Ludwig Múzeum Blog

Felöltöztetett falak, pulóverszobrok, párizsi luxus divatmárka, eltorzított formák, a ruha mint második bőrünk: ezek Erwin Wurm Ruhaszobrai. Többek között ezeket a műveket is megtekinthetik a látogatók a Ludwig Múzeumban, Erwin Wurm: Egyperces munkák.A szobrászat mint program című, most vasárnap záró kiállításán.

A Falpulóver nyakkivágása | fotó: Végel Dániel

Erwin Wurm közel harminc éve alkot, és feszegeti a szobrászat határait, ezért lényeges volt számára, hogy túllépjen a hagyományos szobrászati témákon, illetve anyagokon. Így kezdett el textillel dolgozni, és a ruha, öltözék témájával foglalkozni. A nyolcvanas évek végén például egy olyan sorozat darabjait mutatta be, amelyek dobozokban található, összehajtogatott ruhák voltak. Ezeket a látogatóknak a rajzos-szöveges használati utasítás szerint kellett kihajtogatni, felpróbálni, összehajtogatni és végül visszarakni a dobozba. Bár ezek a művek nem szerepelnek a Ludwig Múzeum kiállításán, számos Ruhaszobrot láthatunk a kiállítótérben.

A kép jobb oldalán látható szobrot a művész önmagáról mintázta | fotó: Végel Dániel 

A Ruhaszobrok ötlete, ahogy Wurm összes munkája, abból az elképzeléséből fakad, hogy a világon minden felfogható szoborként, illetve bármilyen cselekvés értelmezhető szobrászati tevékenységként. Wurm ezt az elképzelést úgy magyarázza, hogy ha agyagból készít szobrot, akkor elvesz, illetve hozzátesz az anyaghoz; tehát térfogatot csökkent, vagy növel. Ugyanez történik, amikor az ember felszed vagy lead pár kilót, hiszen olyankor is nő vagy csökken a térfogat, tehát a hízás és a fogyás is felfogható szobrászati munkaként. Ebből következik, hogy

az ember maga, vagyis mi magunk vagyunk a legelső szobrok.

Így érthetővé válik Wurm azon elmélete, miszerint az öltözködés is felfogható szobrászati tevékenységként, hiszen amikor belebújunk egy pulóverbe, akkor mozgatjuk a karjainkat, egy csomó testhelyzetet felveszünk, és így gyakorlatilag különböző szobrokat hozunk létre. Készítünk egy ilyen pillanatról egy fényképet, és kész van a műalkotás. „Egyszerű és gyors, és sokkal könnyebb, mint bronzból szobrot készíteni” – teszi hozzá a művész.

Erwin Wurm elmosódva a Falpulóver előtt | fotó: Végel Dániel

Wurm sokat foglalkozott a kettő és három dimenzió közötti váltással, amelyet a szobrászat lényegeként fog fel. Rájött arra, hogy amikor egy ruhadarabot lerakunk az asztalra, akkor maga a ruha kétdimenzióssá válik. Amikor magunkra vesszük, akkor alakul át háromdimenzióssá. Valójában azonban nem a ruha lesz térbeli, hanem mi magunk jelentjük a harmadik dimenziót. Ez a gondolatmenet inspirálta, hogy megalkossa pulóverszobrait: 18 vagy akár 25 pulóvert is egymásra húzott, így a ruhadaraboknak anélkül lett térbeli kiterjedése, hogy viselte volna őket valaki.

Wurm szerint a ruha, amit hordunk, a második bőrünk, a házunk pedig a harmadik. Ezek a rétegek óvnak minket, biztonságban érezzük magunkat bennük. Ebből a gondolatból kiindulva nagy falakat, szobákat, sőt, egész épületeket kezdett felöltöztetni. A Ludwig Múzeumban látható nagyméretű installáció is ebbe a sorozatba tartozik. A Falpulóver névre hallgató alkotás egy hagyományos kötött pulóver hatalmas méretűre nagyítva, amelyen megtalálható a nyakkivágás és a lelógó ujjak.

A kiállítótér közepén kifeszített Falpulóver | fotó: Végel Dániel

A kiállítás egyik kurátora, Készman József úgy fogalmaz, hogy Wurm munkái egyszerű ötletekre épülnek, amelyek „kifordítják alapvető létezésformájukból a megszokott dolgokat”. A ruha felfogható úgy, mint a külvilág és az „én” közötti határfelület, illetve társadalmi-kulturális jelhordozó, hiszen „számos információt nyújt viselője életéről, társadalmi helyzetéről, divatról, korról, miközben hozzájárul az identitás megteremtéséhez is”.

Ebből a szempontból különösen érdekes a Hermés-szobrok terme. Ebben a térben olyan szobrokat láthatunk, amelyek a híres francia luxusmárka ruhadarabjait viselik.

A Hermés-szobrok terme | fotó: Végel Dániel

A történet úgy kezdődött, hogy amikor Wurm az Egyperces szobrok, majd a Red Hot Chili Peppers videóklipje révén híressé vált, számos ruhamárka felkereste, de csak a Hermés felkérését fogadta el. Wurm szerint „kész őrület, hogy milyen eszement áraik vannak, de az az igazság, hogy olyan dolgot hoznak létre, ami megfogja az embereket: divatikonokat alkotnak.” Az ikonteremtés jelensége mindig is érdekelte, többek között ezért fogadta el a felkérést. Bár egy-egy darab annyiba kerül, mint egy normális nyugat-európai ember három éves jövedelme, mégis vannak – főleg külföldi vásárlók – akik megveszik – meséli Wurm. A sorozat 2008-ban készült, pont egy olyan időszakban, amikor a Hermés körül konfliktusok zajlottak. Angliában fiatalok tüntettek ellene, betörtek az üzletekbe, aztán a tüntetőkhöz tömegek csatlakoztak. A sorozat darabjait a Hermés párizsi bemutatótermében állították ki, illetve további nagyvárosok üzleteiben. Ennek ellenére, a művész elmondása szerint, a sorozat megalkotásával magát a hermési ideát kritizálta. Bár használta a divatcég ruhadarabjait,

soha nem engedte, hogy reklám váljon a szobraiból.

A Hermés-szobrok termében különböző eltorzított, felnagyított, zsugorított alak látható. Érdemes odafigyelni, hogy az egyik szobor magát a művészt ábrázolja, aki olyan elégedett volt a Ludwig Múzeumban rendezett kiállításával, hogy hálából a múzeumnak ajándékozta egyik Hermés-szobrát, amelyet a látogatók a terem közepén találhatnak, egy hatalmas méretűre nagyított, barna kabátba öltöztetett torzó alakjában.

A Ludwig Múzeumnak ajándékozott szobrot csodálják a látogatók | fotó: Végel Dániel

Erwin Wurm kiállítása még három napig, szeptember 23-ig látogatható a Ludwig Múzeumban.

Záróprogramként szeptember 22-én, szombaton, 16 órától Dolák-Saly Róbert tart tárlatvezetést Erwin Wurm kiállításában.