„Ez egy nagyon személyes kiállítás”

|

A Lassú élet. Radikális hétköznapok című kiállítás jelenleg virtuálisan látható. A tárlat előkészületein egy teljes kurátori csapat dolgozott, akik a jelenlegi helyzethez alkalmazkodva folyamatosan gazdagítják tartalommal a kiállítás és a múzeum online terét. A kurátorcsapat két tagjával már olvashattak interjút előző bejegyzéseinkben (itt és itt). Ez alkalommal Üveges Krisztina művészettörténészt, a kurátori team következő tagját kérdeztük.

oto_hudec_we_are_the_garden_2020_600.jpgOto Hudec Mi vagyunk a kert! installáció2020. | Fotó: A művész jóvoltából

Ludwig Múzeum: Hogyan fogalmazódott meg a kiállítás ötlete?

Üveges Krisztina: Ez egy nagyon személyes kiállítás. Hosszabb-rövidebb ideje foglalkoztunk a zöld háztartás, a hulladékmentesség, a komposztálás, a minimalizmus napi gyakorlataival, vagyis saját hatókörünkön belül próbáltunk zöldebbek lenni. Amikor Popovics Viktória kollégánk, az ötletgazda bedobta az ötletet, lelkesen csatlakoztunk, mert úgy éreztük, mind globálisan, mind saját mikroközösségeinkben sok mondanivaló halmozódott fel, amit megosztanánk.

Ma már rengeteg fórum, egyesület, Facebook-csoport, Instagram-oldal és influencer egy másféle, a bolygó és az ember szempontjából is fenntarthatóbb életvitelt támogat és sürget. Ezek a kérdések nemcsak egyéni szinten megválaszolandók, hanem óriási horderejű gazdasági, politikai, környezetvédelmi problémák és kérdések feszülnek egymásnak. Vagyis ez olyan téma, amely az összes földlakót érinti és szuperaktuális, bárki a bőrén érezheti a változásokat, akár szeretné, akár nem.

weinberger_field_work_600.jpgLois Weinberger Terepmunka, installáció, 2010. | Fotó: A művész jóvoltából

Szóval ez most az elevenünkbe vág?

Igen, bár nem annyira új történet ez. Érdekes végiggondolni, hogy a korábbi évszázadokban is voltak olyan alkotók, gondolkodók, aki felemelték a szavukat a már akkor felpörgött világ ellenében, és a kivonulás, a természet és ember egysége mellett érveltek, amikor a termelés és fogyasztás még nem tette ennyire tönkre bolygót.

Mi a kiállítás fő vezérfonala?

A lassú élet – slow life hívószó az alap. A slow life egy ideje divatos fogalom, ezért magyarítottuk a címben, mert nem egy trendi mozgalmat szerettünk volna bemutatni. A lassúságot az élet minden terén szeretné értelmezni a projekt, globálisan. A látszólag távoli területek bizony összefüggnek. Hogy termelünk, hol termelünk, hogy fogyasztunk, hogy éljük a mindennapokat, minek a rovására megy a mi kényelmes életünk? Ha innen nézem, a lokális termelés, a hulladékmentes csomagolás, az élőhelyek megóvása, az odafigyelés, a közösség kerülnek előtérbe mondjuk a divat és a távolról szállított, vegyszerezett „superfood” helyett. Önkéntes egyszerűséget kellene gyakorolnunk, hogy minimalizáljuk, egyáltalán, hogy megtaláljuk valós szükségleteinket, ne csak a reklámok által felkeltett igényeink határozzák meg életünket. Így állt össze egy széles témapaletta, amit a kiállítás felölel a kortárs filozófiai áramlatoktól kezdve a hétköznapi cselekvésekig.

whandal_keksz_600.jpgSzabó Eszter Ágnes - Syporca Whandal Punk Konyha Kalóz kiadás, funzine, 2015-2020. | Fotó: A művészek jóvoltából

Úgy hangzik, mintha nagyon sötét képet festene a kiállítás jelenünkről...

Valóban sok súlyos ténnyel kell szembenéznünk, hiszen mára világossá vált, hogy az eddigi berendezkedés ökológiai és humán katasztrófához vezet. A változtatáshoz el kell fogadnunk a tényeket. Ezzel együtt azonban nem célunk ostorozni az érdeklődőket, hanem inkább biztatni mindenkit a tudásmegosztásra, a jó gyakorlatok bátrabb alkalmazására. Ez egy lépcsőfok lehet ahhoz, hogy a tudatosan cselekvő mikroközösségek egy idő után komolyabb politikai potenciállal bírjanak, és kényszeríteni is tudják a változást a fenntartható termelés és fogyasztás felé, például a vásárlóerőnk is egyfajta hatalom, ha az ökoszemléletű termékeket választjuk egyre többen. Tudjuk, hogy nehéz a régi beidegződéseket megváltoztatni, ezért szeretnénk megmutatni azt, hogy a változás jó lesz, mert együtt dolgozhatunk rajta, lehetőséget kapunk egy olyan világrend kialakítására, ami nemcsak elvesz, hanem ad és gondoskodik is a bolygó egészéről.

zilahi_nyito_kophelyi_daniel_600.pngZilahi Anna A folyó jobban tudja (Ofélia él), versmeditáció, 2019 | Fotó: Kophelyi Dániel. A művész jóvoltából

Nem túlzás új világrendet vizionálni?

Szerintem nem az. Bár évszázadok óta élünk emberközpontú világrendünkben, ne felejtsük el, hogy korábban évmilliókig más világrendek uralkodtak. Az idő most a poszthumán éra felé tart, ahol nem mi vagyunk az alfa és az omega, hanem el kell fogadnunk, hogy mi is csak egy vagyunk a sokaságban. A kiállításba ezért kerültek be olyan alkotások is, amelyek jövőképekkel foglalkoznak, például hogy milyen növényeket érdemes termeszteni, ha a megváltozott klimatikus körülmények között kell új mezőgazdaságot felépíteni. Számomra az is nagyon érdekes, ahogy a régi és új tudás összekapcsolódik. Ha a globalizáció előtti termelési formákat nézzük, akár a paraszti világ eljárásait vagy a régi háziasszonyok praktikáit vesszük elő, bizony sok feleleveníteni való van, többek között a fenntarthatóság és takarékossági szempontok terén is. Minél egyszerűbb valami, annál jobb. Nyilván nem tudunk visszalépni, de nem is kell, csak ezt a rendelkezésünkre álló óriási tudást kellene új szempontok szerint munkába állítani.

suveges_paleobotanikus_eromu_600.jpgSüveges Rita Paleobotanikus erőmű, olaj, vászon, 2020. | Fotó: Simon Zsuzsa. A művész jóvoltából.

Ezek szerint nagy munkának néz elébe az emberiség?

Igen, mind fizikai, mind szellemi téren. Több olyan munkát is bevontunk a kiállításba, amelyek a modernizmusnak az állandó haladáskényszerét kritizálják, történjen az politikai vagy gazdasági nyomásra. Most egyszerűen átrobogunk az életünkön, alig van helye a megállásnak és a szemlélődésnek, ez már szinte betegesnek is tűnik, ki az, aki nem akar haladni? Ebben a kérdésben is igyekszünk támpontokat nyújtani olyan alkotásokkal, ahol a meditáció, az elmélyülés, a nem-cselekvés a kulcs.

Nagy ívet húz a kiállítás a számunkra elképzelhetetlen lassú, geológiai időtől kezdve a biológiai időn át. Rövid emberi időnket olyan távlatba helyezik a művek, ami szerintem mindenképp látásmódunk, nézeteink újragondolására ösztönöznek.

Hol lehet elérni a kiállítás anyagát?

Jelenleg a Ludwig Múzeum weboldalán, blogján és a kiállítás microsite-ján lehet tájékozódni a kiállításról, ezeken a fórumokon folyamatosan megjelentetünk új anyagokat, érdemes ezeket olvasgatni. Addig is bátorítanám azokat, akik még csak barátkoznak a zöld életformával, hogy vágjanak bele saját otthoni reformjaikba. Nagyon izgalmas lehetőségek ezek, tényleg kaland.

20200506_190653_600.jpgÜveges Krisztina | Fotó: Üveges Krisztina jóvoltából

A bejegyzés trackback címe:

https://ludwigmuseum.blog.hu/api/trackback/id/tr115699042

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.