Amikor a digitális átalakulás beárnyékolja a teret – A fehér kocka kritikája

Nolasco-Rózsás Líviával és Giulia Binivel, a Térügyek kiállítás kurátoraival Jan Elantkowski és Feigl Fruzsina beszélget.

|

A kurátorokkal készített interjú második részében a koronavírus hatásáról, a Netflix-jelenségről és a fehér kocka feloldódásáról beszélgettünk.

 JE: A különböző dimenziók vagy valóságok jelenléte Térügyek esetében igen szembeszökő. Beszélnétek a projekt hibrid természetéről, változatosságáról, fizikai, online, kiterjesztett jellegéről? Tegyük hozzá, a projekt megvalósítása nehéz időkben történt, úgy tűnik, a koronavírus-járvány egy újabb jelentésréteget adott mindehhez, alternatív megoldások keresésére kényszerítve a kultúrát – de talán valami mást is kínál?

 LNR: Felteszem, hogy az alternatív megoldások alatt azt értitek, hogy a kulturális intézmények megkísérelték működésüket online platformra helyezni a világjárványból fakadó lezárások miatt, ami egyébként már 2020 előtt is napirenden volt. A különféle platformok komplex infrastruktúrája már az előtt is elérhető volt, hogy sok múzeumnak be kellett csuknia a kapuját. A Beyond Matter projekt igyekezett megoldásokat kínálni azoknak a művészeti intézményeknek, amelyek készek voltak digitálisan megosztani művészeti gyakorlatukat és archívumukat, és ebben a tekintetben ez egy kísérleti projekt volt. A világjárvány eltorzította az idő linearitását, és felgyorsította ezeknek a technológiáknak az alkalmazását a kulturális életben. Mindazonáltal ez nem befolyásolta a Beyond Matter projekt célkitűzéseinek érvényességét, mivel eredményei kutatási együttműködési folyamatokon alapulnak. Nehéz megmondani, hogy a Térügyek más lett-e volna a lezárások és azok következményei nélkül, de valószínűleg nem változott volna jelentős mértékben. Az online kiterjesztés és a kiállítás digitális ikertestvére már akkor is tervben volt, amikor elkezdtük kidolgozni a koncepciót.

 menkmanbuta.jpgRosa Menkman: Hóvihar, 2020. Fotó: Rosta József ©Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum

 GB: Határozottan egyetértek Líviával. Paradox módon a koronavírus-járvány nem befolyásolta különösebben a projektet, kivéve talán az ütemezést és a közönség nélkül zajló megnyitót. A projekt hibrid volta a természetéből fakad. A Térügyek kapcsán kezdettől fogva többszörös térbeli megjelenítést terveztünk, amit nemcsak a kiállításon bemutatott művek közvetítenek, hanem a különböző platformok is. A kiállítótér és a múzeumi tér online platformokban és virtuális ökoszisztémákban való feloldódása és dematerializációja ekkorra már folyamatban volt, amit a művészek már jóval annak múzeumi kontextusban való alkalmazása és 2020-as hirtelen felfokozódása előtt láttak. A projekt természetesen felidézheti bennünk azt, amit a tavalyi év tapasztalatainak hatása alatt érzünk. Úgy gondolom, hogy a Térügyek kiállítás megpróbál olyan kihívásoknak is megfelelni, amelyek az elkövetkező években exponenciálisan felerősödnek majd, mint például a virtuális platformok elterjedése és funkciója, valamint a fenntarthatóság, a hozzáférhetőség és a digitális megosztás kérdéseinek fokozatos átalakulása, ami érdekes módon a kiállításban tartott online tárlatvezetésünk során is felmerült

 terugyek_3028w.jpgAndrej Škufca: Feketepaic: 6gb végkifelet, 2021. Rosta József ©Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum

JE: A Térügyek kiállítás átfogó áttekintést nyújt a tér különféle megközelítéséhez kapcsolódó műalkotásokról és elméleti szövegekről. Az avantgárd művészek és teoretikusok által elfoglalt tér fogalmától kezdve a jövő felé haladunk, a számítógépes technológia által indukált óriási átalakulás felé. Ez az új paradigma és a virtualitás határozottan megjelenik a Térügyekben a Ludwig Múzeum kiállítóterében. A Térügyek. A tér világlásában valójában a virtuális jelenlét képezi mindennek a lényegét. Azt jelenti ez, hogy elfordulunk a hagyományos kiállítási módoktól, vagy úgy gondoljátok, hogy a fizikai és a virtuális képesek együtt élni és kiegészíteni egymást?

 LNR: Ki fogják egészíteni egymást.

A mozi sem tűnt el a Netflix miatt,

és valószínűleg nem is fog eltűnni. A Térügyekkel egy nagyon világos narratíva jött létre: ha elmerülünk a fizikai kiállítótérben, ahol a műalkotások és a kiáltványok nem időrendben, hanem inkább a közöttük kialakult párbeszéd szerint követik egymást, akkor a kiállítást végignézve egy „fehér tér”-be érkezünk, ahol a fehér a domináns szín. Ez a terem jelenti a kiállítás „agyát”, csakúgy, ahogy a Friedericianum apszisa volt a dOCUMENTA (13) agya, így ez foglalja össze a Térügyek történetét. Itt látható Adam Broomberg és Guy de Lancey videója is, amely Brian O’Doherty Inside the White Cube: The Ideology of the Gallery Space című, jól ismert esszéjének egy részletét idézi fel, és végigvezet minket egy üres, számítógéppel létrehozott „fehér kocka” kiállítótéren, és ebben az összefüggésben lehetőséget kínál arra, hogy magunk mögött hagyjuk, és újrainduljunk a számítógéppel létrehozott térben. A Térügyek. A tér világlása így a kiállítás természetes folyománya és bizonyos értelemben a fehér kocka kritikája.

terugyek_4221w.jpgMETAHAVEN: Információs egek, 2016. Fotó: Rosta József ©Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum

GB: Ki kell, hogy egészítsék egymást, és ki is fogják. A valós tér tapasztalata a művészeti élmény elengedhetetlen eleme. A kiállítás és digitális ikertestvére alkalmas arra, hogy nyomon követhessük a Térügyek és a Térügyek. A tér világlása közti alapvető különbséget, mely utóbbi a Térügyek részét képezi.

A kiállítás nem a fizikai, valós és virtuális helyettesítésének kérdésére reflektál, hanem szét kívánja robbantani ezeket a szférákat, és nyilvánvalóvá tenni e dimenziók belső összefonódását. Ahogy a Ludwig Múzeum tere egy sajátos tapasztalatot nyit meg, úgy a virtuális környezet is. Kiegészítik egymást, és ahogy Lívia helyesen kiemelte, a fizikai tér a virtuális térre mutat és a fehér kockának a digitális világban való feloldódásának a meta-narratívájára. A teljes kurátori narratíva kapcsolatot épít a fizikai kiállítás és annak digitális környezete között. De mi nem a helyettesítésben gondolkodtunk: a szándékunk inkább a múzeumi tér szétrobbantása és kiterjesztése volt, és hogy ily módon átgondoljuk a digitalitás és a virtualitás átalakító erejét, ami most új kihívást jelent a kurátori és az intézményi gyakorlatban is. Nem egy radikális fordulatnak, inkább egy átalakulásnak, egy folyamatnak vagyunk a tanúi.

A bejegyzés trackback címe:

https://ludwigmuseum.blog.hu/api/trackback/id/tr9116602620

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása