„Kik is vagyunk?”

Slow architecture – Álmos Gergely építész írása

|

A slow architecture mint társadalmi-építészeti kollektív felismerés párhuzamosan fejlődött ki a slow food mozgalommal a 80-as években, habár ezzel az elnevezéssel akkor még nem volt jelen a közbeszédben. A felgyorsult igények és technológia zsákutcájával szemben próbált alternatív irányt megfogalmazni egyfajta fokozatosságot, mértékletességet szem előtt tartva. Nem keverendő össze a lassú, lusta építéssel. A slow kapcsán inkább a folyamatokhoz szükséges és elegendő időről beszélünk, ami a szabad alkotás alapja.

au_muhely_eszaki_szel_haza_600.jpgAU Műhely – Északi Szél Háza | Forrás: http://auworkshop.com/

Az építészet nem más, mint egy korszak akaratának a térbe való átültetése, amely él, változik és mindig új.” – Mies van der Rohe

Az építészet mi magunk vagyunk, és folyamatosan változunk. Az építészet mindig a társadalom igényeit tükrözi. Az építész csak az eszköz. A mértéktelen növekedés, az egyre nehezebben megfékezhető energiafelhasználás, a „bigger is better” (= a nagyobb jobb) felfogás, a megalomán projektek egy adott társadalom igénye és tükre. Csírájában, de elindult egy folyamat, ami még csak a változás szele, mely emberléptékűbb és tartalmasabb építészeti igényeket fogalmaz meg, kitöltve az űrt, amit az aránytalan vagyonfelhalmozásra alapozó „sztárépítészet” világa nem tudott betölteni. Mindannyian, az építészeti terek alkotói és használói a kéziféket szeretnénk behúzni, csak nem tudjuk még hogyan, és talán még kevesen is vagyunk hozzá. Ehhez ugyanis elengedhetetlen a kollektív társadalmi igény, annak felismerése és közös akarattá formálása.

Rem Koolhaas 2001-ben Junkspace című könyvében ír a végtelen felhalmozás okozta építési szennyezésről. Ha a space-junk (= űrszemét) az, amit az emberiség az univerzumban hagy maga után, akkor a “junk-space” (= hulladéktér) az a maradvány, ami bolygónkon marad utánunk. Épített környezetünk mint üledék. Mára látjuk, a modernizáció terméke nem a modern építészet, hanem az emberi ésszel fel nem fogható hulladéktömegek és -struktúrák, egy nagy masszába összeállva, ez a junk-space. Kritikai írása a sztárépítészek által létrehozott gyenge-minőséget ekézi kultúrtartalmi, társadalmi és építészeti értékében. A modernizációnak kitűzött célja volt a technológia és tudomány megosztása, hozzáférhetővé tétele, az építészetben való egybeolvadása. Ehelyett az eredmény inkább egy apoteózis, ahol sztárépítészek ontják a mega-struktúrákat, bálványként piedesztálra emelve az emberiség „nagyságát”. Ennek a hamis képnek a hajszolására egy édes-keserű példa az amúgy zseniális munkáikról híres Herzog & de Meuron által tervezett Hamburgi Filharmonikusok mega-projekt. A tervezettnél tízszer többe került a végén a beruházás, és tizennégy évbe telt a befejezése több leállással. Akár gondolhatnánk is, hogy ez slow, de nem az.

herzog_de_meuron_elbphilharmonie_hamburg_600.jpgHerzog & de Meuron – Elbphilharmonie Hamburg | Fotó: Iwan Baan / Forrás: https://www.archdaily.com/802093/elbphilharmonie-hamburg-herzog-and-de-meuron

„...a technika és építészet egészen közeli rokonok. Abban reménykedünk, hogy növekedésükben eggyé válnak, és elkövetkezik az az idő, amikor az egyik a másik kifejezőjévé válik.” – Ludwig Mies Van der Rohe 

A technológia mára pedig már ott tart, hogy nem volna szükségszerű bolygónk sem vizuális, sem természeti szennyezése, viszont rendszerszintű csapdában találta magát korunk építészete, mert a minőségi technológiai innovációk helyett az olcsóbb, rövid távú irányok felé haladunk. Ez mind a mai társadalom igényeit tükrözi, amelyet az önkritika hiánya, a túlzott fogyasztói életmód mentegetése jellemez. Talán az egyre sűrűsödő válságok fogják abba az irányba terelni az egyén és így a kollektíva igényeit is, hogy csak a racionálisan megengedhető út lesz a cél, nem a kényelem.

A rossz irányba haladás már 1941-ben megfogalmazódott Sigfried Gideon Tér, idő és építészet című könyvében, csak akkor még nem talált értő fülekre. Nem úgy, mint a ma már sokat emlegetett 1973-as alapmű, Ernt F. Schumacher A kicsi szép – Tanulmányok egy emberközpontú közgazdaságtanról című könyve. Az első olajválság idején fogalmazott meg mai szemmel nagyon hasznos axiómákat. A kisebb, de tartalmasabb dolgok felé fordulás egy sokkal emberközpontúbb felfogás, mely jellemző a mai kortárs építészeti felfogásra.

aires_mateus_monitoring_centre_in_lagoa_das_furnas_600.jpgAires Mateus – Monitoring Centre in Lagoa das Furnas | Fotó: Fernando Guerra / Forrás: https://www.archdaily.com/119676/building-in-lagoa-das-furnas-aires-mateus/ 

„Homo mensura – az ember a mérték” – Prótagorasz

A kortárs építészet mindinkább a kisebb, helyi, kézzelfoghatóbb léptékek iránt vonzódik, mely ökotudatos, gazdaságos, társadalmilag érzékenyebb irányokat és eszközrendszereket hoz magával. Még mindig örök a már elkoptatott, de annál fontosabb kifejezés: „a hely szelleme”. Minden helynek megvan a saját identitása, melyhez nem lehet egy globális, termékszemléletű építészeti formaöltést társítani. 

„A forma nem munkánk célja, hanem eredménye” – Mies van der Rohe

Ugyanakkor a modernizáció sablonépítészetét ellentmondás jellemzi: amennyire színes és változatos bolygónk karaktere mind helyi adottságokban, mind társadalmilag, kulturálisan, olyannyira nem őszinte, hogy formaiságában, azaz eredményében futószalagon jelennek meg a tucatépítészeti alkotások, melyek bárhova lepottyanthatóak. Egy kortárs alkotás odafigyel az ilyen helyi eltérésekre, mely megjelenik a terek eltérő használatban, arányokban, az anyaghasználatban, a tájolásban, geológiai adottságokban, éghajlatban, építési CO2 kibocsájtásban, újrahasznosításban és a fenntarthatóságban, azaz a használat közben keletkező energiafelhasználás minimalizálásában.  Ilyen például a helyi anyagok előnyben részesítése az import termékek helyett. A portugál tervezőpáros, Aires Mateus az azori-szigeteki megfigyelő- és kutatócentrum tervezésénél a helyi bazaltköveket használta, így a szigetre importálandó anyagokat a minimumra csökkentette. Hasonló magyar példa a Gereben Marián Építészek által tervezett Almagyar borterasz.

gereben_marian_epiteszek_almagyar_borterasz_600.jpgGereben Marián Építészek – Almagyar borterasz | Fotó: Dávid Lukács / Forrás: https://www.archdaily.com/539277/wine-terrace-and-spa-gereben-marian-architects

Rossz irány a magyar Alföldön ezzel szemben a mai családiház-építészetben megfigyelhető tendencia, a tájtól idegen, könnyűszerkezetes lakóházak elterjedése. A megrendelői igények az elérhető valósághoz képest ugyanis már a hitelintézetek segítségével is túl magasan vannak, így a költségeket az olcsóbb – a magyar lakóépület építészettől idegen – favázas szerkezetekkel nyomják le. Így kerül tömegével Ausztriából az alpesi fenyő a magyar pusztába. 

Az életmód gyorsulása hozza magával az igények folyamatos, gyorsuló változását, ami a hosszú távban (minimum 50-100 évben) gondolkodó építészet számára egyenlő a megsemmisüléssel. Képtelenek lesznek az épületek tartani ezt a tempót, és a felhasznált igénytelen anyagok mellett az igények megváltozása is egyre több épület bontását eredményezi majd ideje korán, így egyre több olcsó hulladék keletkezik. Fogyasztói szemléletünkben változtatni kell azon, hogy lehetséges megjavítani, átalakítani. A meglévő értékeket újra lehet gondolni és hasznosítani.

peter_zumthor_kolumba_museum_600.jpgPeter Zumthor – Kolumba Museum | Fotó: Jose Fernando Vazquez / Forrás: https://www.archdaily.com/72192/kolumba-musuem-peter-zumthor

A slow architecture szemlélete folyamatosan jelen volt minimum egyén szintjén, mint például Alvar Aalto vagy Frank Lloyd Wright épületeinél. Mai követői Peter Zumthor, Eduardo Souto de Moura, Wang Shu és még páran. Az építészek tudása megvan, de mint eszköz csak ajánlásokat tehet, ami vagy meghallgatásra talál, vagy nem. A társadalmi igényeket kell egységesen megreformálni, mert ameddig csak egyének szintjén van jelen, addig egy-két építész kiváltsága lesz, hogy a slow építészetet művelhesse.

eduardo_souto_de_moura_casa_das_historias_600.jpgEduardo Souto de Moura – Casa das Histórias | Fotó: Fernando Guerra / Forrás: https://www.archdaily.com/885229/eduardo-souto-de-moura-i-look-beyond-solution-i-look-for-an-expression

„Az építészet időtlen feladata, hogy testet öltött és megélhető létmetaforákat alkosson, melyek világban való létünket szervezik és irányítják. Az építészet az ideális életről szóló gondolatokat és képeket tükrözi, önti anyagba és örökíti át. Az épületek és a városok képessé tesznek minket rá, hogy a valóság formátlan áramlását elrendezhessük, felfoghassuk és emlékezetünkben raktározhassuk. Végső soron, hogy felismerjük és megjegyezzük, kik is vagyunk.” – Juhani Pallasmaa

Szombaton VIDEÓ PREMIER: Ludwig Live mïus X Attaray Visual a Ludwig Múzeum facebook oldalán!

Álmos Gergely építész, zeneszerző, a MIUS zenei projekt egyik alapítója. A zenekar május 9-én, szombaton este 8-tól az új helyzethez alkalmazkodva, egymástól elszakítva, de közös kompozícióba zárva jelentkezik Londonból és Budapestről, pótolva azt az űrt, amit az el nem játszott hangok és fények hagytak maguk után. A tagokat online összekapcsolva az Études de Battements című új albumról ad elő egy dalt a mïus a Sztojánovits Andreával közösen alkotott audio-vizuális kompozícióban. Az online koncertet a Slow life. Radikális hétköznapok című, egyelőre virtuális kiállítás inspirálta.

A bejegyzés trackback címe:

https://ludwigmuseum.blog.hu/api/trackback/id/tr6215661566

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása