Világító békegalamb szirénával, elbontott acél galambsereg, galambinvázió mint élő reklám, installáció kitömött galambokból, röpködő, szivárványszínűre festett tubik – spéci galambok Sztálinvárostól a Velencei Biennáléig.
Velence főterének, a velencei feelingnek alapkelléke a galamb, ezt már a reklámszakemberek is rég felismerték. A hatvanas években például a Szent Márk téren úgy szórták ki a madáreledelt, hogy az arra lecsapó sok ezer galamb a Coca-Cola feliratot rajzolja ki. (Ez a panorámafotó díszíti a téren az Americano Snack Bar portálját évtizedek óta.) 1995-ben a módszert az Absolut Vodka kampányában alkalmazták a tenger felőli dísztéren, a Piazzettán statisztamunkára fogva a madarakat.
Kóla- és vodkareklám velencei galambok közreműködésével
A galamb az 1948-as Velencei Biennále plakátjára is felkerült festőszerszámokkal a csőrében. Hosszú kihagyás után Magyarország ekkor vett részt újra a Biennálén, igaz nem a saját lerobbant, hanem a román pavilonban, amely abban az évben éppen üres volt.
 |
 |
| Rosetti Gian 1948-as Biennále-plakátja | Filo 1958-as békeplakátja |
A plakáton a galamb nyakába kötött, a részt vevő nemzetek zászlóiból fonott masnin azonban hiába keressük a magyar színeket. A hidegháború fagyos szele ekkor kezdett el fújni. Magyarországon ekkor döntenek a Rákosi-rendszer megaprojektje, a „vas és acél országa” első szocialista városa, Sztálinváros felépítése mellett. A zöldmezős beruházás köztéri szimbolikájában hangsúlyos szerepet kapott a béke tematikája.
Lett Béke tér, Béke étterem, Béke városrész.
A modern várost és a giagantikus Vasművet pedig (melyet ki másról, min Sztálinról neveztek el) a hivatalos propagandában az első ötéves terv legjelentősebb alkotásának, „békemű"-nek nevezték.
Tapolczai Jenő – 1953-tól 1967-ig a város tanácselnöke – az Egy elnök naplója című memoárjában így emlékezett ezekre az időkre: „A legmagasabb házra felszereltettünk egy békegalambot, a felirattal: Békét a világnak. Nagy sikerű volt az akció, de a fényreklám karbantartása sajnos már akadozott, pedig gyakran javításra szorult volna. Ostoba hiba volt, hogy a kivilágított békegalamb mellé polgári védelmi szirénát szereltek fel. Emiatt sok vitánk volt az illetékes szervek képviselőivel, de nem sikerült átszereltetni máshová.”
A békeszimbólum társítása a háborús szirénával jól fejezte ki a hidegháborús abszurd logikát: a béke iránti vágy meglovagolása – vagy ahogy akkor nevezték, a békeharc – valójában az ideológia hadviselés terepe volt.
 |
 |
| Az óriás neon a dunaújvárosi Vasmű (korábban Sztálin) út 33. számú épület tetején. Az 1990-es évek elején bontották el műszaki okokból. |
Picasso 1949-ben rajzolta meg a híres békegalambját. A Reményi József tervezte magyar tíz filléresen 1946-tól szerepelt a galamb mint békejelkép. Az alumínium pénzérme 1996-ig volt forgalomban. |
A galamb valahogy nagyon bejött Dunaújvárosban, úgyhogy 1975-ben, a városalapítás 25. évfordulója alkalmából rendeltek belőle még százötvenet. Igaz már nem neonból, hanem krómacélból. A tanácsháza melletti főtéren, a Lenin téren magasodó emlékmű egy 16 méter magas acélrúdból állt, amely körül
150 repdeső galamb jelképezte a felszabadulást.
Alkotója a pártállam egyik legtöbbet foglalkoztatott szobrásza, Kiss István volt. Kiss a bevált sémát különféle verziókban többször is elsütötte: a zánkai úttörővárosban, a balatonlellei pártüdülőben, de került egy változat Bakuba is. Budapesten a Magyar Néphadsereg Művelődési Háza előtt állt egy munkásőrökkel, katonákkal, kohászokkal bővített verziója: A béke védelmében.
 |
 |
| Kiss István felszabadulási emlékműve Dunaújvárosban és a zánkai gyermekvárosban. A dunaújvárosit 1992-ben bontották el, a zánkai ma is áll. | forrás: www.kozterkep.hu | |
Dunaújváros és Velence köztéri galambkultusza idén a Velencei Biennále magyar pavilonjában találkozott: Várnai Gyula Peace on Earth! kiállításának a fő darabja ugyanis egy hatalmas neongalamb, a dunaújvárosi jelkép remake-je. (A hidegháború univerzális utópiáját hirdető egykori műtárgyról a művész korábban készített egy orosz és egy magyar verziót is). A világító neon "a nappali fényben hol jobban, hol kevésbé látszik – akárcsak a béke időről időre elhalványuló lehetősége a világtörténelemben. A felirat egyszerre válik a szocialista giccs és a világbéke paródiájává" – írta a kiállításról a Magyar Idők kritikusa.
A Velencei Biennálén nem először bukkan fel a galamb motívuma. A szecessziós magyar pavilon tervezője, Maróti Géza 1909-ben a pavilon Zsolnay-cseréptetejére oromdíszként fehér porcelángalambokat helyezett el. 2011-ben Maurizio Cattelan – mintegy Maróti díszítő gesztusának kései parafrázisaként – a szomszédos központi pavilon oromzatára valamint a kiállítóterem klímacsöveire ültetett több száz kitömött galambot ezzel is jelezve, hogy ez a sokak által kedvelt, míg mások által nemkívánatosnak tartott madár
Velencében mindenütt masszívan jelen van, akárcsak a turisták.
Maurizio Cattelan: Turisti. Installáció a 2012-es Velencei Biennále főpavilonja homlokzatán | forrás: www.massimodecarlo.com
A totális illúzió érdekében a művész valódinak tűnő galambürüléket is applikált a madarak alá. A kortárs művészet tendenciáit értetlenül szemlélő Kárpáti Kamil költő mintha erről az installációról jegyezte volna fel a velencei biennálékról szóló versében:
"én csak az űr porát / galambszar kenetét láttam a verni- / százson havazni".
Maurizio Cattelan: Turisti. Installáció a 2012-es Velencei Biennále központi kiállításában, az ILLUMInations kiállítótereiben | forrás: www.massimodecarlo.com
A galambürülék örök velencei problémáját az idei Biennálén is felvetette egy kiállító művész: Jan Fabre a San Gregorio kolostor kerengőjében a párkányt muránói üvegből készült galambokkal rakta körbe.
Jan Fabre: Shitting Doves of Peaces and Flying Rats (2008) fotó: Boros Géza
A 2012-es Velencei Építészeti Biennále alkalmából Julius von Bismarck és Julian Charriere képzőművészek public art projektjükbena galambokkal szembeni ambivalens viszonyuláson úgy kívántak változtatni, hogy egy csali eledellel teli speciális kalitkát helyeztek el a városban, amely automata berendezés a berepült galambok szürke tollazatát színesre festette. Az átváltoztatott madarakat a szerkezet ezután szabadon engedte, hogy a különleges példányok az ámuló túristák örömére Velence-szerte felbukkanhassanak.
Julius von Bismarck – Julian Charriere: Egyes galambok egyenlőbbek a többinél projekt (2012)
Várnai Gyula: Neonbéke (2017) | fotó: Boros Géza
Ezeket a színpompás galambokat már ne keressük a Szent Márk téren, az első eső lemosta a tollukról az ártalmatlan festéket. Várnai Gyula világító neongalambja azonban még november végéig látható a Velencei Biennále magyar pavilonjában, melyet a megnyitón egy váratlan vendég is meglátogatott.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.