Január 31-én nyílik az Iparterv 50+ című kiállítás a Ludwig Múzeumban. A tárlat egy eseménysorozat része, amellyel a múzeum az 1968-ban és 1969-ben az Iparterv irodaépületének dísztermében megrendezett legendás kiállítások 50 éves évfordulóját ünnepli. Milyen legendák kötődnek a kiállításokhoz? Miért voltak történelmi jelentőségűek ezek a tárlatok? Többek között ezekről a kérdésekről is beszélgettünk Készman Józseffel, az Iparterv 50+ egyik kurátorával.
Az 1968-as Iparterv-kiállítás katalógusának borítóterve, amelyet Kemény György készített | forrás: Artpool Művészetkutató Központ
Ludwig Múzeum: Tulajdonképpen hogyan lehet definiálni az Iparterv-csoportot? Miért volt művészettörténeti jelentőségű a két kiállítás?
Készman József: Sinkovits Péter, az Iparterv kiállítások rendezője fogalmazta meg az utólag kiadott Dokumentum 69–70 című katalógusban, hogy: „a kiállítás koncepciója az volt, hogy azokat a művészeket mutassa be, akik az aktuális törekvések legjellemzőbb változatait képviselik. Ezek a fiatalok nem folytatták közvetlenül a hagyományokat, hanem a világ művészetének jelenlegi állapotában próbáltak tájékozódni, a leghaladóbb avantgard törekvésekkel együttlépni. Törekvésük az volt, hogy elszakítsák azokat a kötelékeket, amelyek a hagyományos, megoldott, feldolgozott művészi formákhoz kötötték őket, amelyek az alkotás gesztusát fékezték. Szabadon próbáltak gondolkozni a világ jelenségeiről, új formákat kerestek élményeik kifejezésére.” /1970. aug. 23. Sinkovits Péter/
A legendás 1968-as első Iparterv-kiállítás terme az Iparterv Deák Ferenc utcai épületének dísztermében | forrás: Artpool Művészetkutató Központ
Az első Iparterv-kiállításon szereplő művészek tehát nem képeztek egységes csoportot sem stilárisan, sem egyéni törekvéseik szintjén, hanem egy alkalmilag összeállt csoport volt, amelynek tagjai
1968-ban elsőként tudtak zsűrimentes kiállításon megjelenni úgy, hogy a nyugat-európai, vagy az egyetemes művészeti tendenciákat képviselték. A modernitás, illetve a modern művészet első csoportos deklarált megjelenése volt ez
még akkor is, ha csak néhány napig volt nyitva.
Számos legenda kering az első kiállítást illetően. Mit lehet tudni a történtekről?
Valóban többféleképpen emlékeznek vissza a résztvevők, sőt olyan is előfordult, hogy ugyanaz a személy különböző módon idézte fel a történteket az évek során. A visszaemlékezések egyik változata szerint a megnyitó után rögtön elkezdtek gyűlni a fellegek a kiállítás körül, úgyhogy összesen néhány napig volt csak nyitva, lekapcsoltatták a kiállítótérben a villanyt, aztán rövid időn belül le is bontották a kiállítást.
Az egy évvel később megrendezett második kiállítás előtt már volt zsűrizés?
Igen, a második tárlat nyitása előtt már volt zsűrizés, és meg is maradt a jegyzőkönyv. Ugyanakkor volt olyan is, hogy a zsűri által nem javasolt műveket mégis kiállították.
Milyen hatással volt az Iparterv a következő generációk művészeire?
Az Iparterv meghatározó tény, a művészettörténeti kánonban szereplő nagyon fontos ügy, sokszor talán kicsit a magyar művészet „szent tehene is”. Ugyanakkor az iparterves művészek később a saját egyéni pályájukat járták, így olyan direkt összefüggések nem mutathatók ki a későbbi generációk művészetében, minthogy valaki az Iparterv hatására „ipartervszerűen” kezdett gondolkodni, és ez megjelenik a munkájában, de azt megpróbáljuk a mostani kiállításon bemutatni, hogy a mester-tanítvány viszonyban hogyan forgatódik vissza az „ipartervesség”.
Az Iparterv-csoport tagjai 1969-ben Lakner László teraszán | fotó: Baranyay András / Artpool Művészetkutató Központ
Mi az Iparterv 50+ című programsorozat alapkoncepciója?
Az ötven éves évfordulóra olyan eseménysorozattal készülünk, amelynek fókuszában a március 22-én és 23-án megrendezésre kerülő konferencia és kerekasztal-beszélgetés áll, és ehhez kapcsolódik a január 31-én nyíló kiállítás, illetve vetítések és még sok egyéb program. Nagyon fontos kiemelnünk, hogy mivel az Iparterv-kiállításoknak több rekonstrukciós kísérlete volt már az elmúlt évtizedekben,
arra gondoltunk, hogy ezúttal nem rekonstruálni szeretnénk, hanem kicsit körbejárni a témát.
Mikor voltak ezek a rekonstrukciós kiállítások, illetve hommage-ok?
Az első 1980-ban az eredeti helyszínen, az Iparterv-iroda épületében, Iparterv 68–80 címmel. Utána 1988-ban és 1989-ben a Fészek Galériában, Hommage à Iparterv 1968/69 címmel. A harmadik kiállítást Fabényi Julia rendezte a kiállítókkal együttműködésben 1998-ban A magyar neoavantgárd első generációja 1965–72 címmel a Szombathelyi Képtárban.
Hogyan fogja a mostani kiállítás „körbejárni” a témát?
Azt szerettük volna megnézni, hogy az egykori iparterves művészek 50 év elteltével milyen utakat jártak be, milyen munkákat hoztak létre. Ezt tükrözi a tárlat címe is: Iparterv 50+. Érdekes lehet a jelen felől újra gondolni, esetleg átkeretezni gondolataikat erről a fontos, kánonképző jelentőségű kiállítássorozatról.
Épül a kiállítás a Ludwig Múzeumban. A falon Tót Endre művei | forrás: Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum Adattár és Digitális Archívum
A Ludwig Múzeum tárlatát megtekintő látogatók hogyan ismerhetik meg az Iparterv történetét?
A tárlat első részében lesz egy információs tér, ahol dokumentumok szintjén fel fog bukkanni az egykori Iparterv I–II., plusz az egésznek a kontextusa. Körbejárjuk az előzményeket, hogy milyen fontos kiállítások voltak az Iparterv előtt a hatvanas években, és ez mire futott ki. Emellett készül még egy összegzés, amely interaktív módon mutatja be az események, helyszínek, személyek és színterek közötti kapcsolati hálót, az egyes csomópontokra kattintva pedig bővebb információk jönnek fel.
Hány művész alkotásaival találkozhatunk a kiállításon?
A művésznévsor egyrészt az 1968-as, 1969-es kiállítás résztvevőiből áll. Ezen kívül utólag kiadtak egy katalógust, melyben szerepeltek olyan művészek is, akik a két tárlaton nem állítottak ki, pl. Erdély Miklós, aki a kiállítótérben performanszaival szerepelt. Így összesen 18, az Ipartervhez kapcsolódó művész alkotásai láthatóak majd, illetve beemeltük a kiállításba 8 olyan fiatalabb művész munkáit is, akiknek az iparterves művészek voltak a mestereik, és valamelyik alkotásukra reflektálnak.
Érdekesség például, hogy Kemény György is szerepelni fog most a kiállítók között, aki nem volt kiállító iparterves művész, viszont anno a kiállítás plakátját, meghívóját, katalógus dizájnját ő készítette, és szervesen kapcsolódott a kiállítókhoz. Az egykori plakátokat is bemutatjuk, és megkértük arra, hogy a mostani kiállításra is készítsen egy plakátot, ez is látható lesz, amikor belépünk a kiállítás bejáratán, ahol a múlt és a jelen művészete fog találkozni egymással.
Az első Iparterv kiállítás meghívója | forrás: Artpool Művészetkutató Központ
Az Iparterv 50+ című kiállítás megnyitója január 31-én, 18.00 órakor kezdődik. A tárlatot 2019. február 1. és március 24. között tekinthetik meg az érdeklődők.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.