A francia, a magyar és a harmadik entitás

|

Április 19-én nyílt meg a Société Réaliste alkotócsoport tárlata a Ludwig Múzeumban. A megnyitó után Gróf Ferenccel, a Société Réaliste magyar tagjával beszélgettünk a Société Réaliste megszületéséről, dinamikájáról és céljairól.

Société Réaliste (fotó: Uroš Hočevar)

2004-ben ismerkedtetek meg Jean-Baptiste Naudy-val, azóta pedig töretlen lendülettel dolgoztok együtt. Mi köt össze titeket? Szinte az első pillanattól nyilvánvaló volt, hogy ugyanazok a dolgok tetszenek nekünk és ugyanazokat gyűlöljük. Például ha elmentünk egy kiállításra és utána leültünk megbeszélni a látottakat, akkor 99%-ban egyezett a véleményünk a műveket illetően. Véletlen egybeesés, de hiába nőttünk fel más országban, hiába van köztünk tíz év korkülönbség, a kritikai szemléletünk az egy. Emellett mindketten művészettel foglalkozunk, ebből kifolyólag az egyetemes művészettörténetre és a kortárs művészetre vonatkozó referenciáink megegyeznek. Ezt nevezném én közös alapnak, viszont a Société Réaliste-et, a köztünk levő különbségek működtetik. Jean-Baptiste irodalmat hallgatott a Sorbonne-n, nekem van egy természettudományos hátterem, amihez hozzáadódik a kettőnk eltérő kulturális háttere. Ezekből és ezekre épül a Société Réaliste.

Miért Párizs a bázisotok? Ezt is a véletlen hozta. Jean-Baptiste ott született, nekem pedig a magánéletem alakult úgy, hogy 2001-ben kiköltöztem.

Sok régi ideológia, filozófiai szöveg szerepel a munkáitokban vagy képezi azok alapját. Alapvetően mindkettőnk számára fontos a szöveg. Jean-Baptiste sokat foglalkozott költészettel, én korábban cikkeket írtam. Emellett mind a ketten nagy mennyiségű és sokféle szöveget olvastunk és olvasunk, de maga a könyv mint nyomdaipari termék is fontos számunkra, szintén része a közös alapnak. Sok munkánk épül a tipográfiára, de ez olyan formában is megnyilvánul, hogy sokszor a kiállítás is úgy áll össze mint egy könyv: lábjegyzet, duplaoldal, főcím, alcím, illusztráció és képaláírás.

Empire, State, Building kiállítás belső© Bujnovszky Tamás / Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum Adattára

A másik rögtön szembetűnő jellegzetesség, hogy sokat számoltok. Lehet, hogy ez bonyolultnak tűnik, de nagyon egyszerű matematikai műveleteket alkalmazunk. Osztás, szorzás, átlagolás. Azt azonban hozzátenném, hogy mivel ketten dolgozunk, a Société pedig egy kettőnk között álló harmadik entitás, ezért sok munkánk egy algoritmusra épül, generatív dolog. Egy izgalmas folyamat, hogy egy gondolat miképp hoz mozgásba bizonyos formákat, hogy aztán azok a formák testet öltsenek, a folyamat elején még nem látható módon. Másrészt ezzel a módszerrel szeretnénk rávilágítani a dolog abszurditására is. Mélyi József ezt a megnyitó beszédében, nagyon találóan, patamatematikának nevezte Alfred Jarry patafizikája után. Bármilyen döntés keresztül vihető, ha mellé áll egy tudományos fokozattal rendelkező ember. Pláne, ha mindezt megfejelik egy jól kiválasztott számsorral, akkor úgy megy át mint kés a vajon.

Société Réaliste: Világ kozmopolitái, még egy erőfeszítést!, 2010 © Nada Zgank. A művészek jóvoltából.

Egy helyütt azt nyilatkoztátok, hogy az egyetlen számotokra elfogadható identitás a kozmopolitizmus. El tudjátok ezt képzelni nagyobb léptékben, a gyakorlatban is? Természetesen. Többek között azon dolgozunk a munkáinkkal, hogy azok az ideológiák, amelyek a Berlini falat vagy a Vasfüggönyt és ezek kisunokáit, a schengeni övezetet és kortársait eredményezték, amelyek etnikai gettókban és kulturális skanzenekben képzelik el a jövőt, halálra legyenek ítélve.

A bejegyzés trackback címe:

https://ludwigmuseum.blog.hu/api/trackback/id/tr915132464

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása