Kerekes Gábor és a két dimenziós képsík meghódítása
2013. sze 02. |
Ludwig Museum
Kerekes Gábor (1975, Budapest), bár festő szakon végzett, festészeti próbálkozásai rövid életűnek bizonyultak. A két dimenziós képsík meghódítása helyett a közösségi terekben kezdett nagyméretű helyspecifikus installációk építésébe, majd tovább folytatva az útkeresést a kollázs technikával kísérletezett. A kiállító térbe való visszatérés új lehetőségeket nyitott meg a művész számára, aki a papír kollázsok segítségével folytatta tovább a néző, a mű és a tér hármasának kapcsolatrendszerét vizsgáló játékos kísérleteit. Kerekes ugyanis arra törekszik, hogy az installálás során úgy helyezze el a formailag és felépítésükben a táblaképekkel rokonságot mutató műveit, hogy azok túlnyúljanak saját fizikai határaikon és betöltve a rendelkezésre álló teret a néző számára egy sajátos atmoszférát teremtsenek. Kerekes művei most a Leopold Bloom Képzőművészeti Díj kilenc döntősének közös kiállításán tekinthetőek meg. Interjú.
Mi vagy ki inspirál/inspirált eddigi munkád során, tekintesz valakit mesterednek/példaképednek?
Már nincs olyan művész, aki igazán inspirálna. A jó munkákat kedvelem és rajongok értük, de minden művésznek vannak szerintem szuper melói és persze mélyszántásai is.
Jellemezd három szóval a tevékenységedet!
Újrahasznosítás, hozzá tenni, nem elvenni.
Ha nem azzal foglalkoznál, amivel most, milyen pályát választottál volna? Miért éppen azt?
Az oviban F.Berci(Farkas Bertalan –szerk.) miatt mindenki űrhajós akart lenni, én viszont kukás, hogy a hátsó platón utazhassak. Az általános iskolában már inkább nyugdíjas – na jó, ez vicc volt. Maradjunk a földön, én ezt a lapot húztam.
Szerinted van-e feladata egy kortárs művésznek ma a társadalomban? Ha igen, mi az?
Igen, van feladata. Lehet, hogy elvontan hangzik, de szerintem a keresés a feladatunk.
Mi az, amit mindig magadnál hordasz?
A zsebcicám, amit a fiam varrt nekem.
Mi az első dolog, amit egy külföldinek Magyarországról mondanál?
Jók a csajok.
Mivel töltöd az idődet, amikor nem dolgozol?
Munkával. A művészet nem úgy munka számomra – kérdezd akármelyik másik művészt, ugyanezt fogja mondani – mint ha egy cégnél dolgoznék vagy egy gyárban. A munka az, amikor mással keresek pénzt ahhoz, hogy a műveimen dolgozhassak.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.