Egy kiállítás, amely a jövőbe látott és a jelenre tapintott

|

A Lassú élet. Radikális hétköznapok című kiállítás áprilisban nyílt volna  a Ludwig Múzeumban. A kurátori csapat már hónapokkal ezelőtt kidolgozta a tárlat koncepcióját, és kiválasztotta a bemutatni kívánt munkákat, most mégis úgy tűnik, mintha a tárlat témája és alkotásai tűpontosan a jelenlegi helyzetre reflektálnának. Miként hatottak a mostani változások a kiállítás előkészületeire? Milyen mondanivalóval szolgálhatnak a kiválasztott művek a jelenlegi helyzetről? Többek között ezekről a kérdésekről beszélgettünk a kiállítás ötletgazdájával és egyik kurátorával, Popovics Viktóriával.

_0018677_600.jpgFotó Erdei Krisztina Riseset, Victory of the Sun (2009-2020) című projektjéből | Fotó: A művész jóváltából

Ludwig Múzeum: Mi volt a kiállítás alapkoncepciója? Hogyan alakult ez az elképzelés a tárlat anyagának összeállítása során?

Popovics Viktória: A kiállítás több hónapos előkészületei és a kollektív kurátori munkafolyamat során a koncepció nagy átalakuláson esett át, az alapgondolat azonban kezdettől ugyan az maradt: a lassúság, mint kritikai terminus. A lassúságot egy olyan fogalmi keretként gondoltuk el, amely jól használható az egyén szintjén, ugyanakkor a társadalom, a gazdaság és a globális világ működésére egyaránt kiterjeszthető. A globalizált világ és a felgyorsult életmód sokszoros válságára kívántunk reflektálni, pontosabban megvizsgálni, a kortárs művészet hogyan reagál az égető ökológiai, gazdasági, társadalmi jelenségekre, milyen válaszokat kínál az ezekből fakadó egyéni szintű problémákra.

oto_hudec_we_are_the_garden_2020_600.jpgOto Hudec Mi vagyunk a kert! installáció, 2020. | Fotó: A művész jóvoltából

A kiállítás előkészületeinek finishében derült ki, hogy a koronavírus terjedése miatt a múzeum bizonytalan ideig nem fogadhat látogatókat, betiltják a 100 fő feletti rendezvényeket, valamint életbe lépett az utazási tilalom és a határokat is lezárták. Nagyon gyorsan világossá vált, hogy a kiállítást a tervezett időpontban nem tudjuk megvalósítani. Le kellett mondanunk a nemzetközi szállításokat, tájékoztatni a résztvevő művészeket a kialakult helyzetről és egyik napról a másikra áttérni az otthoni munkavégzésre.

Közben nem tudtuk nem észrevenni, hogy a kiállításunk koncepciója, a beválogatott művek által felvetett problémák mennyire rezonálnak mindarra, ami épp körülöttünk történik. Hirtelen „radikális hétköznapok” következtek, alapjaiban változott meg az életünk, munkakörülményeink, fogyasztási szokásaink, társas kapcsolataink.

Bár a művek válogatásakor még sejteni sem lehetett, hogy 2020-ban egy világjárvány fogja lelassítani a világot, mégis egyes munkák erősen reflektálnak a mostani időszakra. Melyek ezek a művek?

Különös aktualitást nyertek most azok az alkotások, amelyek a társadalomból való kivonulás, az eszképizmus különböző lehetőségeit mutatják be, annak mentális hatásaira világítanak rá. Erdei Krisztina Riseset, Victory of the Sun (2009-2020) c. projektje azt az időszakot dolgozza fel, amikor a művész kecskepásztorként dolgozott Törökországban egy kivonuláspárti csoport által létrehozott gazdasági- és életmód-közösség tagjaként. A fotósorozat egy olyan, az önkéntes egyszerűség jegyében vállalt alternatív életmódot dokumentál, amelynek kereteit mindössze a felkelő és lenyugvó nap jelöli ki. 

Oto Hudec szlovák képzőművész Ha lenne egy folyóm (2012) c. műve egy 21. századi Noé bárkája, amely a túléléshez szükséges alapvető feltételeket gyűjti egybe szimbolikusan, miközben a válsághelyzetben való közösségi összefogás és szolidaritás, valamint az egyéni érdekek háttérbe szorításának fontosságára hívja fel a figyelmet.

oto_hudec_if_i_had_a_river_2012_textile_courtesy_of_the_artist_and_gandy_gallery_bratislava_600.jpgOtto Hudec Ha lenne egy folyóm (2012) | Fotó: A művész jóvoltából

Kaszás Tamás Eszképista történet (Az Erdei Iskolából, 2016) és Eszképista kertészkedés (2016-2020) c. videómunkáinak inspirációs forrása a polgári engedetlenség atyja, Henri Thoureu, aki csaknem 200 évvel ezelőtt a „vissza a természethez” rousseau-i elvét valósította meg, amikor elvonulva a civilizációtól kiköltözött a Walden tó partjára.

kaszas_tamas_eszkepista_kerteszkedes_4_600.jpgKaszás Tamás Eszképista kertészkedés (2016-2020) | Fotó: A művész jóvoltából

A különös aktualitást nyert művek közül az ex-artists’ collective (Kaszás Tamás és Lóránt Anikó) egy esetleges gazdasági és ökológiai összeomlás idejére tervezett Ínségeledelek (2011) című növénygyűjtögető és -szárító pavilonját emelném még ki, amely készülésének évében még disztópikus víziónak számított, mára fogyasztási szokásaink és a természetben fellelhető táplálékokhoz való viszonyunk radikális átalakulásának szükségességét példázza.

never_work_contemplatio_zaszlok_600.jpg

Kaszás Tamás munkája | Fotó: A művész jóvoltából

A tárlat számos témát érint, műfajilag és anyaghasználatot tekintve is széles spektrumon mozog. Földrajzilag is sokféle területet érintenek a művek?

A kiállítás térben is nagy ívet fut be, az amazonasi esőerdőktől egy magyar ősvadonig, a tarcali Terrapolisig. Ursula Biemann svájci művész egész termes videóinstallációja, a Forest Law (2014) egy amerikai olajvállalat által az ecuadori esőerdőben okozott visszafordíthatatlan károkról és a helyi őslakosságot érintő jogsértő intézkedésekről szól. Az „Amazonas” és nagyvállalat között zajló pert feldolgozó video-esszé bár földrajzilag egy “távoli” esettanulmány, mégis közvetlen környezetünkre vonatkoztatható, a természettel kötött szerződés törékenységére világít rá. Bartha Gabó a tokalj-hegyaljai Tarcal településen egy kísérleti, sokféle gyakorlatot ötvöző művészi permakultúrát alakított ki, melyről Koronczi Endre készített három epizódos videóinstallációt. A Donna Haraway feminista elméletíró által inspirált Terrapolisban az odalátogatóknak egy hibrid gasztronómiai-művészeti élményben lehet részük, ahol a lassú étkezés, a (gyom)növények tisztelete és a természet folyamataiba való be nem avatkozás a legfőbb alapelvek közé tartozik.

ursula_biemann_paulo_taveres_forest_law_2014_multimedia_installation_courtesy_of_the_artist_600.jpgUrsula Biemann, Paulo Tavares Forest Law (2014), részlet a videóból | Fotó: A művész jóvoltából 

A kiállítás megnyitója tehát eltolódik, de nem maradnak az érdeklődők információ nélkül. Honnan értesülhetünk a tárlatról és a művekről szóló hírekről, érdekességekről?

A Lassú élet. Radikális hétköznapok kiállítás az elkövetkező hetekben, hónapokban a social distancing jegyében az online térbe költözik, ahol a projektben résztvevő kurátorok, művészek és szakemberek osztják meg tapasztalataikat, kérdéseiket, ezzel is segítve a körülöttünk zajló folyamatok megértését, feldolgozását.

Most fékezésre kényszerült a világ, a gazdaság lelassult, a globális kereskedelem megtorpant, miközben nagyanyáink tudása - a kenyérsütéstől a háztáji zöldségtermesztésig - felértékelődni látszik. Sok múlik most azon, mit értünk meg a körülöttünk zajló folyamatokból. A jelenlegi krízishelyzet és az előttünk álló válság a rendszerszintű lassítás létjogosultságát fogja igazolni. Jó lenne, ha az életünk sem ugyanabban a gyors mederben folyna majd tovább.

A kiállítás kurátori csapatának tagjai: Csizek Petra, Jan Elantkowski, Készman József, Petró Zsuzska, Popovics Viktória, Timár Katalin, Üveges Krisztina

vp_600.jpgPopovics Viktória | Fotó:  Somogyvári Ágnes

A bejegyzés trackback címe:

https://ludwigmuseum.blog.hu/api/trackback/id/tr2215565160

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.