Nádas Péter írói munkásságának súlya megkérdőjelezhetetlen. Köteteit számtalan nyelvre lefordították, idén pedig felmerült a neve mint az irodalmi Nobel-díjra esélyes szerzők egyike.Fotós tevékenységéről azonban kevesebb szó esik, pedig hamarabb foglalkozott fényképezéssel mint írással.
Az ok kezdetben igen prózai volt. Miután 16 évesen megszakította tanulmányait, 1958 őszétől fényképész szakmunkástanulónak állt, amely tanulmányait 1961-ben szakmunkás vizsgával zárta. Elméleti tudása gyakorlati hasznosítására a Nők Lapja szerkesztőségében nyílt alkalma, ahol fotóriporter gyakornokként alkalmazták. Nem sokkal később elvégezte a MÚOSZ újságíró tanfolyamát, ezt követően pedig fotóriporterként is dolgozott.
A pénzkeresés mellett a maga örömére is folyamatosan készített képeket, ez azonban nem hobbi fotózást jelentett, hanem a művészi önkifejezés egy szövegen kívüli formáját. A szöveg és a kép legnagyobb egysége Saját halál (2004) című kötetében jött létre. Az elsőként németül, majd magyarul is kiadott Saját halálban Nádas Péter az 1993-ban elszenvedett infarktusát követő 3,5 perces klinikai halála alatt tapasztalt túlvilági élményeit írta meg, melyeket a körtefájáról készült fotóival illusztrált.
Ezen kötet mellett az Párhuzamos történetek mellé készült Párhuzamos olvasókönyvben is találunk tőle fényképeket, a könyvforma mellett azonban tárlatokon ritkán találkozhatunk képeivel. Ugyan pont ez év elején a Miskolci Galériában láthattak az érdeklődők egy a teljes Nádas fotós életművet átfogó tárlatot „Ha a figyelem semleges...” címmel, azonban ezt megelőzően utoljára 2003-ban, a szegedi REÖK-ben mutatták be munkáit.
Ennek tükrében különösen örvendetes a svájci Kunsthaus Zug kezdeményezése, amely egy egészen különleges Nádas Péter kiállítással várja a látogatókat 2012. szeptember 1. és november 25-e között. Az In the Darkroom of Writing (Az írás sötétkamrájában)című kiállítást Nádas Péter, Matthias Haldemann-nal együtt, kurátorként is jegyzi. Témája a szöveg és a kép kapcsolata Nádas írásaiban, amely kapcsolatot rengeteg alkotás bemutatásán keresztül kívánják feltárni. A tárlaton 150 Nádas fotót állítanak ki, amelyek egész életművét átölelik, a kezdeti fotóriporteri munkáktól a fekete-fehér fotókon át a vidéki és városi életképekig. Nádas fotói mellett kéziratai, könyvei és archív hangfelvételek is szerepelnek a tárlaton, emellett hatvan kortárs magyar képzőművész 200 műve, melyeket maga Nádas választott ki a kiállításra.
A kétszáz alkotás több forrásból (Szépművészeti Múzeum, Kieselbach Gyűjtemény, Magyar Fotográfiai Múzeum) érkezett Zugba. A Ludwig Múzeum 15 művész (Bak Imre, Baranyay András, Birkás Ákos, Csákány István, El Kazovszkij, Erdély Miklós, Fehér László, Ficzek Ferenc, Hajas Tibor, Hencze Tamás, Keserü Ilona, Maurer Dóra, Nádler István, Szűcs Attila) húsz alkotását adta kölcsön a tárlatra.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
1970.01.01. 01:00:00
1970.01.01. 01:00:00