A Velencei Biennálén megkapó pillanat volt, amikor egyszer csak egy Jézus – mások szerint a Monty Pythonból ismerős Brian – imitátor bukkant fel a magyar pavilonban.
Zarándoklás a galambhoz | fotó: Boros Géza
A fejkendős, szakállas biblikus figura hosszasan és áhítattal szemlélte az átriumban Várnai Gyula Peace on Earth! feliratú óriásneonját, majd gyakorlottan állta az összesereglett fotósok rohamát. Aki csak tehette, előkapta a mobilját, hogy egy szelfit készítsen a váratlan vendéggel, aki a performanszához ennél jobb helyet nem is találhatott volna. Igazi biennálés hangulat töltötte meg a magyar pavilon előterét, a világhálóra kiposztolt képáradatnak köszönhetően pedig Várnai projektje nemcsak a szakmai közönség körében, hanem a virtuális valóságban is telibe talált.
Extravagáns alakok, exhibicionista celebek jelenléte hozzátartozik a Velencei Biennále forgatagához. Gondoljunk a kopaszra nyírt berlini transzvesztita életművész-párosra Evara és Adelere, akik feltűnése elmaradhatatlan kelléke a megakiállítások kavalkádjának.
Kiderült, hogy a mi Jézusunk is művész.
De nem a Ludwig Múzeum szerződtette. A magyar pavilon kurátorának, Petrányi Zsoltnak sikerült pár szót váltani vele. Megtudta tőle, hogy azért öltözik Jézus-jelmezbe, hogy átélje, hogy az emberek hogyan tekintenek egy megtestesült ikonra. Projektje címe Az ikon szemével nézni. Azt tapasztalja, hogy az emberek azt látják benne, amit látni szeretnének. Minden a kontextustól függ: ugyanebben a szerelésben olasz templomokban is járt már, ahol azonban a fogadtatás korántsem volt ilyen kedvező.
A Neonbéke legyen veletek! | fotó: Boros Géza
Jézus megöleli Petrányi Zsoltot | fotó: Boros Géza
Fotózkodás a sokezer jelvényből kirakott Szivárvánnyal | fotó: Boros Géza
Jézus alakját kevésbé vidám formában idézte meg az olasz pavilonban Roberto Cuoghi képzőművész. Fekete mágiát idéző laboratóriumi installációja az egyik legismertebb ikonográfiai testábrázolást, a keresztre feszített Jézus deformálódott alakját sokszorosította szerves anyagok felhasználásával készített szobortöredékekben. Az áthaladás a légmentes műanyag sátrakban kiterített – a bomlás és kiszáradás különböző fázisaiban szagló – korpuszok között az idei Biennále talán legmegrázóbb élménye volt.
Részlet Roberto Cuoghi Imitation of Christ installációjából | fotó: www.collezionedatiffany.com
Ilyen komoran nem lehet egy optimistán indult bejegyzést befejezni. Legyen inkább „komoran vidám” a vége, hallgassuk meg hát a Laibachtól a Jesus Christ Superstart!
Még mindig jól tolják!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.