Rafael Y. Herman éjszaka készült munkái játszanak a néző érzékelésével. A Ludwig Múzeumban megtekinthető kiállításán az éjjeli sötétséget bemutató művek úgy tűnhetnek, hogy a nappali világosságot ábrázolják. Az érdeklődők betekintést nyerhetnek a művész egyedi világába, ha március 15-én, csütörtökön ellátogatnak a Ludwig Múzeumba, ahol Rafael Y. Herman és vendége Hili Perlson, író és kritikus, angol nyelvű interaktív beszélgetést tartanak a kiállítótérben, 17 órától. Éjszakai alkotómunkáról, a budapesti kiállításról, jövőbeli tervekről kérdeztük a művészt.
Rafael Y. Herman: Mare 12, 2012 180 x 230 cm chromogenic
Ludwig Múzeum: Miért éjszaka készíti a munkáit?
Rafael Y. Herman: Az éjszakát eszközként használom a kiállításon látható munkáimban, amelyek a fényről szólnak, és arról, hogy mi az, ami a látványon, a látható világon túl létezik. A fő feltevésem az volt, hogy a fény mindig létezik, a Föld mindig világos, akkor is, amikor nem látunk éppen semmit. Azért dolgozom éjszaka, mert ilyenkor tudom használni a természetes sötétséget. Ha bezárkózunk egy szobába, akkor az már egy mesterséges sötétség. Számomra fontos, hogy megtartsam a láthatatlan tisztaságát, és ez nem lehetséges mesterségesen előidézett sötétségben.
L.M.: El tudná magyarázni, hogy milyen módszerrel készíti a képeit?
R.Y.H.: Alapvetően nagyon egyszerű berendezést használok, de nem annyira szeretem ezt a témát részletezni, mert elviszi a figyelmet a technikai aspektusra, hiszen a technika is csupán eszköz, amelyet ahhoz használok, hogy felfedezzem azt, amit nem láthatunk.
L.M.: Hogyan definiálná a munkáit?
R.Y.H.: Valójában nem is fotóknak, hanem inkább "fény szobroknak" nevezném őket. Némelyik valóban szobor, hiszen 150 kilót nyomnak, a kiállításon 2 ilyen mű is látható. A fotográfiát közvetítő eszközként használom, hogy hűséges maradjak a valósághoz, anélkül, hogy hozzáérnék, ahogy a nagy régi mesterek is dolgoztak. Ők tulajdonképpen szintén sötétségben alkottak, hiszen olyan helyeket festettek le, amiket sohasem láttak, de a képzelet és az irodalom segítségével lefestették. Ez gyakran megtörtént a művészet történetében.
Rafael Y. Herman: Carmel V. 2011, chromogenic 180 x 270 cm
L.M.: Milyen tényezők hatnak az alkotómunkára?
R.Y.H.: Minden a kíváncsisággal kezdődik. Azok a dolgok, amiket csinálok, belülről fakadnak. Természetből adódóan minden emberi lény kíváncsi arra, hogy mi van a látható világon túl, milyen az élet a halál után. Mindig inkább az érdekli az embereket, amit nem látnak. Ez volt, ami bátorított engem, hogy megoldást keressek.
L.M.: A látogatóknak szükséges ismerni előzetes információkat a műveiről, vagy elég csak bejönni a kiállítótérbe, és hagyni, hogy beszéljenek a képek?
R.YH: A megismerésnek különböző szintjei vannak. Ez attól függ, hogy a látogató mennyire szeretne elmélyülni a művek ismeretében, mennyit szeretne megfigyelni és felfedezni. Ez a folyamat ugyanolyan, mint amikor megismersz egy új embert.
Rafael Y. Herman a kiállítás megnyitóján (fotó: Glódi Balázs)
L.M.: Milyen egyéb művészeti területek érdeklik?
R.Y.H.: Szeretem a festészetet, tanultam és műveltem is régebben, bár nem eleget. Ha lesz időm rá, akkor szeretnék majd visszatérni. Az is eszembe jutott, hogy vegyítem a most kiállított munkáimat a festészettel, olyan módon, hogy ezeket a képeket használnám felületként, így egy vegyes technika jönne létre. Az írás és a filmvilág is közel áll hozzám. Dolgozom egy regényen egy ideje, remélem hamarosan készen lesz. Reményeim szerint készülni fog belőle egy film is. A zene szintén nagyon fontos számomra, mivel gyerekkoromban zenésznek készültem. Öt éves koromtól kezdve tanultam klasszikus zenét, aztán később játszottam jazz és rock zenekarokban is. Ma is játszom ütőhangszereken; vibrafonon, marimbán, xilofonon, dobokon.
L.M.: Vannak magyar gyökerei?
R.Y.H.: Igen, gyerekkoromban sok magyar beszédet hallottam, mivel édesapám Erdélyben nőtt fel, egy teljesen magyar ajkú városban. Jól ismerem a magyar kultúrát, az ételeket. Szóval, az, hogy most itt vagyok Budapesten, olyan számomra, mint visszatérni a gyökereimhez.
L.M.: Járt már Budapesten ezelőtt?
R.Y.H.: Igen, 1989-ben, miután Magyarország megnyitotta határait a nyugat felé. Akkor egy európai turné keretén belül jártam Budapesten egy ütőhangszeres zenekarral, amelynek tagja voltam. 16 éves voltam akkor, és ez nagy élmény volt számomra. Az Operaházban és a Dohány utcai Zsinagógában adtunk koncertet.
L.M.: Van már ötlete a következő projektjéhez?
R.Y.H.: Néhány elképzelésem már van. Az egyik projekt Jézus életét fogja feldolgozni, és ahogy a többi munkám is, a fényről és a láthatón túli létezőről fog szólni. Ezen kívül szeretném folytatni az éjszaka készült képekkel történő munkát.
L.M.: Hol volt ezelőtt bemutatva ez az anyag?
R.Y.H.: Ezek az éjszakai képek ezelőtt először Rómában, a Museo MACRO-ban (Museo d’Arte Contemporanea di Roma) szerepeltek egy kiállításon, de van két olyan munka, amelyek most, a budapesti kiállításon láthatóak először. 2010-ben kezdtem ezen a projekten dolgozni. Ki tudja, talán sosem fogom befejezni. Egy régi álmom vált valóra, hogy Budapesten, a Ludwig Múzeumban mutathatom be a munkáimat.
Rafael Y. Herman és Hili Perlson interaktív beszélgetése 17 órakor kezdődik, március 15-én, csütörtökön, az első emeleti kiállítótérben. A beszélgetés nyelve angol. A belépés március 15-én a múzeum összes kiállítására és programjára ingyenes.
A kiállításhoz tartozó programokról az alábbi linkekre kattintva tájékozódhat.
Ábrázolás a tények utáni korban
Nemes Attila kurátori tárlatvezetése
Családi délelőtt - Éjszakai tájképfestés
Integrált családi délelőtt - Éjszakai tájképfestés
Családi délelőtt - Éjszakai tájképfestés
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.