Ludwig Múzeum Blog

Hemrik László írása

Vannak standard, jól bevált programjai a magyar „világnapnak”, a Madarak és fák napjának úgy, mint az állatkert-látogatás, faültetés vagy kirándulás egy közeli madárvártára. (A világ számos országában ünneplik a fákat és a madarakat, de külön napokon.) Itt az idő, a karanténhelyzet is besegít ebbe, hogy valami mással is, valami rendhagyóval próbálkozzunk meg május 10-én. Olyan túrát terveztünk most Önöknek/Nektek, melynek során a Ludwig Múzeum gyűjteményének madarakat és fákat ábrázoló – na, jó, azokat felidéző-stilizáló – alkotásait keressük fel. De csavartunk egyet a dolgon, illetve nem is, mindenféle csavar nélkül azt nézzük meg, mik is voltak, mik lehettek a képeken látható madarak és fák előképei. A beazonosításukhoz egy szakembert hívtam segítségül, Dr. Bankovics Attila biológust, ornitológust, a Magyar Természettudományi Múzeum Madárgyűjteményének volt vezetőjét.

Megyeri Matthias: „Ny, Nyuszi, Pin Péter és Didoo” kerítés (2003) | Fotó: Matthias Megyeri

Némi adalék a sétához, hogy 750 darabos gyűjteményünkben viszonylag kevés az olyan műalkotás, amelyek középpontjába madarak vagy fák kerültek volna (amiből nem az következik, hogy a kortárs művészek közönyösek lennének a természet szereplői iránt, sőt!) Látni fogják, lesznek közismert, könnyen felismerhető „modellek”, de lesznek köztük nehezen identifikálhatók, sőt olyanok is, amelyek csak emlékeztetnek a valóságban élő előképeikre. És még valami. A műalkotások nagyon bonyolult, összetett képződmények, s jó, ha minden mozzanatuk releváns, akkor is, ha esetlegesnek hatnak a néző számára, tehát az sem mindegy, milyen madár repült be a képbe, a festő milyen fát ültetett el a vásznon!

Dr. Bankovics Attila kommentárjait dőlt betűvel szedtem.

François Boisrond: Macska és Madár (1985)

Ezen a játékos, ugyanakkor szigorúan kétosztatú képen – ugyan miért is? – a macskától balra a villás farok miatt leginkább egy vörös kányához (Milvus milvus) hasonló madár látható.

François Boisrond: Macska és Madár (1985) | Fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum 

Mamuka Cechladze: Nők és fiúk 6. (1989)

A női akt mellé a grúz művész egy jellegzetes brazil madarat festett, a sárgaszárnyú arát (Ara macao).

Mamuka Cechladze: Nők és fiúk 6. (1989) | Fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum 

Felix Droese: Repülj, madár! (1980)

Ez a nagyméretű, csomagolópapírból kivágott ülő madárforma ….egy madár, ennél tovább nem lehet menni.

Felix Droese: Repülj, madár! (1980) | Fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum 

Richard Hamilton: Puha rózsaszín tájkép (1971-72)

A pop art brit atyjának idillikus és ironikus képén két lány egy egzotikus helyen, napsütötte fikusz törzsek között látható.

Richard Hamilton: Puha rózsaszín tájkép (1971-72) | Fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum 

KissPál Szabolcs: Rever I. (2011) 

A kimerevített videóképen a legmagasabb fa egy útszélén álló jegenyenyár (Populus nigra  „Italica”) – kora tavaszi hangulatban –, míg tőle jobbra és balra hernyók ellen bemeszelt törzsű gyümölcsfák, alighanem szilvafák láthatók.

KissPál Szabolcs: Rever I. (2011) | Fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum 

Megyeri Matthias: „Ny, Nyuszi, Pin Péter és Didoo” kerítés (2003)

 A vaskerítés „csúcsdíszei” között látható egy pingvin, a 18 pingvinfaj közül alighanem az antartktiszi adélie pingvin (Pygoscelis adeliae), míg a koronás madár az ausztrál pálmakakaduhoz (Probosciger aterrimus)) hasonlít.

Megyeri Matthias: „Ny, Nyuszi, Pin Péter és Didoo” kerítés (2003) | Fotó: Matthias Megyeri

A. R. Penck: Metafizikus áthatolás egy zebrán (1975)

A prehisztorikus barlangfestményeket idéző hatalmas képen egzotikus motívumok sokasága látható, köztük több állatfigura. A bal felső sarokban látható madár enyhén villás farka és tarka szárnya miatt az afrikai pálmakeselyűre (Gypohierax angolensis) hasonlít.

A. R. Penck: Metafizikus áthatolás egy zebrán (1975) | Fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum 

Martial Raysse: Kép 6. (1975)

A gyermeki naivitással gomolygó formák egy terebélyes böhönccé állnak össze. A böhöncöt nem szeretik az erdészek, mert túl nagy helyet foglalnak el a többi fa elől, ezért jellemzően kivágják őket, pedig nagyon sok állatnak nyújtanak kiváló élőhelyet.

Martial Raysse: Kép 6. (1975) | Fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum 

Lydia Schouten: A titkos kert (A tavacska) (2005)

Ebben a szürreális, álomszerű vízióban, az esti ellenfényben egy szabad állásban növő közönséges gyertyán (Carpinus betulus) áll.

Lydia Schouten: A titkos kert (A tavacska) (2005) | Fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum 

Dimitrij Dimitrijevics Zsilinszkij : A vén almafa alatt (1982-84)

A festő a klasszikus orosz képformát idézi meg ezen a képen, továbbá ott az oroszok kedvenc gyümölcse az alma. Az almafa még egész északon, Skandináviában is jól érzi magát.

Dimitrij Dimitrijevics Zsilinszkij : A vén almafa alatt (1982-84) | Fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum 

Milko Bozskov: Oly távol, oly közel (1984)

Egy tavacskához érkeztünk, a tó mellett egy fa áll, míg a fekete madár leginkább azon afrikai fecskékhez hasonló, amelyek farka kevéssé villás.

Milko Bozskov: Oly távol, oly közel (1984) | Fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum 

Agnes Denes: Repülő hal piramis – lebegő vízi élőhely (1984)

Agnes Denes munkájában ez a repülő forma valóban egy halé, valamelyik rájáé.

Agnes Denes: Repülő hal piramis – lebegő vízi élőhely (1984) | Fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum 

Edgars Iltners: Tavaszi reggel (1977)

A kellemes május reggel nagy színes foltokból bontakozik ki. Kelő nap a kilombozódott juharfák között.

Edgars Iltners: Tavaszi reggel (1977) | Fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum 

Andrej Filippov: Kivágás egy oszlopfőről (1990)

A birodalmi címerek jellegzetes állata a sas. De melyik? Ha orosz a festő, akkor ez valószínűleg a berkut, a szirti sas (Aquila chrysaetos).

Andrej Filippov: Kivágás egy oszlopfőről (1990) | Fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum 

Wolfgang Mattheuer: A szomszéd, aki repülni akar (1984)

A szomszéd nem madár, hanem megduplázott rovarszárnyakon (szitakötő) akar repülni.

Wolfgang Mattheuer: A szomszéd, aki repülni akar (1984) | Fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum 

Nyikolaj Ovcsinnyikov: Az égbolt (1989)

Az orosz lelkület elengedhetetlen formálója a nyírfa, a képen látható fasort a legáltalánosabban elterjedt bibircses nyír (Betula pendula) alkotja.

Nyikolaj Ovcsinnyikov: Az égbolt (1989) | Fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum 

Sigmar Polke: Cím nélkül (2005)

A múzeum egyik leglátványosabb alkotásához érkeztünk. A középen látható madár, ha kicsit vékonyabb és hosszabb lenne a csőre, akkor leginkább a zászlósfarkú kolibrire (Ocreatus underwoodii) emlékeztetne.

Sigmar Polke: Cím nélkül (2005) | Fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum 

Révész László László: Twice around eight (2005) 

A különleges videóinstallációban mediterrán mandulafenyők (Pinus pinea) tűnnek fel.

Révész László László: Twice around eight (2005) | Fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum 

Szépfalvi Ágnes: Parkban (1996) 

A kép idilli, a háttérben egy tőből sarjadzó fűzbokor.

Szépfalvi Ágnes: Parkban (1996) | Fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum 

Dimitrij Dimitrijevics Zsilinszkij: Kettős portré: Peter és Irene Ludwig (1981)

A múzeum alapítóit is megörökítette a szovjet-orosz festő. A baloldali képen a műgyűjtőházaspár kertjére is rálátni. Azok ott akár tornyosuló európai ciprusok is (Cupressus sempervirens) lehetnek.

Dimitrij Dimitrijevics Zsilinszkij: Kettős portré: Peter és Irene Ludwig (1981) | Fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum 

Felugossy László: Mindenki halandó (2004)

A különleges atmoszférájú képen a négy női alak egy madarat vizsgál. A madár tartása a fehérhasú rétisasra (Haliaeetus leucogaster) emlékeztet, bár a csőre nem. Lehet esetleg galamb is, de sárgalábú galambot nem ismerek.

Felugossy László: Mindenki halandó (2004) | Fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum 

Hemrik László