Ludwig Múzeum Blog

A nemzetközi csoportos kiállítás a számítógép megjelenése előtti és utáni műveken keresztül a fizikai és a virtuális (avagy digitális) világ jelenlétét és kapcsolatait vizsgálja, amely kiállítás nem, vagy nem ilyen formában jelenhetett volna meg a covid-járvány előtti időszakban, sőt.

Az emberiség indusztriális korból eredő, géprombolásokat okozó félelme nem múlt el nyomtalanul, még több mint másfélszáz évvel később is általános vélekedés volt, hogy az általunk létrehozott gépek (korunkban a mesterséges világok, virtuális technológiák) belenyúlnak a valóságba, és rossz irányba változtatják meg  az életünket. A tovább élő félelem a huszadik században legtöbbször a filmekben érhető tetten a legmarkánsabban; kezdve a beplántálható emlékektől (Emlékmás, 1990; A sziget, 2005) egészen addig, hogy a technológia, a mesterséges intelligencia átveszi felettünk az uralmat (Én, a robot, 2004; Sasszem, 2008 vagy a Mátrix, 1999). Ahhoz, hogy ez a közvélekedés, a két szféra (a megtapasztalható valóság és az amúgy szintén emberek által létrehozott technológiából fakadó szembenállásán alapuló hit) megtörjön, egy olyan világkatasztrófa kellett, amely kihat a mindennapi élet (tanulás, munka) mellett a kulturális fogyasztásainkra. Mivel a színházak, koncerttermek, mozik, múzeumok és kiállítóterek a valódi platformjaikat (esetünkben a felépült kiállításokat) megtámogatták a valós térben történő, de csak virtuálisan elérhető eseményekkel (virtuális tárlatvezetéssel, múzeumpedagógiai foglalkozásokkal, beszélgetésekkel, nota bene blogokkal), úgy egyre csökkent, sőt, irrelevánssá vált a két entitás közötti ellentét is. Így a Térügyek kiállításhoz is tartozik virtuális túra és kiterjesztés is (www.spatialaffairs.beyondmatter.eu, illetve www.spatialaffairs.epfl.pavillons.ch).

A kiállítás – a virtuális túrán és/vagy valós térben történő – megtekintéséhez három, szívemnek oly kedves, konceptuális művet ajánlok.

Nem térkép e táj

Jan Robert Leegte: Google térkép mint szobor, 2017. Fotó: Gert Jan van Roolj

Bármennyire szeretjük, vagy nem szeretjük, a Google számos fejlesztése megváltoztatta a mindennapjainkat. Az egyik ezek közül a drónok által felvett/letapogatott Föld, és az ebből összeálló, applikációk használatával elérhető Google Map, amelynek segítségével ki sem kell lépnünk a nappalinkból, hogy mintegy madártávlatból elgyönyörködhessünk például a Nazca-vonalakban vagy New York felülnézeti képében. Ez a kép azonban bármennyire természetesnek tűnik, mesterséges; ha magunk szállnánk fel repülővel vagy helikopterrel, nem ugyanúgy és ugyanezt látnánk. A kiállított művek egyike, a holland Jan Robert Leegte (1973) műve, a Google térkép mint szobor (2017) ebből a mesterségesen létrehozott látványból táplálkozik. A művész, aki tradicionális alkotóként kezdte, és Kleint és Bruce Nauman amerikai művészt tekintette példaképének, a számítógép megjelenésével egyidőben művészetét is erre fókuszálta. A szobor előzménye maga is netes munka (www.googlemapsassculpure.com) – ahol a Klein színére utáló kék a Csendes-óceánra, a Föld legalacsonyabb, látható pontjára utal, míg a másik a legmagasabbról, Tibet északi részéről származik, ahol a ritka földfémek lelőhelye is van. E lítiumbánya környezete, illetve az arról készült felvételek képezik a kiállított szobor felületét; a háromdimenziós, műtárgyként megjelenő térkép, a tömörített (nem)valóság, a majdhogynem hordozható világszelet egyben arra is rávilágít, hogy bolygónk túlélésének záloga az is, hogy tisztában legyünk egyéni felelősségünkkel.   

A múlt lap-kötegei

Aleksandra Domanović: Grobari, 2009 / A művész és a Tanya Leighton, Berlin jóvoltából

Az esőerdők szempontjából nem feltétlenül megnyugtató szerb Aleksandra Domanović (1981) munkája, illetve egész pontosan annak internetes kiterjesztése (letölthető. https://anthology.rhizome.org/grobari), amely lehetőséget biztosít arra, hogy bárki előállíthassa. A 3.500 darab, A/4-es papírlapokból összeálló szobor első példánya 2009-ben, közvetlenül azelőtt készült, hogy a darabokra hulló Jugoszlávia domain neve megszűnt. Maga a cím – Grobari – egyrészt sírásókat jelent, másrészt utal a futballhuligánokra, az FKZ Partizán szélőséges támogatóira, akik több halálesetért – többek közt Brice Taton francia állampolgár megverésért és ebből fakadó halálért felelnek –, s amelynek tagjai Slobodan Miloševic oldalán harcoltak dél-szláv háborúban. A munka – amely kizárólag fekete-fehér lapokból, azaz a Partizán színeiből áll össze – egyszerre egy emlékmű-koncentrátum, és egy megszűnt, szétszaggatott tér virtuális újraépítése, s amely a csak a lapok szélein tintázott, a szurkolók tűzijátékára emlékeztő mintázatot kiadó felület mellett belül gyakorlatilag üres lapokat tartalmaz. A szavakkal kimondhatatlan és leírhatatlan, háborús (vagy agresszív) eseményekre utaló lapok többsége pont ezért üres, hiszen mindegyik lap egy kötegekbe zárt, meg nem írt, feldolgozatlan (vagy fel nem dolgozható) áldozatot jelen.

Másolt és vándorló terek

Stano Masár: Tate Modern-sarok az Áthelyezett terek sorozatból, 2012; A művész jóvoltából

A kedvenc műveim közül egy csakis a valós térben megvalósulható alkotással zárnám a sort, a szlovák Stano Mazár (1971) Áthelyezett terek című, 2012-es munkáival. A művész arra kérte mind a New- Yorki-i MOMA, mind a londoni Tate Modern munkatársait (vezetőit), hogy „kimetszhessen” egy darabot a kiállítótérből, majd ezeket a megfogható valóságot tartalmazó replikákat egy másik kiállítótérben bemutathassa. A helyszín (kiállítótér egy részének) áttranszponálása egy másik kiállítótérbe, egy tér kisajátítása és egyben utaztatása; mindez visszautal a művészek korábbi, a replikákból építkező, azokat másoló képzési formájára, illetve arra, hogy a művészeti kánon megteremtésében milyen nagy szerepe van ennek a két intézménynek. De persze meglehet, hogy éppen ettől az adott intézmény is kánoncsináló lesz.

decker

*

 A kiállításhoz kapcsolódó katalógushoz további új, eddig múzeumunk által még nem használt digitális felületek társulnak; megtalálhatók benne a Transbooking által készített kiterjesztett valóság (AR) tartalmak. Ezek eléréséhez töltse le mobileszközére a Spatial Affairs alkalmazást a Google Playről vagy az Apple App Store-ból. Az alkalmazás megnyitásához érintse meg a kezdőképernyőn az [ICON OF THE APP] ikont! Engedélyezze az alkalmazás számára az eszköz kamerájának elérését. A [KETTŐSKERESZT] szimbólummal ellátott oldalakon és a borítón jeleket talál; a borító a Spatial Affairs. Worlding online platformra vezeti a felhasználót, a katalógus oldalain lévő jelek pedig a kiállításból kiválasztott művek AR megjelenítéséhez.

A mind a fizikai, mind a digitális kiállítást dokumentáló katalógus – TÉRÜGYEK (SPATIAL AFFAIRS), Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, 2021 – megrendelhető online, vagy megvásárolható a múzeumban.