A 20. századi fotográfia megkerülhetetlen életművét tekinthetik meg a Ludwig Múzeumban. Megnyílt a Robert Mapplethorpe kiállítás.
Fotó: Glódi Balázs
A Robert Mapplethorpe (1946-1989) életművét bemutató kiállítás Magyarországon eddig nem látott bőségben mutatja be a rendkívüli fotós munkásságát. Az elmúlt években több nagyszabású fotótárlatnak - André Kertész, Robert Capa, Anton Corbijn - is otthont adott a múzeum, amely okáról Bencsik Barnabás, a Ludwig Múzeum igazgatója, beszélt a megnyitót megelőző sajtótájékoztatón. Egyrészt kihangsúlyozta, hogy a 20. század fotográfia története elképzelhetetlen a magyar fotográfusok nélkül, akik nem egyszerűen kiugró művészi életműveket hoztak létre, de sokszor új műfajokat is teremtettek.
Fotó: Glódi Balázs
A fotó kiállítások mellett szóló másik érv, hogy ezek az életművek sokáig nem, vagy csak részlegesen, voltak elérhetőek, megismerhetőek Magyarországon, miközben mind a művészi produktumok, mind maga a műfaj megítélése óriási változáson ment át a szakma és a közönség körében egyaránt. A fotókiállítások révén a Ludwig múzeum bekapcsolódik és hozzájárul ehhez a folyamathoz, amely a fényképek múzeumi megjelenése révén a fotográfia emancipációját jelenti. Mindezen törekvések egyesülnek a Robert Mapplethorpe életművét bemutató kiállításban, amely életmű, mint Bencsik Barnabás fogalmazott, „megkerülhetetlen az emberi test ábrázolása tekintetében”.
Michael Stout és Bencsik Barnabás az esti megnyitón (fotó: Glódi Balázs)
A sajtótájékoztatón felszólalt Michael Stout, a Robert Mapplethorpe Foundation igazgatója, Robert Mapplethorpe barátja is, aki a budapesti kiállítást a Mapplethorpe munkásságát bemutató tárlatok közül az elmúlt 25 éve legjobbjának nevezte. Kiemelte az Erőss Nikolett kurátor kialakított kiállítási rendszert és a múzeum tereit, amelyek véleménye szerint nagyszerű és tökéletes keretet adnak a képeknek. A 200 kiállított munka nagy része ezüst zselatin, de találunk pár színes Polaroid képet is, Mapplethorpe korai időszakából. A kiállított képek technikájának aránya megfelel a Mapplethorpe-életmű arányainak. Mint Michael Stout elmondta, az Alapítványt maga Mapplethorpe hozta létre, halála előtt egy évvel. A művész, leszámítva pár baráti ajándékot, teljes életművét és vagyonát az Alapítványra hagyományozta. Ez a gyakorlatban 14 ezer ezüst zselatin nyomatot, 1800 Polaroid képet és 100 platina nyomatot jelentett, melyek gondozását az Alapítvány végzi.
Erőss Nikolett és Bencsik Barnabás az esti megnyitón (fotó: Glódi Balázs)
A tárlat minimális kommentárral, tematikus egységekben mutatja be Mapplethorpe alkotásait. Mint Erőss Nikolett elmondta, a kevés kommentár oka, hogy nem szerette volna, ha a tájékoztatás interpretációba csapott volna át. Emellett ugyanilyen fontosnak tartja, hogy a látogatók ne passzív befogadóként éljék meg a kiállítást, hanem maguk értelmezzék a munkákat, különös tekintettel arra, hogy a művészi és esztétikai élményen túl a fotók különös jelentőséggel bírnak az identitás alakulásának, társadalmi konfrontációjának szemszögéből.
A megnyitó közönsége
A 2012. szeptember 30-ig látható kiállításhoz tárlatvezetések, múzeumpedagógiai programok is kapcsolódnak. Emellett a múzeum történetében először, a kiállítótérben museum shop is várja a látogatókat, ahol a Mapplethorpe kiállítás mellett korábbi tárlatok relikvíái, katalógusai is megvásárolhatók.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.