Március 3-án, szombaton, 14 órától különleges tárlatvezetéseken vehetnek részt a Ludwig Múzeum látogatói. A Közös ügyeink című kiállításon bemutatott Meglátjuk! című projekt látássérült alkotói tartanak exkluzív tárlatvezetést, és kalauzolják körbe az érdeklődőket a kiállításban; ezután pedig közös alkotóműhellyé alakul a tér, és a látogatók egy kreatív foglalkozáson vehetnek részt.
Benczúr Emese műve (fotó: Glódi Balázs)
A Meglátjuk! projektben, a Vakok Intézetével együttműködve, öt képzőművész dolgozott együtt látássérültekkel. A közös munka során kiderült, hogy annak ellenére, hogy a látássérültek számára szerencsére egyre több lehetőség nyílik képzőművészeti alkotások befogadására, megértésére; a kreatív alkotási folyamatban nagyon ritkán tudnak részt venni. A munka megkezdése előtti beszélgetéseken az a fő kérdés fogalmazódott meg, hogy MIVEL LÁTUNK IGAZÁN. Ennek a kérdésnek a feldolgozásával is foglalkoznak az elkészült művek.
Szira Henrietta, a Meglátjuk! projekt szervezője, és képzőművész alkotója elmondta, hogy ez a közös munka tulajdonképpen olyan volt, mint egy önismereti tréning. A képzőművészek általában önállóan dolgoznak, kitalálnak egy koncepciót, és azt megvalósítják. Ebben a projektben viszont nagyon szoros együttműködést igényelt a közös munka, és ez új volt a művészek számára. Az együttműködés során a művészek nemcsak önmagukról tudtak meg egyre többet, hanem alkotótársaikról is, így ebben a folyamatban mindenki érzékenyedett.
Benti bútor
Tarr Hajnalka és Pappné Judit közös alkotása egy paraván, amelyen egymásba fűzött fényképtöredékeket láthatunk. Így válnak láthatóvá az emlékképtöredékek, amelyeket Judit őriz a családtagjairól régebben készített fényképekről. A paraván elválasztja a látók és nem látók világát egymástól, ugyanakkor a térben teljesen körbejárható, így össze is köti a két világot.
Látogató a paraván előtt (fotó: Glódi Balázs)
Mindannyian gyöngyfűzők vagyunk
Imre Mariann, Istók Imola, Pappné Judit és Tábor István közös alkotásához 50 méter „hamis” és 2 méter „igazgyöngyöt” kevertek össze, majd ezeket felfűzték. A kiállítótérben egy vonalként húzódik a gyöngysor a falon, mint a vakvezető vonal. A gyöngyök látványra teljesen egyformának tűnnek, viszont a nem látók a kezükkel kitapintva gyorsan felismerik, hogy melyik az igazgyöngy.
Üvegrajz
Szíj Kamilla és Jáger Márta művében a közös kiindulópontot a fejben történő rajzolás adta. Egy üvegfal két oldala előtt leültek, és a Márta által levegőben rajzolt vonalakat Kamilla az üvegfalon filctollal követte. Az üvegbe belevésették a vonalakat, így a rajz tapintással is látható, míg a vonalak falra vetülő képe vizuálisan is megjeleníti a rajzot.
Üvegrajz (fotó: Bozsó András)
Régen láttalak!
Szira Henrietta és Tolnayné Csatos Márta együtt kötöttek egy hatalmas piros táskát, amelybe bele lehet bújni. Ahogy a valódi táskákban is mindenki csak tapogatózva keresgél, úgy ebben a kötött táskában is tapogatózva tudunk tájékozódni. A táska belső zsebeiben elrejtett tárgyakat tapinthatunk, amelyek az alkotók személyes történeteihez kötődnek.
„Érezd, hogy nem juthatsz hozzá könnyen az információhoz.”
Benczúr Emese művét úgy tudják megérteni a látogatók, ha együttműködnek egymással. A falon elhelyezett villogó lámpák egy Braille írással megjelenített szót adnak ki. A látók számára ezek villódzó fényű lámpák csupán, és kell hozzá egy nem látó segítsége, aki megfejti a Braille írást; akinek a látó elmeséli, hogy hány lámpa található a falon, és melyek világítanak.
Még több érdekességet megtudhat, ha ellátogat a március 3-án, szombaton 14 órakor kezdődő programra, a Ludwig Múzeumba.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.