Ludwig Múzeum Blog

Folyatódik a Robert Mapplethorpe modelljeit bemutató sorozat, a női portrék után két férfival, Udo Kierrel és David Hockney-val.

Robert Mapplethorpe: Udo Kier (1983) © Robert Mapplethorpe Foundation. Used by permission.

Udo Kier Udo Kier (1944, Köln) az a színész, aki furcsa és némiképpen ijesztő arcának, kiváló angol tudásának – 18 évesen Nagy-Britanniába költözött – és Rainer Werner Fassbinder ajánlásának köszönheti filmes karrierjét. Az Udo Kierpse néven született aktor, az említett okokból kifolyólag, elég vegyes filmográfiát tudhat maga mögött, ami tekintve, hogy több mint száz filmben játszott, már mennyiségében sem hétköznapi. Ezek között már pályája elején nagy mennyiségben találunk vámpíros filmeket, de később is többször cimborált az ördöggel, így a Pengében (1999), a Vámpír árnyékában (2000) és az Ítéletnapban (1999) is.

Ezzel párhuzamosan a művészfilmek világában is sikerrel szerepelt. Lars von Trier (Melankólia, 2011; Táncos a sötétben, 2000) több filmjében is láthattuk, sőt magyar filmekben is, többek között Bódy Gábor Nárcisz és Psychéjében (1981) és Jancsó Miklós Allegro Barbarójában (1978). Azonban azok előtt sem maradt ismeretlen az arca, akik soha egy moziba be nem tették a lábukat, köszönhetően Madonnának, akinek egyrészt Sex című könyvében szerepelt – hasonlóan a szintén Mapplethorpe által is fotózott Isabella Rosselinnihez – másrészt Deeper and Deeper című klipjében. Mapplethorpe-hoz azonban nem csak Rosselinni köti, hanem Andy Warhol is. A pop-art atyja több filmet is készített Paul Morrissey-vel, így a Flesh for Frankenstein (Test Frankensteinnek, 1973) 3D-s sci-fi horrort és annak társdarabját a Blood for Dracula (Vér Drakulának, 1974) című naturisztikus vámpír darabot, amelyek kultikus ikonná tették Kiert.

 David Hockney

Robert Mapplethorpe: David Hockney (1976) © Robert Mapplethorpe Foundation. Used by permission.

A yorkshire-i Bradfordban született David Hockney (1937), amellett hogy zseniális és hihetetlenül termékeny festő, leginkább még a világutazó névvel illethető. Beutazta Európát, Ázsia nagy részét, járt Észak-Afrikában és keresztül-kasul autózta az Egyesült Államokat. Először 1961-ben járt az USA-ban, amit számos további út követett. A látogatások azonban nem csupán turistáskodást szolgáltak. Los Angelesben évekig élt, itt kezdte el kidolgozni híres medence képeit, de tanított (University of California, Berkley; University of Colorado, Boulder), számtalan kiállítása volt és opera díszleteket is tervezett, például a Metropolitan Opera 1980/81-es évadának három darabjához.

Robert Mapplethorpe-pal 1971-ben, New Yorkban ismerkedett meg. A portré azonban öt évvel később készült, ami egyértelműen mutatja, hogy nem egyszeri találkozásról volt szó. Közös pont volt életükben Andy Warhol barátsága, a Polaroid képek és szexuális irányultságuk, azonban kapcsolatuk nem csupán barátság volt; a két művész kölcsönösen tisztelte a másik munkásságát is. Mapplethorpe részéről nyilvánvaló bizonyítéka ennek a szóban forgó portré, míg Hockney kurátorként jegyezte az Alison Jacques Gallery 2005-ös Mapplethorpe kiállítását.

Hockney jelenleg is aktív és sikeres művész. Idén januárban a londoni Royal Academy of Arts-ban nyílt kiállítása, ami iránt akkora volt az érdeklődés, hogy többször lefagyott a tárlat internetes jegyrendelő oldala. Ha Önök is szeretnék látni David Hockney képeit, akkor ezt megtehetik személyesen szeptember 30-ig a bilbaói Guggenheim Múzeumban, október 27-től pedig a kölni Ludwig Múzeumban. Ha viszont nem áll módjukban elutazni, akkor kattintsanak David Hockney hivatalos oldalára. A rengeteg fantasztikus kép mellett pedig ne hagyják ki az illusztrált életrajzát sem, ami egy lenyűgözően gazdag és termékeny életutat tár a látogatók elé.