„A művekkel való személyes találkozást semmi nem pótolja”

Interjú Szipőcs Krisztinával az Időgép című kiállítás kapcsán

|

Több hónapos zárva tartás után újra megnyitotta kapuit a Ludwig Múzeum! Az Időgép című új állandó kiállításon több mint száz műtárgy látható a múzeum gyűjteményéből. Az új tárlatról, az elmúlt hónapokról és az újranyitásról a múzeum szakmai igazgatóhelyettesével, az Időgép című kiállítás kurátorával, Szipőcs Krisztinával beszélgettünk.

idogep_8535w_600.jpgKirály Tamás, Rajk László, Fehér László, Bachman Gábor művei az Időgép című kiállítás terében | Fotó © Rosta József / Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum

Ludwig Múzeum (S.Zs.): Az új állandó kiállítás előkészületei az elmúlt hónapok viszontagságos időszakában zajlottak. Miben volt más így kiállítást rendezni akár a koncepció kidolgozásában, akár a fizikai megvalósításban?

Szipőcs Krisztina: Az eredeti ötlet már év elején megszületett, miszerint az idő lesz az új állandó kiállítás központi témája. Az eredetileg áprilisra tervezett megnyitót a járvány miatt el kellett halasztanunk, home office-ban folytattuk az előkészítő munkát. A múzeum szerencsére olyan műtárgynyilvántartó programot használ, amely felhő alapú, így otthonról is elérhető. A válogatást ez nagyban megkönnyítette, hiszen a műveket e program segítéségével ki tudtam válogatni, majd témák és termek szerint rendezni.

A kutatómunka már sokkal nehezebb volt: otthon gyakran gondoltam a múzeumi szakkönyvtár csaknem húszezer kötetére, ezen belül is a műveinkre vonatkozó, máshol elérhetetlen külföldi szakirodalomra, de a könyvtár sajnos zárva volt ebben az időszakban.

A rendezéssel kapcsolatban: manapság sokan használnak 3D-s programokat kiállítások tervezéséhez, előkészítéséhez. Ez az Időgép esetében is felmerült, azonban sokéves kurátori tapasztalatom szerint a művek mindig az adott helyszínen találják meg a végleges helyüket egy kiállításban, az építészeti térrel és a többi művel összefüggésben. Másfelől

a személyes élményt, a művekkel való találkozást sem pótolja semmilyen kép vagy dokumentáció, így a virtuális kiállítás inkább csak kiegészítheti, de nem helyettesítheti a valódit.

A valódi rendezés így akkor kezdődhetett el, amikor már az összes mű rendelkezésre állt, megtisztítva, bekeretezve, kiállításra előkészítve. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani azoknak a gyűjteménnyel foglalkozó kollégáimnak, akik ezt a hatalmas munkát elvégezték.

A tárlat alaptémája tehát már jóval a járványhelyzet előtt megszületett. Változtatott a koncepción vagy a kiválogatott művek listáján az elmúlt időszak?

Az eredeti koncepció az volt, hogy a kétezres években készült művek kapcsán tekintettünk volna a mából a múltba, különféle művészettörténeti előzményeket, kapcsolódásokat keresve.

A járvány azonban annyira megváltoztatta a mindennapi életünket, olyan alapkérdéseket hozott előtérbe, hogy úgy éreztem, valahogy a kiállításnak is reflektálnia kell erre. Így kerültek napirendre olyan komolyabb témák, melyek az idővel, de egyben az emberi sorssal is kapcsolatosak. Így egy ember élete, sorsa és annak dokumentálása, a társadalmi utópiák és kudarcaik, a háború és annak szerepe a tudományos fejlődésben, az (orvos)tudomány, a halál, a múló idő rögzítésének lehetőségei, a művészet időbe ágyazottsága és így tovább. Úgy éreztem, hogy ezek olyan témák, amelyek fontosak és érdekesek lehetnek a közönségnek a jelenlegi helyzetben.

A múzeumok többségében a gyűjteményi anyagot bemutató állandó kiállítások nagyon ritkán változnak. A Ludwig Múzeumban ezzel ellentétben 2-3 évente új gyűjteményi tárlat nyílik. Mi az oka ennek?

A Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum gyűjteménye folyamatosan bővül, és nemcsak kiállításaival, de gyűjteményével is követi a kortárs művészet trendjeit, változásait. Ez tükröződik abban, hogy időről időre megújítjuk az úgynevezett állandó kiállításunkat (amely inkább fél-állandónak nevezhető, ha kategorizálni szeretnénk). A mintegy 800 mű, amely a gyűjteményünkben található, nagyon sokféle szempont szerint mutatható be, és ezek közül csak az egyik a művészettörténeti vagy kronologikus megközelítés. Az előző kiállítás, a Westkunst/Ostkunst arra fókuszált, hogy az ún. nyugati és keleti művészet egyszerre van jelen az eredeti Ludwig-féle adományban, továbbá számos dokumentumot tett közzé azzal kapcsolatban, hogy a kiállított művek milyen meghatározó jelentőségű kiállításokon szerepeltek, és ezek hogyan formálták az elmúlt évtizedek művészettörténetét.

A mostani válogatás inkább nevezhető kurátori válogatásnak, ahol a művek közötti összefüggéseket szerettem volna megvilágítani, illetve azokat a tartalmakat, jelentéseket kibontani, amelyet azok magukban hordoznak. Így első pillantásra váratlannak tűnő kapcsolatok, asszociációk is vannak egyes művek között, mint mondjuk Jasper Johns és Pablo Picasso festményei, vagy Karel Appel festménye és Birkás Ákos fotósorozata között. Utóbbi két mű esetén az egyik kulcs egyrészt az időtényező, a másik a személyiség megragadására tett különféle törekvések, a művészi portré lehetőségei. Míg Appel rövid idő alatt egyetlen szuggesztív festménybe sűríti modellje személyiségét, Birkás fotósorozatban analizálja, szedi szét, időben elnyújtva mind a vizsgálatot, mind a mű készítését.

idogep_8525w2_600.jpgRoy Lichtenstein, Waliczky Tamás, Birkás Ákos művei az Időgép című kiállításon | Fotó © Rosta József / Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum

Minden múzeum gyűjteményében megtalálhatók nagy nevek alkotta főművek. Az előző gyűjteményi kiállításon láthatók voltak többek között Warhol és Picasso művei. Mely nagy kedvencekre számíthatunk most?

Igyekeztem, hogy minél több művészettörténeti jelentőségű darab kerüljön be a válogatásba. Magyarországon egyedül itt látható élőben számos meghatározó jelentőségű művész alkotása.

Picasso, David Hockney, Jasper Johns, Chuck Close, Robert Rauschenberg vagy akár Sigmar Polke, Wolf Vostell, de a legnevesebb magyar és kelet-európai művészek mind ebbe a körbe tartoznak és műveik láthatók a mostani kiállításon is.

A Pop art most egy kicsit háttérbe szorult: bizonyos főműveket (így pl. Andy Warhol Single Elvisét vagy Tom Wesselmann Tájképét) nagy nemzetközi kiállításokra kérték kölcsön, másrészt a kiállítás szempontjából most jobban illettek a koncepcióba azok a művek, amelyek a fotó- vagy hiperrealizmust képviselik a gyűjteményben, hiszen egyik fontos témánk a fotó és a festmény, illetve az álló- és mozgókép viszonya.

Olyan alkotásokat is láthatunk, amelyekkel régen vagy ritkán találkozhattak a látogatók?

Ritkán mutatjuk be például Hámos Gusztáv és Katja Pratschke Fremdkörper című installációját, amely eredetileg egy önálló kamarakiállítás volt még a régi Ludwig Múzeumban. A költözés óta talán csak egyszer tudtuk rövid ideig kiállítani, mert méreteinél és komplexitásánál fogva egy saját termet igényel. A mostani verzió előkészítésénél a művészekkel közösen újra digitalizáltuk és feliratoztuk az eredetileg kisebb felbontású és más formátumú videókat. Ezeket most másfajta eszközökön és jobb minőségben mutatjuk be, ami pedig kapcsolódik a médiaművészet megőrzésével kapcsolatos elméleti és gyakorlati programunkhoz is.

idogep_8509w_600.jpgHámos Gusztáv műve a kiállítás egyik termében | Fotó © Rosta József / Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum

 Újabb szerzeményeket is bemutat a kiállítás?

Igen, most először láthatja a közöség többek között Radenko Milak és Roman Uranjek, Masha Starec, Fani Zguro, Peter Weibel, Waliczky Tamás, Király Tamás, Rajk László, Csiky Tibor, Attalai Gábor, Rákóczy Gizella, Szíj Kamilla, Tarr Hajnalka, Perneczky Géza, Endri Dani vagy David Csicskan nemrégiben megszerzett műveit.

idogep_8584w_600.jpgRákóczy Gizella és Gáyor Tibor művei a kiállítótérben | Fotó © Rosta József / Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum

A kiállítás címe is utal arra, hogy az idő fogalma lesz a középpontban. A művek befogadására szánt idő is új értelmezést kap?

A művek befogadására és értelmezésére szánt idő szubjektív döntés eredménye – függ a befogadó érdeklődésétől, képzettségétől, pillanatnyi hangulatától, türelmétől. Saját tapasztalataim szerint másfél-két óra után lankad a figyelem, így aztán nem feltétlenül szentelünk figyelmet minden egyes műnek, inkább csak azoknak, amelyek valóban felkeltik az érdeklődésünket. Több, egyenként kb. 20-30 perces videó is van a kiállításban, ezeket végignézni ugyancsak hosszabb időt igényel, csakúgy, mint pl. az említett Fremdkörper történetének végigolvasása.

Ideális esetben egy látogató akár többször is megnézheti a kiállítást, és mindig talál benne valami újat – legalábbis így remélem.

Körülbelül hány műtárgyat mutat be az Időgép?

A kiállításon több mint száz műtárgy van kiállítva, de ezek között vannak sorozatok, ill. összetartozó, egy egységet alkotó művek is, mint pl. Josip Vanista kollázsai vagy Király Tamás öltözékei. Fogalmazzunk inkább úgy, hogy több mint hatvan művész alkotásai szerepelnek a kiállításon, köztük nagyméretű installációk, illetve nagyszabású sorozatok is.

Több hónapos kényszerszünet után nyitotta meg kapuit újra a Ludwig Múzeum hatalmas érdeklődés kíséretében. Elmondható ez alapján, hogy az emberek „ki vannak éhezve” a kultúrára, és ezen belül is a kortárs művészetre?

A leállás utáni első, ingyenes napon több mint 600 látogató kereste fel a múzeumot, ami nagyon szép szám. A biztonság érdekében rövid ideig még várakozniuk is kellett a látogatóknak, mert egyszerre csak 50 főt engedünk a kiállítóterembe. A valódi érdeklődést majd akkor látjuk, amikor szeptemberben teljes üzemmódra kapcsolunk, és megnyitjuk a német Telekom művészeti gyűjteményéből rendezett első időszaki kiállításunkat is.

szipocs_krisztina_600.jpgSzipőcs Krisztina | Fotó: Rosta József

A bejegyzés trackback címe:

https://ludwigmuseum.blog.hu/api/trackback/id/tr5216185520

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása