Játék – határokon át

|

A Ludwig Múzeum legfrissebb kiállítása kiteljesíti azt az időutazást, amire a múzeum két másik tárlata már korábban  invitálta a látogatókat.

vd_5807_ar.jpg

Spielraum – The Nation Loves It talányos cím, mely izgalmas világpremiert takar. Jasmina Civic szlovén művésznő projektje Budapesten valósult meg először, majd tovább gördül Ljubjanába és Belgrádba (az MGLC Grafikai Központba és a MSUB Kortárs Művészeti Központba).

A fiatal művésznő, aki tíz éve Londonban él és dolgozik, műveinek helyszineit, tereit rendkívül sokféle formában kapcsolja össze, s így vonatkoztatja azokat egymásra egy Cibic-féle network-be kelettől nyugatig.

Jasmina Cibic törékeny, csinos fiatal hölgy ezért meglepő, hogy mennyire a kemény, ütős kihívások művésze, s művészetének befogadása is ezáltal igazi kihívás. Sajátos szemantikai „merényletet követ el”, de miként a szlogen fentebb szól mi nézők szeretjük ezt. Először tehát a szokatlan német és angol, összetett kiállításcím megfejtésére kértem fel.

cibic.jpgTudatosan választottam a címet és annak is jelentősége van, hogy nincs magyarra fordítva. A Spielraum egy speciális terminus, kifejezés ez esetben Karl Kraus írótól, kinek jóbarátjával Adolf Loos-al sokat foglalkoztam, Klaus szatirikus könyve megihletett, Lényegében azt a kritikáját  gondoltam tovább, mely a művészetben és a nyelvhasználatban elterjedt dekoratívitást, túldíszítettséget értékelte kórosnak. The Nation Loves It pedig konkrét idézet. A kiállításon vetített legújabb filmemben elhangzó mondat-kollázsok egyike. Több mint ötven politikus kinyilatkoztatásai, a politikai retorika szófordulatai váltakoznak a kosztümös, angol színésznő interpretálásában. Az idézetek a politikai retorikát szemléltetik, a minden időben és helyen puffogtatott frázisokat. A narratíva üzenete azonban közös, ezt az idézet jól összegzi. A felbukkant politikus egy olyan architektura felépítése mellett kardoskodik, amely úgy véli, a megtestesült nemzeti reprezentáció. Mert a nemzet szeretni fogja. A politikai retorika sajátossága a történelem során úgy vélem, az, hogy megnyerő, s kedves igyekezett lenni. A kiállításban egy sohasem létező struktúra elemeit raktuk össze, és ezek a geometriai elemek vissza-vissza térnek. És a szavak testet öltenek. A frázisok öntvényben pecsételődnek meg és a kiállítótérben válnak élővé a színészek által.

Jasmina Cibic furaságokhoz vonzódására hamarosan visszatérünk és, hogy Budapesten járt, reméljük számtalan nyoma marad a világban ahol megfordul – hiszen ez szokása…

A bejegyzés trackback címe:

https://ludwigmuseum.blog.hu/api/trackback/id/tr647143923

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása