Egy ember pózol a központi pavilon előtt NOW EVERY SHIT IS ART feliratú vécédeszkával a nyakában. Vajon ki lehet ő: akcióművész, egy vicces dilettáns, civil aktivista vagy csupán egy feltűnési viszketegségben szenvedő látogató? Ez nem egy Király Tamás-show, hanem maga a valóság: celebek és protestálók a jó öreg Velencei Biennáléról.
Még javában tart az idei Velencei Biennále, érdemes hát felidézni a nyitónapok pörgéséből, amikor is a látogató gyakran botlik extravagáns alakokba, akinek a produkciójáról nem lehet tudni, hogy ez most komoly – a hivatalos performance-szekció része – vagy valamiféle magánakció. Mindig vannak, akik így szeretnének lecsippenteni valamit abból a hatalmas médiafigyelemből, ami a megakiállítást övezi. Így volt ez idén is. Fenti figura például visszatérő szereplő Velencében: egy brazil szobrászművész, bizonyos Fabio di Ojuara, aki rendre fel szokott bukkanni az effajta világeseményeken elmaradhatatlan attribútumával, a WC-ülőkével a nyakában. (A képen szintén Velencében látható 2017-ben – a fák mögött a Magyar Pavilon).
A Biennále központi pavilonja előtti tér kezd egyfajta Hyde Park Speaker’s Cornerként funkcionálni, ahol boldog-boldogtalan igyekszik felhívni magára a figyelmet. Mint például ez a gömbölyödő meztelen hasát büszkén mutogató terhes hölgy (művésznő?), aki erre az alkalomra készített fellépőruhája szegélyére körben a következő feliratot varrta:
Ez a legjobb műalkotás.
Róla nem tudjuk, hogy kicsoda | fotó: Pálos György
A berlini páros, Eva & Adele már veteránnak számít a Biennále felhozatalában, nélkülük szó szerint szürkébb lenne az összkép. Idén ciklámenszínbe öltöztek és bárkivel szivélyesen megálltak egy fotó erejéig. 1991 óta állandó statisztái a jelentős művészeti eseményeknek és megnyitóknak.
Nyilvános megjelenéseiket folyamatos művészi előadásnak, műalkotásnak tekintik.
Kevésbé ismert, hogy kiállító művészként is tevékenykednek. CV-jük – akárcsak az öltözékük – igazán egyéni: mindössze a magasság-, mell-, derék- és csípőméretükből áll.
Eva & Adele véletlen találkozása Juliával | fotó: Boros Géza
A senior kategória oszlopos tagja Liv Reidun Brakstad, aki 1995 óta van jelen a Biennálén. Van, amikor más művészek installációjába beállva kötöget (például 2005-ben a Magyar Pavilonban Kicsiny Balázs kiállításán), máskor harcos környezetvédőként lép fel, mint 2017-ben, amikor egy világtérkép-mintás otthonkában, bekötözött kézzel és lábbal próbálta felhívni a figyelmet a Föld sérülékeny voltára. A 76 éves norvég performance-művésznő idén fehér jelmezben egy Memento mori feliratú táblával járkált fel, s alá.
Reidun Brakstad 2017-ben és idén Velencében | forrás:www.livreidunbrakstad.no
Aztán ott vannak az olyan lúzernek kinéző figurák, mint ez a Biennále főbejáratánál szobrozó öltönyös úr a nyakában egy„Feleséget keresek” táblával. Ha rákeresünk a nevére, kiderül, hogy szintén régi motoros, Carmine Caputo di Roccanova végzett festő, szobrász és építész, a „geometrikus manierizmus egyetlen követője”, aki rendszeresen felbukkan a különféle kiállításokon és művészeti vásárokon nyakában a táblával.
Neki ez a projektje.
Carmine Caputo di Roccanova | fotó: Boros Géza
Erről a bejárat előtt kék sisakban álldogáló csókáról sem gondolnánk, hogy komoly művész. Pedig érdemes rá figyelni! Ő Thierry Geoffroy „Ezredes”, a biennalizmus kritikai platformja létrehozója és első számú aktivistája.Öltözéke decens, kék rohamsisak és láthatósági mellény, de láthattuk már gázálarcban és csokornyakkendőben vagy éppen egy ejtőernyőt húzva maga után.
Thierry Geoffroy/COLONEL | fotó: Boros Géza
A dán konceptualista művész projektje a Biennalist, amely megkérdőjelezi a legbefolyásosabb globális művészeti események strukturáját. Komolyan veszi a kétévenkénti témákat és a helyszínen tanulmányozva teszteli a biennálék helytállóságát, annak érdekében, hogy hozzájáruljon a diskurzushoz, amit a Velencei Biennále vagy a Documenta akarnak létrehozni. Kellemetlen kérdéseket szokott feltenni, mint például a turisztikai ipar és az óriásrendezvények szimbiózisa, ami különösen helytálló egy olyan városban, mint az overturism súlytotta Velence.
Thierry Geoffroy/COLONEL: Miért van a Biennáléknak hülye címe? | forrás: www.flickr.com
Geoffroy vitát ösztönző köztéri manifesztumként 1991 óta sátrakat használ, melyekre feliratokat fúj. A sátor világszerte elismert szimbóluma a vészhelyzetnek és a bizonytalan életkörülményeknek. És most vészhelyzet van – vallja – sok égető témát sürgősen kellene kezelni, mielőtt túl késő lenne.
A művészek a társadalom rendellenes működésének a lázmérői.
Erre hozta létre az Emergency Art formációt, amelyben olyan művészek vesznek részt, akik folyamatosan riasztanak, felismerve a zavarokat és a leginkább sürgető globális kérdéseket. Egy másik kezdeményezése a Critical run, melynek során művészek, kurátorok, múzeumigazgatók és érdeklődők futás közben vitatnak meg fontos kérdéseket.
Biennalista toborzó plakát / Kritikus futás Thierry Geoffroy/COLONEL vezetésével, Velence, 2019 | forrás: www.colonel.dk
Idén is volt ilyen futás Velencében. Geoffroy vallja, hogy "a művész egyetlen lehetséges útja, hogy elkerülje a szerepének tisztán funkcionálissá válását az, hogy
folyamatosan megkérdőjelezi azokat a struktúrákat, amelyeken a művészetét bemutatják."
Hasonló felfogást képvisel a futurequestionmark nevű olasz művész (csoport?) azzal a különbséggel, hogy róluk azt sem tudjuk, hogy kicsodák, személyesen soha nincsennek jelen. A Biennále sajtónapján az Arsenaléban végrehajtott illegális akciójuk kivitelezője például egy biztonsági őrnek öltözött színész lehetett, aki egy Venice Welcome Service (fiktív) egyenruhában a látogatók elé toppanva váratlanul elállta az utat, a barátságtalan gesztussal a jelenlegi olasz politika "represszív üdvözlő" voltának a kétértelműségére felhíva a figyelmet.
Futurequestionmark: Érdekes idők várnak. Illegális akció a Velencei Biennálén, 2019. | fotó: Boros Géza
A radikális street art formáció olyan további égető témákkal foglalkozik, mint a migráció, a környezetszennyezés, a Brexit, vagy a Velencébe behajtó hajómonstrumok elleni tiltakozás. A futurequestionmark számos provokatív akciót hajtott már végre Velencében. Tavasszal például a felújítás alatt az Accademia-hídon a palánkon kukucskáló nyílást alakított ki, ahonnét a Canal Grande panorámáját fizetés ellenében lehetett megnézni, az egyre inkább skanzenné váló városban
mintegy megelőlegezve a nem is olyan távoli jövőt.
KUKUCS!
Futurequestionmark: Pay, look, go away! | forrás: www.stagramer.com
A bejegyzés trackback címe: