Kezdeném azzal, hogy tegnap este egy igen ízletes és számomra teljesen az újdonság varázsával rendelkező afrikai vörösborral lettem gazdagabb. Történt ugyanis, hogy a Ludwig Múzeum harmadik Art&Wine Lovers programsorozatának keretein belül megrendezett tárlatvezetést követően, sejtelmes dobpergéssel kísérve az én tombolaszámomat húzták ki az üvegtálból. Lényeg, ami lényeg, a jó borok és művészetek kedvelőinek ismét egy felejthetetlen élményben lehetett részük.
Augusztus 11.-ig látogatható Pieter Hugo, dél-afrikai fotós This Must Be The Place, válogatott munkáit bemutató tárlata, mely a Ludwig Múzeum és a Hágai Fotógráfiai Múzeum együttműködésében jött létre. Nagy népszerűségnek örvendett a kiállítás megnyitója, ahol maga a művész is a vendégek sorában volt, így magától értetődő volt, hogy egy különleges borkóstolóval összekötött exkluzív tárlatvezetés is sok érdeklődőt vonz majd. Egy kis ízlelgetés, és egy rövid felvezető beszédet követően Kopeczky Róna, a kiállítás kurátora kalauzolt minket végig Afrika hiedelmekkel teli világában.
A pályafutását fotóriporterként kezdő művész képein gyakran áttűnik a tudósító, riporteri véna, de ezzel párhuzamosan élesen elhatárolódik a pusztán megfigyelőként jelen lévő, tárgyilagos kifejezésmódtól. Munkáin gyakori, visszatérő motívumok az egyes családtagok, rögtön a tárlat első sorozata egy teljesen személyes hangvételű, még be nem fejezett sorozat, ahol terhes felesége mellett az édesanyjáról és nagymamájáról készült portrék is helyet kapnak.
Pieter Hugo munkásságában fontos szerepet játszik az a kérdés, hogy ő, mint fehér ember hogyan érvényesül, hogyan fejezi ki saját identitását egy természetes fekete környezetben. Ez a tárlat több pontján is nagyon hangsúlyosan visszatükröződik, mint például a nigériai állatszelídítőkkel készített fotósorozatában, vagy a Félrenézve címet viselő műtermi portrékon is, amely részeként önarcképe mellet öregekről, vakokról és albínókról készített felvételeket.
Érdemes mindenképpen egy tárlatvezető kíséretében is végigmenni a kiállításon, mert teljesen más szemmel tekintünk a sorozatokra, vagy akár az egyes képekre is, ha ismerjük a mögöttük rejlő tartalmat. Kevésbé elborzadva nézzük egy hiéna nyakát átölelő óvodáskorú kislányt, ha tudjuk, hogy egy vándormutatványos csoport megszelídített állatáról van szó és az afrikai babonák szerint, ha az ember a gyerekét ráfekteti egy kan hiénára, akkor felnőtt korában egészséges és gazdag lesz.
Pieter Hugo őszintén jeleníti meg a Szaharától délre elterülő régió kultúráját, szokásait, borzadalmait, embereit és néhol megrázó, néhol elgondolkodtató alkotásaival egy olyan, számunkra elképzelhetetlen világba nyerünk betekintést, ahol az európai és amerikai elektronikai hulladékok munkát jelentenek, ahol a ruandai népirtás nyomai még tíz évvel a borzalmak után is dokumentálhatók voltak és ahol a sminkes egyben színész és operatőr is.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.