplő húsz alkotó műveiből csak néhányat emeltem ki.

azi_pattern_of_habit_17594_2011_a.jpg

Andrea ZITTEL: Mintázat, 2011, fa, kartonpapír, újságpapír, festék, poliuretán, acél, 197 x 610 x 119 cm, Fotó: Rosta József

Képzőművészet, design és ökológia határterületén helyezhető el Andrea Zittel munkássága. Zittel 2000 óta él a Mojave-sivatagban, ahol egy farmot hozott létre az ökológia és fenntarthatóság jegyében. Maga tervezi és készíti háztartási eszközeit, ruháit, bútorait, lakástextiljeit és lakóegységeit a minimalizmus szellemében, megkérdőjelezve a fogyasztás és az anyagi javak fontosságát, miközben tárgyai a jól megtervezett formák szépségével és rendezettségével keltik fel a figyelmet, és arra ösztönöznek, hogy mérlegeljük, mi teremt igazi értéket és értelmet az életünkben. Bár vonzódik a gazdaságosság, a hatékonyság és a jobb életvitel fogalmaihoz, célja az, hogy megértse pszichológiai kapcsolatainkat ezekkel az ideálokkal, ahelyett, hogy a „helyes” életmódról győzködne. A sivatagban Zittel életének fenntartásában kulcsfontosságú az online kommunikáció. Mintázat című műve 39 napjának internethasználatát jeleníti meg: az e-mailek írásával eltöltött időblokkokat újságpapírból készített, szobaszerű formákká alakította. Műve két végpontot jelöl ki: miközben az emberek a rendezettségre és rendszerességre törekednek, az események rendezetlenül jelennek meg életükben, a töredezett mintát saját időnk elrendeződésével és beosztásával is összehasonlíthatjuk. 

rottenberg.png

Mika ROTTENBERG: Préselés, 2010, egycsatornás videóinstalláció, 20’,  részlet a videóból

Mika Rottenberg videóinstallációi a nemek és a munka kérdéseivel foglalkoznak, filmjei középpontjában nem színésznők, hanem valódi nők és testük áll. A Préselés című szürreális videóban egy indiai gumiüzemről és egy arizonai salátafarmról készült felvételeket egyesít egy abszurd gyárban dolgozó, nőkről szóló dokumentumfilmben.  A film számára megépített nyomasztó gyárban a nők a legelképesztőbb módon készítenek valamit egy bizarr gyártósoron, megmutatva az értelmetlen és motorikus női munka lélekölő napi valóságát, történjen az a háztartásban vagy a gyárakban, a Föld bármelyik országában. Rottenberg munkássága a feminista ökológia perspektívából is értelmezhető, vagyis a természet kizsákmányolása megfeleltethető a női munkaerő kizsákmányolásával.


gyeszna.jpg

Cyprien GAILLARD: Gyesznyanszkij rajon, 2007, videó, 30’, részlet a videóból

Cyprien Gaillard munkáiban az építészetet, a mesterséges környezetet, a tájak keletkezését és pusztulását, az ember által teremtett világ entrópiáját vizsgálja. Kutatásai középpontjában az építészeti struktúrák, valamint a bennük/köztük élő emberek szociális viselkedésmintái közötti összefüggések állnak. Érdeklődése azokra a helyszínekre irányul, amelyeket a társadalom kisajátított, vagy a természet visszavett. A változás gyakran a hanyatlás, a romlás vagy a természeti sajátos esztétikáját hozza létre – Gaillard művei az e helyek mögött megbúvó mítoszokkal foglalkoznak; a városi élőhelyek hátterében bukott társadalmi utópiákat tárnak fel, mindig a jelen valóságát szem előtt tartva. A Gyesznyánszkij rajon építészeti disztópiák megmaradt tárgyi emlékeit és használóik életformáit járja körül négy helyszínen, Szentpétervártól Kijeven és Belgrádon át a franciaországi Meaux-ig.

Nem egyszerűen a modernizmus hatásának újbóli megvilágítása vagy a modernitás etikai és esztétikai értékének nyíltan ironikus kommentárja Gaillard célja: ehelyett a modernista ígéretek romos emlékművének bemutatása sajátos meditációvá válik arról, hogy a múlt tárgyai hogyan működnek tovább a kortárs jelenben. 

Képsorai lehetőséget adnak arra, hogy a szembesítsen a csődöt mondott modernizmus máig ható elképzeléseivel, melyek átszövik hétköznapjainkat és hátráltatják a szokásaink, véleményünk újragondolását, az új, zöld gondolkodásmód széleskörű elfogadását.

Üveges Krisztina - a kiállítás egyik kurátora

További információk a kiállításról:

 https://www.ludwigmuseum.hu/kiallitas/kiterjesztett-jelen-atmeneti-valosagok

 A Műtárgyak Éjszakája eseményben több programmal vesz részt a múzeum, a részletek itt találhatók:

https://www.mutargyakejszakaja.hu/programok-2022

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ludwigmuseum.blog.hu/api/trackback/id/tr8117843221

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása