Ludwig Múzeum Blog

Az 58. Velencei Képzőművészeti Biennále Magyar Pavilonjában Waliczky Tamás újmédia-művész Képzelt kamerák című kiállítását láthatta a közönség 2019-ben. Ahogy az már hagyománnyá vált, a velencei kiállítást Budapesten is bemutatjuk.  A művész egyenesen Hongkongból érkezett hozzánk, hogy részt vegyen a kiállítás rendezésében, amely közben műveiről, médiaművészetről, Hongkongról és sok egyéb érdekes témáról beszélgettünk.

Waliczky Tamás művei a 2019-es Velencei Biennále Magyar Pavilonjában | Fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum

Ludwig Múzeum (S. Zs.): A Velencei Biennálén, a Magyar Pavilonban bemutatott Képzelt kamerák című kiállítás most Budapesten, a Ludwig Múzeumban lesz újra látható. Mennyiben változtat a pavilon és a Ludwig kiállítótere közti különbség a tárlat bemutatási módján?

Waliczky Tamás: Ugyanazt az anyagot mutatjuk be Budapesten is, mint Velencében. Természetesen lesznek különbségek. A Ludwig Múzeumban három egybefüggő termet kaptunk a kiállításra, ezek L-alakban helyezkednek el. A Velencei Biennále Magyar Pavilonjában körbe lehetett menni egy átrium körül, tehát a képek, videók és az installáció elhelyezését meg kellett változtatnunk. Szegedy-Maszák Zsuzsával, a kiállítás kurátorával és Szepesi Annával, aki állandó alkotótársam, igyekeztünk egy logikus, de izgalmas szerkezetet kialakítani a kiállított művekből és az adott térből.

Waliczky Tamás művei a 2019-es Velencei Biennále Magyar Pavilonjában | Fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum

A megvilágítás is nagyon más a Ludwig Múzeumban, mint Velencében volt. Velencében egyáltalán nem használtunk lámpákat. Csak természetes fény volt, ami napszakonként és évszakonként változott. Ezért a lightboxok teljesen más hatást keltettek kora reggel, mint késő délután. A Ludwig Múzeumban konstans belső világítás van.

Az interaktív installáció Velencében az átriumban volt elhelyezve, és a Velencei égboltot és környezetet videózta, azt másolta össze a látogatók arcképével. Budapesten egy belső térben ezt nem tudjuk megoldani, ezért egy előre elkészített drónfelvételt fogunk használni a budapesti égboltról és a Ludwig Múzeum környezetéről. Végezetül lesz két új mű is, amit a közönség itt láthat először, az Üveglemez-néző és a Spirál-flipbook kamera.

A sorozat több műve is foglalkozik a flipbook technikával, ami sokunkat gyerekkorunk egyik kedvenc játékára emlékeztet. Mi az oka a flipbook iránti érdeklődésének?

A flipbook az egyik legrégebbi, legegyszerűbb mozgóképes technika. Mivel az én Képzelt kamerák sorozatom a fotográfia és filmkészítés története előtti tisztelgés is, ezért a flipbook technikával való játék nagyon fontos számomra. Újmédia- és animációs művészként határozom meg magam. Az animációban a flipbook a kezdetektől a mai napig használt technika, az animátorok a mai napig úgy pörgetik az ujjaik között az elkészült rajzokat, mintha flipbookot néznének, így tesztelik a rajzolt mozgást. Újmédia-művészeti szempontból a flipbook egyike azoknak a korai találmányoknak, amivel a technikai, gépeket használó művészet elkezdődött.

Igyekeztem a flipbook technikát többféleképpen megjeleníteni a grafikáimon és beépíteni az általam kitalált szerkezetekbe.

Van ennek egy ironikus, humoros rétege is, hogy ezek a bonyolult, komoly szerkezetek működhetnek ilyen primitív, játékos technikával is.

Waliczky Tamás: Spiral-flipbook kamera, 2019 | számítógépes grafika, lightbox

A velencei kiállításának komoly szakmai visszhangja volt. Foglalkozott vele többek között az ArtPress, az Artribune, a Brooklyn Rail. A The New Scientist a Biennále „legtudományosabb kiállításai” közé válogatta. Mennyi ezekben a kamerákban a tudomány és mennyi a művészet?

Nagyon örültem a The New Scientist magazin meghatározásának. 1982 óta dolgozom együtt programozókkal, mérnökökkel. Jelenleg is egy olyan egyetemen tanítok, ami tudományos-technikai és nem művészeti egyetem. Főleg a kilencvenes években a Karlsruhei ZKM-ben az volt a deklarált célunk, hogy tudomány és művészet összekapcsolódjon. Ezek szerint átjön valami ezekből az erőfeszítésekből, és a világ egyik legnépszerűbb tudományos újságja elfogadja a műveimet „tudományosnak”.

Remélem, hogy azért a munkáim művészi rétege sem vész el.

Számomra ez egy folyamatos, izgalmas kihívás, olyan munkákat létrehozni, amelyek jól egyensúlyoznak esztétika és technika között.

Waliczky Tamás művei a 2019-es Velencei Biennále Magyar Pavilonjában | Fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum

Mi a helyzet most Hongkongban? Hogyan befolyásolták a mindennapjait az elmúlt hónapokban zajló történések, tüntetések, járványügyi helyzet?

Hongkong nagyon nehéz helyzetben van. Hat hónapja folyamatosak a tüntetések, amik egyre agresszívabbak. A tüntetők céljai tiszteletre méltóak, a lakosság nagy része szimpatizál velük. De egyrészt senki nem tudja, hogy mi lesz ennek a vége, másrészt a hétköznapokban elég fárasztó állandóan arra figyelni, hogy melyik metróvonalat zárták le, vagy melyik kereszteződésnél használnak könnygázt a rendőrök.

Ráadásul most megérkezett a Vuhan koronavírus is. Egy olyan helyzetben, ahol a „mainland” kínaiak és hongkongiak között eleve nagy a feszültség, ahol már senki nem hisz a kormánynak vagy a rendőrségnek.

Attól félek, hogy az a Hongkong, amit megszerettem, már nem létezik és talán soha nem is jön vissza.

Utcakép a tüntetések nyomaival a City University of Hong Kong épülete mellett | Fotó: Waliczky Tamás

 Mennyire jelenik meg a jelenlegi krízishelyzet a hongkongi kortárs művészek alkotásaiban?

Sokan csinálnak műveket a tüntetésről, de én még egyetlen igazán jó munkát sem láttam. Valószínűleg hosszabb időre van szükség ahhoz, hogy valaki maradandót alkosson erről a témáról. Most talán még túl közeli, túl friss.

Mindenesetre valószínűleg ez a világ legjobban dokumentált tüntetése.

Több száz fotós és filmes rögzít mindent, és minden tüntetőnél van mobiltelefon is, amivel azonnal online közvetíthet a világhálóra. Hallottam, hogy Aj Vej-vej stábja folyamatosan forgat Hongkongban, és nekem is van olyan doktoranduszom, aki hónapok óta semmi mással nem foglalkozik, csak fotózza meg videózza az eseményeket. Ebből a rengeteg nyersanyagból előbb-utóbb csak csinál valaki valami érdekeset.

Érdekes módon a tüntetők hozzák létre a legjobb műalkotásokat. Ezek hirtelen a helyszínen létrejövő performanszok vagy efemer szobrok, ráadásul általában nem egy-egy ember alkotásai, hanem közösségi alkotások. Némelyik ezek közül szerintem nagyon szép és kifejező.

Már egy évtizede tanít újmédia-művészetet a Hongkongi Egyetemen. Milyen különbségeket, illetve hasonlóságokat lát az ottani és a magyarországi újmédia-művészet között?

Az az érzésem, hogy Hongkongban – és általában Ázsiában – sokkal jobban elfogadják az elektronikai eszközöket a művészetben, mint Európában. A mi iskolánkban például nem tanítanak festést, szobrászatot vagy más hagyományos művészi technikát. Rajztanítás van, de inkább mint valami meditatív vagy hagyományőrző tevékenység. Ellenben tanítunk robotikát és sok másik kifejezetten „tudományos” tantárgyat.

Korábban éltem Japánban is. Ott egy konferencián az európai dizájnereket úgy mutatták be, mint a „számítógépkorszak előtti” embereket, körülbelül mintha dinoszauruszokat mutatnának a közönségnek.

Nekem például állandóan kételyeim vannak a számítógép-technika használatával, néha kifejezetten rossz érzésem van látva, hogy mire használják ezt a technikát. Hongkongban vagy Japánban sokkal pozitívabban nézik az új média térfoglalását.

Waliczky Tamás a velencei Magyar Pavilonban | Fotó: Boros Géza / Ludwig Múzeum 

A Waliczky Tamás: Képzelt kamerák című kiállítás csütörtökön, február 13-án nyílik a Ludwig Múzeumban, 18 órakor.

A megnyitó után a művész rendhagyó tárlatvezetést tart az érdeklődőknek. 

Február 14-én, pénteken, délelőtt 10 órától Waliczky Tamás előadást tart a MAPS 2020 konferencián, amelyről bővebben az esemény weboldalán tájékozódhat.

A kiállítás március 29-ig látogatható.